Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vannak a földön angyalok?

Aranyosi Ervin: Vannak a földön angyalok?

Vannak a földön angyalok?
Vannak bizony, én úgy hiszem!
Amikor jó kedvű vagyok,
együtt dalol velük szívem.
Mi kell, hogy te is megtaláld,
hogy víg kedvükre hangolódj?
Felejtsd el szíved bánatát,
s engedd ragyogni a mosolyt!

Vannak a földön angyalok?
Vannak, és párat ismerek!
A szemük másokra ragyog,
de velük sírni is lehet!
Vállukat adják, hogyha kell,
kisírhasd rajta magadat.
Őriznek, sosem dobnak el,
melletted is kitartanak.

Vannak a földön angyalok.
S mi kell, hogy angyallá legyünk?
Megfejtem, azon agyalok:
– Vajon elég, ha szeretünk?
Hiszem, elég! De tudni kell!
Tanulni kell mindenkinek,
más szívhez hogyan juthatsz el,
hogy melegítsd, mikor hideg!

Vannak a földön angyalok!
Angyallá válni nem nehéz.
Tudom, magam is az vagyok,
ha másokat segít e kéz.
Mikor lelkeket emelek,
s holnapba új hitet adok,
majd elhiszik az emberek,
igenis, vannak angyalok!

Aranyosi Ervin © 2013-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…


Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
Ami fáj, elfelejted,
legyen hát vége már!
Zokogj, ordítsd világgá,
szíved fájdalmait.
Szelídítsd gyertyalánggá,
a  máglya lángjait!

Nevetve és sikoltva,
vulkánként törjön fel!
Lelkedben lázat oltva,
lazán ömöljön el!
Menekül mind, mi bántott,
észt vesztve elszalad.
Vesd le mint rossz kabátot,
csak engedd el magad!

S ha magadból kiadtad,
lelked elcsendesül.
Szívedre írként hathat,
s üres vagy legbelül…
Zord felhők tovakúsztak,
már látod a Napot,
a kínok messze úsztak,
szemed ismét ragyog.

Borúra napsütés jön,
szeretet, béke vár.
Engedd, hogy tündököljön,
szép szemed fénye már.
Szádon mosoly ragyogjon,
tükrözze a napot,
vigyázz, hogy ki ne fogyjon,
– amit adsz, azt kapod!

Ha tiszta már a lelked,
ha két szemed ragyog,
a jók így ünnepelnek,
– a lélekben nagyok.
Lásd szebbnek a világod,
láss meg minden csodát.
Szép napod legyen áldott,
nyíltan lépj csak tovább…

Aranyosi Ervin © 2012-08-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével, azonosítójával és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva