Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Festmény: Nógrádi Katalin – NOSZTALGIA

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Mennyi kincs és mennyi érték van itt a vén falak között?
Még szebb napokat látott egykor, de lakója elköltözött.
Rég voltak benne boldog évek, éltek itt boldog emberek,
s a vén ház most, megrogyadozva, az elszállt időn elmereng.
Látott születést – éltek benne – volt gazdagság, és volt nyomor,
– volt fényűzés és nagy mulatság – de mára megkopott, s komor.
Mesélhetne szép szerelemről, és őriz sötét titkokat,
s a vén cserép is beereszt már, mikor az ég is sírogat.

Egyik felét már nem használják, üres az ól, s a pajta is,
a padláson nincs széna, szalma, üresen kong, s a hang hamis…
Elmondaná, mi mindent látott, minek volt szem-, s fültanúja,
görnyedten hajlik gerendája, s a múltba bámul a mulya.
Tégláiban még ma is élnek, s elmondaná, ha lenne kinek!
Mire valók a szép emlékek, ha titkuk nem kell senkinek?
Elöl még ma is laknak benne, de hálni járnak csak bele,
a többit marja az enyészet, nem is törődnek már vele.

Mára a gaz is körbefonta, virágos kertje rég kihalt,
Nincs aki táncot ropna benne, s énekelné a régi dalt.
Máshová költözött az élet, megélni itt már oly nehéz,
városban talál menedéket, aki még hetyke, tettrekész.
Hiába veszi körbe birtok, ha azt senki sem műveli,
szobáin szél rohan keresztül, s hozott porral szórja teli.
Ácsorog még, jövőt remélve, akit így sorsa megaláz.
Omladozón néz fel az égre, a hitét vesztve ez a ház…

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva