Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés


Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Csak tudatom: – A tudatom
nem csak világra ébredésem,
keskeny kis távcső a falon,
lencsényi hely, lélek-szem résen.
Belélegzem a levegőt,
magamba szívom a tudást,
azt, ami itt van, szem előtt,
s észreveszem az árulást.

Szívemen át gondolkodom,
átszűrve rajta lényeget.
Nem hiszem Istent! Én tudom!
Ő sem hiten át méreget.
Teremtett lélek, ez vagyok,
s miért jöttem? Még keresem!
A végtelenbe olvadok,
kíváncsian, szerelmesen.

És közben élem a csodát,
körülöttem a Föld forog.
Lehet, Nap lennék odaát,
melyről a Földre fény csorog!
Keresem a kérdéseket,
melyek választ csalnak elő,
hogy megértsem a lényeget,
hogy bennem szunnyad az erő!

De bennem van, s ha akarom,
teremthetem világomat,
vagy lógathatom a karom
és minden ugyanúgy marad.
Akarom-e a változást,
vagy csak tengetem létemet,
elviselem ezt a nyomást,
vagy írok egy új képletet?

Kezdek egy új varázslatot,
s eltörlöm azt, mi nemtelen,
a félelmet, mi rám hatott,
ne maradhasson itt velem!
Ha ennyi kétség egybeforr,
egységgé olvad lényegünk,
s teszünk, hogy szebb legyen e kor,
eggyé válik a fény velünk!

És tudatom: – A tudatom,
nem csak egyedül létezik,
s ha eggyé válnak egy napon,
nem lesz többé ki éhezik!
Bár ébrednének a szívek,
s lenne közös a dobbanás,
a szeretetben én hiszek,
és akarom, hogy jobban láss!

Felnyitom csukott szemedet,
mutatok célt, elérhetőt,
ha kell a fényszóród leszek,
s futok felnyílt szemed előtt!
Varázsoljunk, hiszen tudod,
teremtő minden gondolat,
s abból nekem jócskán jutott,
s érzés segíti sorsomat.

Kitárom szívem szabadon,
hadd járja át a szeretet,
világra szórni akarom,
enélkül jobb lét nem lehet!
Tudatosan cselekszem hát,
s úgy teszem mától dolgom én,
s velem változik a világ,
átveszi teremtő zeném!

Aranyosi Ervin © 2022-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

0 Festmény: Martin Wiegand – Csiga és a törpe

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

Hogyan történt, hogy is kezdjem,
a fontosat ne feledjem,
hogy apránként elmeséljem,
s a mesémbe beleférjen…
Szóval, volt egy kicsi törpe,
ki jókedvét összetörte.
Hogyan lett csepp lelke árva,
egy napon a boltban járva?

Az úgy történt, úgy kezdődött,
gombát talált, aztán főzött,
azaz csak éppen elkezdte,
mosolyogva kevergette,
aztán megnézte a polcot,
mindenféle fűszer volt ott,
ami kell, hogy jókat egyél,
s ízeiktől jobban legyél.

Gomba már a vízben ázott,
néhány fűszer még hiányzott,
kezdte hát leszedni sorban,
nem csalódott borsban, sóban,
a fűszertartóból kivett,
majorannát, kakukkfüvet,
ami még a fazékba fér,
csakhogy nem volt babérlevél.

– Na, anélkül meg nem főzöm,
a hiányát le nem győzöm!
Mondta, s pufogott magában,
hirtelen jött haragjában.
A jó kedve messze futott,
elmesélem, mire jutott.
Itthon nincs, hát lesz a boltban,
s indult felindultan, szótlan.

Elment hát a boltba érte,
szokott helyén keresgélte,
találni nem volt esélye,
mert mást tettek a helyére.
Majd egyszer csak észrevette,
jó pár méterrel felette,
ott volt a sok babérlevél:
– Nyújtózz érte, bátran vegyél!

Na jó, ha épp óriás volna,
a babérért lehajolna,
de belátta, ő egy törpe,
ezért hát a fejét törte.
Kellene egy hosszú létra,
azon érhetne tán célba,
vagy egy olyan daruskocsi,
amivel csak leemeli.

Ám, de egyik sem volt kéznél,
mérgeskedett, nem volt észnél,
mért is rakták oly magasra?
Nem tud mászni, mint egy macska!
Egyre csak a fejét törte,
hogy jut hozzá egy kis törpe,
akit senki sem vesz észre,
nem juthat oly magas részre.

Jaj, ez a polc olyan magas,
hogy lesz ebből gomba-vadas?
Aztán végre csodát látott,
mert épp egy eladó járt ott,
Rögtön kiabálni kezdett,
az meg nagy szemet meresztett,
körbe nézett, jobbra, balra,
csak pont nem tekintett arra.

Nem nézett le ő a földre,
hol a törpe üvöltötte,
hogy segítsen már neki,
a melák, nem szúrta ki.
Rohant tovább. Ki kereste?
Tessék! Ki szólt? Csak azt leste,
de mert nem bökte ki szemét,
vállat von, majd gyorsan lelép.

Kicsi törpénk toporzékolt,
szeme villámokat szétszórt,
de a hangja nem mennydörgött,
vékony hangján zsörtölődött!
– Míg itt vagyok fő a gomba,
beleég a fazékomba,
csak egy babérlevél kéne,
bárcsak jönne bácsi, néne.

Talán ők észre is vennék,
s ha látnának, én is ennék!
Mert lehajtott fejjel járnak,
ha meglátnak, megsajnálnak.
Ám a boltban alig voltak,
épp kevesen vásároltak.
Vajon, ki segít hát néki,
babérlevelét elérni.

Aztán jött egy pöttöm lányka,
mögötte az anyukája,
bevásárló kocsit tolva,
fűszer után szimatolva.
Pöttöm lányka földre hajolt,
mikor meglátta a manót,
amint ott lent bosszankodott,
mert nagyra nőni nem tudott.

– Szia Törpe, mért vagy mérges?
Ugye szíved még nem kérges?
Segíthetek neked talán?
– így szólította meg a lány.
A kis törpe morcos hangon,
válaszolt – nem tudsz galambom,
mert kicsi vagy, ahogy én is,
s nekünk messze van az ég is.

– Oly messze a babérlevél,
törpe karom oda nem ér,
nem tudom onnan levenni,
s nem tudom ebédem enni.
De te szintén pici vagy még,
pedig, tudod mit nem adnék,
csakhogy legyen már babérom,
s gombám töltse meg tányérom.

– Hát, igaz, én kicsi vagyok,
a polcok meg olyan nagyok,
de ha szólok a mamámnak,
elmúlik majd ez a bánat!
– Anyu, nézd csak, babérlevél,
a kezembe párat tegyél,
hadd adjam a kis törpének,
nagyon kellene szegénynek!

Anyukája szót fogadott,
s néhány csomaggal lekapott,
a fent magasodó polcról,
végre juthatott a jóból.
Odaadta kislányának,
vége lett a galibának,
végre megkapta a törpe,
hálás szívvel megköszönte!

– Figyelj Picur, ha arra jársz,
az erdő mélyén megtalálsz,
legyél vendégem énnekem,
hadd osszam meg az ételem!
Hálám fejezném véle ki,
s ha anyukád is kedveli,
főznék egy jó gomba-vadast,
hozd el hozzám, hogy jól lakasd!

Meglátjátok majd mennyit ér,
ha van benne babérlevél,
eszünk és elbeszélgetünk,
hogyan éljük az életünk.
Barátra leltél, hát örülj,
nálam a legfőbb helyre ülj!
A törpének is van szíve,
s hálaként eléd teszi le!

Mert jó tettért, bizony jót várj!
Ne azért tedd, hogy majd jól járj!
Csak, hogy szíved melegítse,
a másikat megsegítse!
Ha te adsz, majd visszakapod,
csupa jóval telik napod!
Ne vizsgáld hát, hogy: – Megéri?
Segíts, ha a másik kéri!

Aranyosi Ervin © 2022.01.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!


Aranyosi Ervin: Hadd öntsek lelket beléd!

Hadd öntsek lelket most beléd!
Hadd tűzzek jó célt ki eléd!
Mutassak utat, s jó hitet,
amely a célhoz elvihet.

Hadd adjak álmokat neked,
hol valóságod megleled,
hiszen a lelkedből fakad,
érezd hát tőle jól magad!

Dobd le valótlan láncaid,
hisz a valóság ott lakik
ma is a lelked rejtekén,
hadd segítsek meglelni én!

A jóhoz csak egy út vezet,
ha azon jársz, hát élvezed,
másokban csodád megleled
és gazdagodnak majd veled!

Világunk rosszat álmodik,
abban egy másik út lakik,
amely a rossz felé vezet,
mely ámítás, csak képzelet.

Mely nem lát mást csak anyagot,
nem látja, annál több vagyok,
és nem hiszi a lényeget,
nem ismeri az életet.

A választás csak rajtad áll,
ha éled léted, nincs halál!
Csupán akkor, ha haldokolsz,
ha életedért mást okolsz.

Szabad vagy, csak dönteni kell:
téged melyik út érdekel?
Akarsz-e lenni áldozat,
vagy többre tartod önmagad?

Hadd öntsek hát lelket beléd!
Hadd tegyek jobb célt én eléd!
Hited vezesse léptedet,
mert álmaid megélheted!

Aranyosi Ervin © 2021-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Márciusi ének


Aranyosi Ervin: Márciusi ének

Élj boldogan magyar
szép magyar hazádban,
hagyd hinni lelkedet,
a magad igazában!

Nyisd meg a szívedet,
engedd jól szeretni!
Akarj világodban,
végre rendet tenni!

Sosem vagy egyedül,
ne légy hát megosztva,
a szabadságodtól,
ne legyél megfosztva!

Együtt nemzeteddel,
szebb jövőbe léphetsz,
rajtad áll a holnap,
higgy benne, és szép lesz!

Segíts hát magadon,
s megsegít az Isten,
hagyd, hogy fénylő Napod
jó kedvre derítsen!

Meríts végre erőt
ősök igazából,
legyen boldog ország
gazdag, szép hazádból!

Ébredned kéne már
csodaszép nemzetem,
tégy szabadságodért,
lépj jó útra velem!

Vedd kezedbe sorsod,
teremts szebb világot,
legyen magyar hazánk
általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2021-03-11..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrangyalka dilemmája


Aranyosi Ervin: Őrangyalka dilemmája

Nézlek, s azon gondolkodom,
hogy segíthetnék neked,
hogyan tudnám szebbé tenni
napról-napra életed?

Levenni a terhet rólad,
a lét ne nyomjon agyon,
és hogy semmi baj ne érjen,
mert azt biztos nem hagyom!

Ám te keresed a veszélyt,
nehezíted dolgomat,
ezért aztán aggódhatok,
s a fejem is fáj sokat!

Mi lenne, ha lenyugodnál,
segítenél keveset?
Mert ha nem tudsz értékelni,
más védencet keresek!

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…


Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…

Mikor a szív fázik, gyújts egy apró lángot,
segíts megtalálni így a boldogságot!
Legyél fény a ködben, hagyd hatni a szépet,
amely megmutatja, mitől szebb az élet!
Neked is jól esik, ha mást melegítesz,
mikor örömöket meglátni segítesz,
mikor a sötétben gyúl szeretet vágya,
és az éhes lélek végre megtalálja.
Ahol híján vannak szeretetnek, fénynek,
mutasd meg az útját éledő reménynek!
Engedd a magányost közelebb a tűzhöz,
ne lehessen többé, akit a sors üldöz!
Segítsd, hogy álmait válthassa valóra,
hogy az ő élete nem szól csakis róla!

Aranyosi Ervin © 2018-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A remete panasza


Aranyosi Ervin: A remete panasza

Hát jó, nem szórom szerte-széjjel
a lassan megszerzett tudást.
Azt hittem én, hogy azért kaptam,
hogy megmenthessek véle mást!

De látom, szenvedni szerettek,
s hiába nyújtom a kezem.
Kincseim hát magamban tartom,
nem osztom többé, nem teszem!

Járjátok csak be, azt mi fájó,
nem foglak már megmenteni!
Nem simítom utad előtted,
ha az göröngyökkel teli.

Rájöttem, nem kell, hogy segítsek,
tanít majd rossz tapasztalat.
Ha kell, hát bontsd le önmagadtól,
vagy építsd újra a falat.

Volt nálam bölcsebb, s jobb tanár is,
kereszten végezte szegény.
Azzal sem váltott meg világot,
hát mitől járnék jobban én?

Hiába nyújtom, jót akarva,
kinek kell ma a szeretet?
Nem tettem eddig, eztán sem játszom,
világnak tetsző szerepet.

Maradok az, ki mindig voltam,
csendes lélek, útkereső.
Aki elvonul a világból,
hol a feszültség egyre nő!

Leszek csak csendben, magának író,
befordult, néma remete,
akit nem érint meg világa,
s nem mocskol az élet szemete.

Nem adok többé jó tanácsot,
járjátok végig az utat!
Sötétben és tapogatózva,
hol fény, világot nem mutat!

Elvonulok és néma csendben,
létünkről majd elmélkedem.
Remeteként, sok milliárd közt,
csak némán élem életem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról


Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról

Egyszer a rántott hús hosszú útra indult,
hívta a kalandvágy, látni a tepsin túl-t!
Arra nem számított, hogy a cica látta,
és a szegény cicát éhesen találta.

Így a cica gyorsan szaladt a kutyáért,
az meg jött, segített, mert hogy éppen ráért.
Körbefogták szegényt, jól bekerítették
és a szegény husit, hamar meg is ették…

Aranyosi Ervin © 2018-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekruha


Aranyosi Ervin: Lélekruha

A test, amit használsz, “csak” lelked ruhája,
míg e földi léted töltöd. Vigyázz rája!
Benne milliárdnyi sejted mind-mind élő,
hadd éljenek szépen, egy se legyen félő!
Csak érted dolgoznak, kényeztesd csak őket,
mind-mind téged szolgál, hát jót várnak tőled.
Érezzék magukat boldognak, vidámnak,
hadd örülhessenek eme szép világnak!

Vannak köztük, melyek segítik a mozgást,
s akik támogatják a tápanyagelosztást,
van aki egész nap finomat emésztget,
s van ki kiválasztja a rosszat, a mérget,
Van amelyik érez, van, ami szabályoz,
van ami vezérel, van, ami raktároz,
Van, ki levegőt vesz, a másik leadja,
van, melyik vért pumpál, s szíved dobogtatja.

Akad, mely betakar, mástól elhatárol,
s van, mely vázad adja, vagy mozog magától.
Létezik olyan is amely véred hajtja,
s amely mások testét megkapni akarja.
Ezt a sok működést úgy hívják, hogy élet,
s ez a lélekruha, e létre tiéd lett.
Becsüld meg, vigyázz rá, kíméld, ha teheted,
válaszd ki okosan mindig ételedet!

Tudd hát, minden sejted lelkedhez van kötve,
a szép lelked nélkül egyik sem működne.
Ha lelkedet bántják, ők is megsértődnek,
a konfliktusaid betegséggé nőnek.
Amikor mást bántasz, te is betegítesz,
minden fájó érzés, egyben beteggé tesz.
Óvd saját testedet és tiszteld a másét,
hisz a lélek ruha isteni ajándék!

Aranyosi Ervin © 2018-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva