Aranyosi Ervin: Boldogok a lélekben szegények

Boldogok a lélekben szegények,
nem bántja őket önvád, düh, harag.
E szép világban tiszta szívvel élnek,
ezért a lelkük súlytalan marad.

De mit tegyél, ha így szeretnél élni?
Mitől lesz tiszta a lelkiismeret?
Tanácsot vársz? Nem kell mellébeszélni!
Elmondom hát, jobb, ha megismered.

Ne menjen le egy nap se haragoddal,
– a léleknek csak a bűn tud ártani.
Hogy megbékélhess este önmagaddal,
meg kell tanulnod megbocsátani.

A megbocsátás nem jelent felejtést,
csak annyit teszel, hogy elengeded.
Hogy nem dédelgetsz haragot, vagy sértést,
mely álmodban is nyomja lelkedet.

Ha volt olyan, akit Te megbántottál,
Kérj gondolatban most bocsánatot.
Akkor egy jónak tűnő döntést hoztál,
s okoztál véle sérelmet, bánatot.

A dolgon ma már változtatni nem tudsz,
bármit teszel, – a Föld forog tovább.
Ám lélekben jobb ha ezen túl jutsz,
mint őrizvén, magadban tartanád.

És egyúttal bocsáss meg önmagadnak,
tisztítsd meg végre lelkiismereted!
Az álmok ettől majd békében hagynak,
kitölti lelked a béke, s szeretet.

Ha valaki a nap során megsértett,
próbálj meg neki megbocsátani.
A tőle telő legjobbat tette véled,
s nem tudott jobbat, mint téged bántani.

A dolgon ma már változtatni nem tud,
bármit is tenne, – a Föld forog tovább.
Talán már másképp “kötné meg az alkut”,
s talán kedvesebb napot hozna rád.

Bocsáss meg hát, ne őrizgesd a sértést,
harag ne dúlja ma éjjel lelkedet!
Tisztuljon meg, keresd az egyet értést,
Mert megbékélni csak ily módon lehet.

Mert boldogok a lélekben szegények,
nincs teher rajtuk, a lelkük súlytalan.
Lelküket adják át a tiszta fénynek,
szeretve élnek, s szeretnek gondtalan.