Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Őszi Nap

Az őszi Nap fejét párnájára hajtja,
hegy felett az arcát, kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott, nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös, kinézete bágyadt.

Színeit a múló természetre festi,
bokrokra és fákra, szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát, az ősz otthonában,
sárguló levelek maradnak nyomában.

Sárguló levelek, vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét, mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra, készül a természet,
árnyat adó lombot fal fel az enyészet.

Levéltakaróját a földre teríti,
hűvös őszi széllel kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon, a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába fényes csíkot mázol.

Szomorún pislákol az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik, hagyjuk hát magára.

Aranyosi Ervin © 2010-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva