Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Macska a Holdon


Aranyosi Ervin: Macska a Holdon

Elbújtak az egerek? Tán felszálltak a Holdra?
Azt hihették, hogy az ott fenn, egy darab sajt volna?
Na ennek a dolognak én majd utána járok,
s remélem, a Holdon elég egeret találok.
Kis lépés az emberiség szép történetében,
de nagy lépés a macskáknak, s pláne az enyémben!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Azon gondolkodtam…


Aranyosi Ervin: Azon gondolkodtam…

Azon gondolkodtam, használva az eszem,
fogott egereim, vajon hová teszem?
Nem tudom kinyitni én a hűtőajtót,
pedig megszerezném az ott lévő sajtot.

Na és a helyére egereket raknék,
ha majd megéhezem, jól jöhetne az még!
Ám a hűtőből nyert szép sajtért cserébe,
egereket vinnék a gazdám elébe.

Ő úgysem tud fogni, mert nem elég ügyes,
hagynám, egyen párat, ha pocakja üres!
Ezzel a cserével mindketten jól járunk,
s tudjuk, hogy jóllakik szívbéli barátunk.

Az egér is elfogy, én meg sajtot eszek,
s ha a pocim tele, már boldogabb leszek!
Jöhet a gazdámtól jó tettért a hála,
egy simogatásra vendég leszek nála!

Aranyosi Ervin © 2018-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Olló és a Móka

Az Olló és a Móka
Aranyosi Ervin: Az Olló és a Móka

Egyszer volt, hol nem volt, – úgy mint a mesében,
az Olló egy sajtot kiollózott szépen.
Egy reklámújságból egy sajtot kivágott,
majd egy faágra ült, és sajt-lyukat gyártott.
Arra járt a Móka, vigyorral az arcán,
előre nevetett az Olló kudarcán,
mert jól kitervelte, – nem sokáig tartott –
Ollótól megszerzi a soklyukú sajtot.
Felszólt az Ollónak, magasra a fára,
ahol sajtlyukakat vágott szegény pára.
Hízelgett a sajtért, viccesen a Móka,
mert sajtot nem evett évezredek óta.
A szagát utálta, ízét sem szerette,
csupán mókázásról szólt most minden tette.
Addig vicceskedett, mindaddig vidított,
míg az olló lelke, s éle meg nem nyílott.
A sok-sok lyukú sajt a Mókára hullott,
hogy agyon nem csapta, az kevésen múlott.
A Móka felkapta a soklyukú sajtot,
megérezve bűzét, utolsót sóhajtott.
Már a mókázástól is elment a kedve,
s nézett rá az Olló, most már reménykedve,
szétnyitotta mindkét szárát szegény pára,
hátha a lyukas sajt felesik a fára.
Móka mindezt látta a nagy sajtja mögött,
s Olló butaságán kínjában röhögött.
Ennyi volt a mesém, nem kérdem elég-e,
Sajtom…, vagyis sejtem. Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2016-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva