Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér


Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Ne rakj matricákat hozzászólás helyett,
az nem jó semmire, csak foglalja a helyet!
Inkább néhány szóval, mondd el véleményed,
s ha versem olvasod, hálás vagyok néked!

GIF-ek és Emojik, idegen ikonok,
zavarja az érzőt, kinek lelke konok,
aki magyar szónak tud szívből örülni,
az idegent eztán ki fogja törölni!

Bugyuta képecskék, pont, akár a kártya,
az ördög butító ócska bibliája,
melyeken keresztül a sötétség terjed,
segíts, állítsuk le ezt a gerjedelmet.

Villódzó képernyő, csili-vili képek,
amit kitaláltak igénytelen népek,
ne menjünk utánuk, mint egy buta csorda,
ne álljunk mögéjük be egy sivár sorba.

Legyalult agyakból gondolat nem támad,
ne bántsd a képekkel tiszta aurámat,
inkább szép szavakkal, magyar nyelven szóljál,
versemre – légy szíves – szóban válaszoljál!

Aranyosi Ervin © 2021.07.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?


Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!


Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!

Egyedi vagy! Csoda vagy!
Nincs is több belőled!
Sohasem lesz már ilyen,
s nem is volt előtted!
Csak mutasd meg önmagad
bátran a világnak,
s hidd el, lesznek olyanok,
kik örülnek, ha látnak!
Mutasd csak meg, hogy ki vagy,
ragyogj ki a sorból,
pont úgy, mint ez a virág
a virágcsokorból!
Mutasd meg szép szirmaid,
ragyogj a világra,
élhess olyan emberként,
ki büszke magára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?


Aranyosi Ervin: Van-e jobb cél?

Vajon be kell állnom nekem is a sorba,
hogy a becsületen ne eshessen csorba?
Vagy jó, ha kilógok, s vállalom másságom,
és álmaim szerint élem meg világom?
Ugyanazt az utat kell nekem is járnom,
amit megmutatnak, s muszáj azzá válnom?
Vagy kövessem álmom, újat felfedezve,
mint azt, ami mások által van kövezve?
Különleges vagyok, más vagyok, mint mások,
egy dolog motivál, nem is hajthat más ok!
Örülni, szeretni, boldogulni vágyom,
van-e ennél jobb cél széles e világon?

Aranyosi Ervin © 2017-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberré válni

emberré válni
Aranyosi Ervin: Emberré válni

Mikor leszülettem, s e világra jöttem,
áldott volt a lelkem, nem volt múlt mögöttem!
Apró szívem mélyén szeretet virágzott,
arcomon a derűm, örömkönnynek látszott!
Na, akkor még tudtam, mi végre születtem,
mi a küldetésem, ha már egyszer lettem.
Akkor tisztán láttam még a valóságot,
s tudtam, hogy jó vagyok, Istentől megáldott!

Éreztem, én vagyok a világ közepe,
angyalként nézett rám édesanyám szeme.
Nyíltan kimutattam, amit csak éreztem,
bántó szóval senkit össze nem véreztem.
Bátran cselekedtem, úgy, ahogy gondoltam,
önmagában hívő, bátor lélek voltam!
Aztán tanítottak, mit is merjek merni,
s elkezdtem tanulni, s persze szerepelni.

Megtanultam tűrni, haragudni, félni,
másnak megfelelni, más bőrében élni.
Másról véve mintát, egész mássá válni,
fájó lelkek közé a sorba beállni.
Ám akkor éreztem, már nem magam voltam,
parancsszóra léptem, közhelyeket szóltam.
Nem volt bennem érzés, tettem, amit tettem,
s nem tudtam ki vagyok, avagy mivé lettem.

Majd a fény rám talált, én meg önmagamra,
a lét vizét locsoltam a bennem lévő magra.
Mint virág, kinyíltam, megnyíltam a fénynek,
kerestem lényegét a bennem élő lénynek.
Kiálltam a sorból, szerepet nem játszom!
Mától csak az leszek, pont, aminek látszom!
Megtudom ki vagyok, s mi a küldetésem,
s nyomomat a földbe örökre bevésem!

Aranyosi Ervin © 2016-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

magyar ivókultúra
Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

Van, ki kidől, van, ki bírja.
Van, ki sorsát újra írja!
Van, kit legyűr pohár pia,
s van kit otthon vár hárpia!
Van, ki vedel, van ki hörpöl,
van ki borból, van, ki sörből.
Van, ki rumból, pálinkából.
Van, kit neje otthon ápol.
Van, aki csak búval bélelt,
ezért nem is tesz kivételt!
Ki üvegből, ki pohárból,
hotelben a minibárból.
Van, ki bízik az övében,
s lehever egy fa tövében.
Van, ki támasztja az asztalt.
Akad kezdő, s van tapasztalt!
Van, ki idegileg van ki,
s van, ki földön szeret lakni.
Van, ki iszik, van ki vedel,
van, kinek ez az eledel.
Van, ki ritkán, – van, ki sokszor,
van, ki mindig, s van ki rosszkor.
Van, ki szépen, elegánsan,
– a poharam le ne rántsam!
Van, ki kortyol, van, ki önti,
van, ki mind magába dönti.
Van, ki orrát földbe túrja.
Van, ki járni tanul újra.
Van, ki szépen, egyenesen,
van, ki cikk-cakkban, kecsesen.
Van, ki szépen kialussza,
van ki felszáll így a buszra.
Van, ki bele is köt másba,
van, ki kezd óbégatásba.
Van, akinek szép a hangja,
s van, ki torkát borogatja…

Aranyosi Ervin © 2015-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hamis kép


Aranyosi Ervin: Hamis kép

Vicces ember az én gazdám,
lefényképez, mikor alszom,
olyan címkét akasztott rám,
mitől meggörbül a bajszom:
Elhinnéd, hogy sörre vágyom,
hogy az ital engem bódít?
Én csak szunyáltam az ágyon.
Ez a kép nem igaz, lódít!

Aranyosi Ervin © 2013.04.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva