Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Küldöm dalom


Aranyosi Ervin: Küldöm dalom

Küldöm dalom vidítson fel,
ha benned is életre kel,
majd szárnyalunk, míg szól a dal,
az én szívem csak jót akar!

Küldöm dalom, dalolj velem,
örömöm majd ebben lelem!
Mert megszépül a nagyvilág,
ha szívem is számíthat rád!

Küldöm dalom és neked szól,
teneked, s rólad, magadról,
és rólam is, szól egy kicsit,
ahogyan mások most hiszik!

Küldöm dalom, öleljen át,
legyen vidám a nagyvilág!
Dalolj velem, csak kedvesen,
hogy ez a dal közös legyen!

Dalolj velem, ezt akarom,
Legyen közös az én dalom,
küldöm neked, csak küldd tovább,
daloljon most a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2024-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmondanám…


Aranyosi Ervin: Elmondanám…

Elmondanám, ami a szívemben lakik,
nem biztos még, hogy értenéd.
A gitár szól, dúdolja égő vágyaim,
a dal így elindul feléd.

Elmondanám, lelkemnek titkos álmait,
hangokon át jut el hozzád.
Pendül a húr, talán már érzel valamit,
dalold velem. dalold tovább!

Refrén:
Közös az álmunk, az élet összeköt,
jövőbe látunk, a lelkünk összenőtt.
Közös az álmunk, hát álmodjuk tovább,
járjuk az élet szebbik oldalát!

Elmondanám, amit rólad gondolok,
két kezem nyújtanám feléd.
Ha gitár szól, a lelkek boldogok,
s a békesség költözik beléd.

Refrén:
Közös az álmunk, az élet összeköt,
jövőbe látunk, a lelkünk összenőtt.
Közös az álmunk, hát álmodjuk tovább,
járjuk az élet szebbik oldalát!

Aranyosi Ervin © 2023-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…

Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.

Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.

Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.

Felemel, szóval simogat,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!

Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.

Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.

Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.

Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.

Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.

Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.

Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.

Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ


Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ

Mikor megszülettél, kaptál egy világot,
amit előtted már annyi ember látott.
Mind másképpen látta, máshogy értékelte,
aszerint, hogy lelkét használni hogy merte.

Sajnos kézikönyvet hozzá még nem adtak,
felfedezni neked kell mindent, magadnak.
Hogyan is működik, nem is nagyon érted,
te vagy a világért, vagy épp az van érted?

Az emberek között sincsen két egyforma,
– mintha túlcsordulna a kiöntőforma –
de a sokszínűség tényleg gyönyörködtet,
az egyforma untat, te is félre lökted!

Mert jobban szereted a változatosságot,
ez teszi színessé az egész világot.
Ám a külső képek belsődet tükrözik,
mert hogy a teremtőnk ekképpen trükközik.

Ami kicsiben megy, ugyanaz megy nagyban,
változik a világ minden pillanatban.
Az idő felgyorsul, a világ kitágul,
s a még láthatatlan szemed elé tárul.

Napról-napra csodák vesznek körbe-körbe,
és ha belenézel a görbetükörbe,
önmagad is mindig megváltozni látod,
és csak csodálkozol, s a szájadat tátod.

Rájössz, szinte semmit nem tudsz a világról,
és mások sem tudnak mindent igazából.
Bizony, a tudós is elképzel, találgat,
s tényként adja elő a jól kitaláltat.

Volt, amikor vonzott még az ismeretlen,
s másokkal ágáltál még az Isten ellen.
Kerested helyedet, úgy akartál hinni,
s elhitted így lehet később többre vinni!

De miért születtél le a Földre? Élni?
Ámde legelőször megtanultál félni!
Szabályok serege nem enged kitérni,
nem leled a választ, hogyan kéne élni?

Mikor gyermek voltál, megnyitottad lelked,
csodás világodat szépen megfigyelted.
Hidd el, hogy legtöbbet épp abból tanultál,
mikor a világhoz önként hasonultál.

Aztán körülötted furcsa ketrec épült,
a hitrendszereddel szépen kiegészült.
Elhitették veled, hogy minden érted lett,
minden téged szolgál, így alakít rendet.

Gúzsba kötötték hát szellemed és lelked,
és meggyőztek róla: – Utadat meglelted,
hogy ezen haladva jutsz a boldogsághoz,
és a pénz az Isten, s mindent meghatároz.

Ma már félsz haláltól és nincstelenségtől.
Gyermeki lelkedet nem hoztad el régről.
Az a tudás kínoz, amit megtanultál,
s hiszed, az hiányzik, amit sose tudtál.

Ám jó atyád ott él, lelked mélyén, benned,
és ha figyelnél rá, tudnád mit kell tenned.
Nem hallgatnál többé a világ zajára,
és nem érdekelne: minek, mi az ára?

Nem adnád el lelked, nem lennél rabszolga!
Lennél világodért és az érted volna.
Lennének céljaid, álmaidban élnél,
teremtőd ölébe végre visszatérnél.

Te inkább erőlködsz, s hordod a keresztet,
amit Jézus egykor végleg eleresztett.
Pénzhez imádkozol és várod halálod,
az igazi utat sehol sem találod!

Mikor megszülettél, egy világot kaptál,
olyan nyüzsgőssé vált mára, mint egy kaptár.
Eladtad lelkedet kétes biztonságért,
olyannak, ki egykor félelmeket rádmért.

Jó lenne ébredni, s megszületni újra,
hátha lelked végre, végre megtanulja:
– Rólad szól a világ, te érted van minden,
nem kell marakodni, holmi földi kincsen!

Csak a boldogságot, örömöt keresni,
szívedet kitárni, őszintén szeretni.
Minden embertársad saját tükörképed,
amit te adsz nekik, azt adják majd néked.

Rólad szól a világ és nem holmi kincsről,
nem is gazdagságról, s nem hiányról, nincsről.
Lelked az iránytű, s ha figyelsz reája,
szíved a jó utat végre megtalálja!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek


Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.

Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.

Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.

Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.

Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.

Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.

Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.

Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.

Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.

Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.

Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.

Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.

Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.

Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!

Aranyosi Ervin © 2017-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad szól az élet


Aranyosi Ervin: Rólad szól az élet

Amíg a világnak akarsz megfelelni,
nem képes a lelked megnyugvásra lelni.
Addig nem vagy képes meglátni a szépet,
addig nem is tudod: – Rólad szól az élet!

Amíg nem vagy képes önmagad szeretni,
amíg fájó múltad nem tudod feledni,
amíg a világtól elméd elhatárol,
s meglátni a csodát saját szemed gátol,

addig nem tudod még, miről szól az élet
addig hamis hangok megvezetnek téged,
s amire úgy vágynál, nem kapod meg soha!

Elhiszed, a világ rideg és ostoba?
Jó lenne a létben szeretetre lelni?
Ülj le, csendesedj el, s belül kezdd keresni!

Aranyosi Ervin © 2017-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell Valentin nap!

Nem kell Valentin nap
Aranyosi Ervin: Nem kell Valentin nap!

Bármi történjen, én mindennap szeretlek.
Boldog az én szívem, hisz része életednek.
Rólad zeng dalokat, te veled sző álmot,
csak együtt képzel el jövőt, szép világot.

Egyetlen csoda vagy, kit szeretni kaptam,
veled vagyok teljes minden pillanatban.
Túlcsordul a lelkem, mert hozzám tartozol,
s mindennapjaimba száz örömöt hozol.

Nem kell Valentin nap! Én mindig csodállak!
Együtt írott percek szép dalokká válnak.
Minden ölelésben ott dobog a szívünk,
egymáshoz csiszoltan szép keretbe illünk.

Bár szavaink szállnak, elhagyva az ajkunk,
összeköt szép hitünk, ígéretünk, alkunk.
Élmények sorával díszítjük a létet,
napjaink tanúi gyönyörű emlékek.

Míg világ, a világ, veled leszek mindig,
utunkat szirommal rózsák telehintik.
Szívből jövő érzés festi lelkünk szépre,
szerelmünk szavait felírjuk az égre.

Aranyosi Ervin © 2017-02-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva