Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A remete panasza


Aranyosi Ervin: A remete panasza

Hát jó, nem szórom szerte-széjjel
a lassan megszerzett tudást.
Azt hittem én, hogy azért kaptam,
hogy megmenthessek véle mást!

De látom, szenvedni szerettek,
s hiába nyújtom a kezem.
Kincseim hát magamban tartom,
nem osztom többé, nem teszem!

Járjátok csak be, azt mi fájó,
nem foglak már megmenteni.
Nem simítom utad előtted,
ha az göröngyökkel teli.

Rájöttem, nem kell, hogy segítsek,
tanít majd rossz tapasztalat.
Ha kell, hát bontsd le önmagadtól,
vagy építsd újra a falat.

Volt nálam bölcsebb, s jobb tanár is,
kereszten végezte szegény.
Azzal sem váltott meg világot,
hát mitől járnék jobban én?

Hiába nyújtom, jót akarva,
kinek kell ma a szeretet?
Nem tettem eddig, eztán sem játszom,
világnak tetsző szerepet.

Maradok az, ki mindig voltam,
csendes lélek, útkereső.
Aki elvonul a világból,
hol a feszültség egyre nő!

Leszek csak csendben, magának író,
befordult, néma remete,
akit nem érint meg világa,
s nem mocskol az élet szemete.

Nem adok többé jó tanácsot,
járjátok végig az utat!
Sötétben és tapogatózva,
hol fény világot nem mutat!

Elvonulok és néma csendben,
létünkről majd elmélkedem.
Remeteként, sok milliárd közt,
csak némán élem életem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…


Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!

Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.

Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.

Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!

Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

te vagy a fény

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Te vagy a fény egy felfordult világban,
amit ural az árnyék, s a sötét.
De erő van az apró gyertyalángban,
mikor reménytől, s szeretettől ég.

Több milliárdnyi apró láng a Földön
pislákol csendben és magányosan.
A lelke rab, az élete egy börtön,
s elhiszi, hogy csak a halál felé rohan.

Nagy tömegben is magányos a lélek,
ha úgy érzem, egymáshoz nincs közünk.
Ha  azt hiszem, hogy szeretetlen élek,
s mikor folyton csak falnak ütközünk.

Nem teszünk mást, mint elfolytjuk a lángot,
s könnyű elfújni az éltető hitet.
A sötéttől már alig-alig látok.
Ezt a világot vajon ki menti meg?

Kívülről várunk megmentő hatalmat,
amitől majd változik a világ,
ám azok ott eltiporni akarnak,
árnyékukat ezért vetítik rád.

A változás, hidd el, nem jön kívülről,
változnunk nekünk, s magunkban kellene.
Álmodozni egy élhető jövőről,
amit hitünkkel töltünk majd tele.

Tudsz-e magadra szeretettel nézni,
s hinni, hogy léted csodás, nagy kaland?
Életedből boldog percet idézni?
Örömöt, mely fogódzkodód marad.

Mi lenne, ha léted kísérné a hála,
s vágyaid mind valóra váltanád
s kötéllé sodródna életed fonála,
erős lennél, s rugalmas, mint a nád?

Ha nem csak gyertya, fényszóró lehetnél,
útkereső, mely új ösvényt kutat.
Ha másokat is fénylővé szeretnél,
olyan ki ismer, és mutat szebb utat?

Hagyd hát lobogni, égni tiszta lángod,
a fény elől elbújik a sötét.
Hunyd be szemed, szíveddel kell most látnod,
szeretet fényét eképp szórva szét.

Nem is kell más, csak fényben megfürödni,
örömmel élni, boldog életet,
felemelni, és látni tündökölni,
e szép világot, amíg még lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fekete cica

fekete cica

Aranyosi Ervin: Fekete cica

Fekete a bundám, fényesen világít.
Rabul ejtek vele, ha akarom, bárkit.
Átmegyek előtted, felhívom figyelmed,
a kecsességemért sokan irigyelnek.
Ám én mást szeretnék, szeretetre vágyom,
símogass, kényeztess, csupán  ezt kívánom!
Nincs varázs hatalmam, nem hozok rád rosszat,
nem vagyok játéka ördögi gonosznak!

Felejtsd el hát kérlek a rút babonákat,
mit kártékony elmék rólam kitaláltak.
Bár a bundám sötét, tiszta az én lelkem,
más bolondságáért kell csak vezekelnem!
A szabadságomat őrzöm minden áron,
de gondoskodásod egész nap kívánom.
A szeretetedért szívem tudom adni,
úgy szeretnék mindig a cicád maradni.

Aranyosi Ervin © 2015-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Elbújtam…

Elbújtam…

Jól elbújtam, nem láthatnak,
– én sem látok senkit sem!
Olyan sötét van itt belül,
szinte semmi fény sincsen.
Ám, ha elveszem a kezem,
beárad a tiszta fény.
E kiváló búvóhelyről,
így térhetek vissza én…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Érkezik a JELEN

Aranyosi Ervin: Érkezik a JELEN

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin © 2011-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva