Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?


Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?

Vajon be kell állnom nekem is a sorba,
hogy a becsületen ne eshessen csorba?
Vagy jó, ha kilógok, s vállalom másságom,
és álmaim szerint élem meg világom?
Ugyanazt az utat kell nekem is járnom,
amit megmutatnak, s muszáj azzá válnom?
Vagy kövessem álmom, újat felfedezve,
mint azt, ami mások által van kövezve?
Különleges vagyok, más vagyok, mint mások,
egy dolog motivál, nem is hajthat más ok!
Örülni, szeretni, boldogulni vágyom,
van-e ennél jobb cél széles e világon?

Aranyosi Ervin © 2017-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberré válni

emberré válni
Aranyosi Ervin: Emberré válni

Mikor leszülettem, s e világra jöttem,
áldott volt a lelkem, nem volt múlt mögöttem!
Apró szívem mélyén szeretet virágzott,
arcomon a derűm, örömkönnynek látszott!
Na, akkor még tudtam, mi végre születtem,
mi a küldetésem, ha már egyszer lettem.
Akkor tisztán láttam még a valóságot,
s tudtam, hogy jó vagyok, Istentől megáldott!

Éreztem, én vagyok a világ közepe,
angyalként nézett rám édesanyám szeme.
Nyíltan kimutattam, amit csak éreztem,
bántó szóval senkit össze nem véreztem.
Bátran cselekedtem, úgy, ahogy gondoltam,
önmagában hívő, bátor lélek voltam!
Aztán tanítottak, mit is merjek merni,
s elkezdtem tanulni, s persze szerepelni.

Megtanultam tűrni, haragudni, félni,
másnak megfelelni, más bőrében élni.
Másról véve mintát, egész mássá válni,
fájó lelkek közé a sorba beállni.
Ám akkor éreztem, már nem magam voltam,
parancsszóra léptem, közhelyeket szóltam.
Nem volt bennem érzés, tettem, amit tettem,
s nem tudtam ki vagyok, avagy mivé lettem.

Majd a fény rám talált, én meg önmagamra,
a lét vizét locsoltam a bennem lévő magra.
Mint virág, kinyíltam, megnyíltam a fénynek,
kerestem lényegét a bennem élő lénynek.
Kiálltam a sorból, szerepet nem játszom!
Mától csak az leszek, pont, aminek látszom!
Megtudom ki vagyok, s mi a küldetésem,
s nyomomat a földbe örökre bevésem!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

magyar ivókultúra
Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

Van, ki kidől, van, ki bírja.
Van, ki sorsát újra írja!
Van, kit legyűr pohár pia,
s van kit otthon vár hárpia!
Van, ki vedel, van ki hörpöl,
van ki borból, van, ki sörből.
Van, ki rumból, pálinkából.
Van, kit neje otthon ápol.
Van, aki csak búval bélelt,
ezért nem is tesz kivételt!
Ki üvegből, ki pohárból,
hotelben a minibárból.
Van, ki bízik az övében,
s lehever egy fa tövében.
Van, ki támasztja az asztalt.
Akad kezdő, s van tapasztalt!
Van, ki idegileg van ki,
s van, ki földön szeret lakni.
Van, ki iszik, van ki vedel,
van, kinek ez az eledel.
Van, ki ritkán, – van, ki sokszor,
van, ki mindig, s van ki rosszkor.
Van, ki szépen, elegánsan,
– a poharam le ne rántsam!
Van, ki kortyol, van, ki önti,
van, ki mind magába dönti.
Van, ki orrát földbe túrja.
Van, ki járni tanul újra.
Van, ki szépen, egyenesen,
van, ki cikk-cakkban, kecsesen.
Van, ki szépen kialussza,
van ki felszáll így a buszra.
Van, ki bele is köt másba,
van, ki kezd óbégatásba.
Van, akinek szép a hangja,
s van, ki torkát borogatja…

Aranyosi Ervin © 2015-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva