Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Életre születtünk


Aranyosi Ervin: Életre születtünk

Miről szól az élet,
s miről kéne szóljon?
Azért jön a lélek,
hogy élőn haldokoljon?
Törvény szabta rácsok
vesznek minket körül.
A rabszolgaságot
kaptuk csak örökül?

Tényleg azért jöttünk,
születtünk e Földre,
befogadja testünk
egy sírhant örökre?
A kétség uraljon,
hazugság, sötétség,
nevünket gonoszok
egy fejfára véssék?

Világban bolyongó,
árva lelkek vagyunk?
Egy helyben toporgunk,
s azt hisszük haladunk?
Terjesztjük az új kórt,
a szeretetlenséget,
és a sötétségnek
sosem vetünk véget!

Másokat okolunk,
mert nem tanítottak?
Szemet a világra
fel sosem nyitottak!
De ugyanazt tesszük,
hiszen ezt tanultuk,
feledésbe is megy
ezért hősi múltunk!

Rá kellene jönnünk,
miről szól az élet,
rendbe kéne tennünk
végre az egészet!
Tovább kéne adnunk,
szeretettel másnak,
életre születünk,
s nem az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?


Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?

Nézem, nézem a világot,
hová tűnt az értelem?
A butaság mért packázik,
s ha packázik, mért velem?
Józan paraszti eszemmel,
miérteket keresek,
értelmetlen döntéseknek
hátterébe belesek!

Furcsállom, hogy csak én látom,
mást a rontás nem zavar,
mért nem képes felébredni,
s végre tenni a magyar?
Mért nem tud sarkára állni
és kiállni magáért?
Hazafiként tenni végre
a megkínzott hazáért?

Előttünk van a szakadék,
s az ország előre megy,
hogy ennek mi lesz a vége,
könnyű, mint az egyszeregy!
A sötétség a fejekben
napról napra egyre nő,
s zuhanunk a süllyesztőbe,
mint az arrébb rúgott kő!

Megosztottság, értetlenség
butítja a nemzetet,
odújában retteg a nép,
és már senkit sem szeret!
Az értelem elparázslik,
reánk borul a sötét,
szeretetlen szívek sorát
a hatalom töri szét.

Történelmünk elhazudták,
gyilkos árny a jelenünk,
ma is gyarmat ez az ország,
s nem tudjuk, mi lesz velünk!
Haldoklik bennünk a lélek,
testünk megfáradt, beteg!
Tűrjük, mit reánk kimértek.
A jövőt, ki menti meg?

Aranyosi Ervin © 2022.01.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újévi vágy


Aranyosi Ervin: Újévi vágy

Az idő kereke forog csak tovább,
s várjuk évről évre a jót hozó csodát!
Őrizzük a lángot szívünk közepén,
amíg hiszünk benne, addig van remény!

Várjuk, hogy kikeljen földünkből a MAG,
várjuk, hogy álmaink szárnyat bontsanak,
s hisszük, hogy a jónak egyszer győzni kell,
egy méltóbb jövőnek itt kezdődni el!

Kívánom, az álom valóság legyen,
kívánom, a holnap boldoggá tegyen!
Ébredjen az ember békés létre fel,
amit csak kívánnunk, bevonzanunk kell!

Legyen hát az újév, sokkal gazdagabb,
hulljanak a porba a megosztó falak!
Minden tiszta lélek leljen örömöt,
győzhessen a fény a sötétség fölött!

Aranyosi Ervin © 2021.12.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás


Aranyosi Ervin: A szeretet a megoldás

A szeretet az egyetlen, igazi megoldás,
hogy e Földön eligazodj, s szíveden át jól láss!
Ha kiragyog lelkeinkből, változik világunk,
egy szebb jövőt megalkotó teremtőkké válunk!
Hiszen minden energia, s anyagba ragadtunk,
a technika földrengésként inog már alattunk.
Most kellene csatlakoznunk a fény seregéhez,
s megfigyelnünk, hogy a szívünk manapság mit érez!

Álmodjunk egy új világot fénylőn, szeretetben,
ébredésünk utat mutat, hogy élhetnénk szebben!
Isteni erő van bennünk, a fényből születtünk,
oka volt jövetelünknek, fény fiai lettünk!
Az árnyék és a sötétség, a szeretet hiánya,
ébredjen hát a fény benned, a szabadság vágya!
Az igazság tiszta fénye felszabadít téged,
és a bolygó egészsége végre visszatérhet!

A félelmet kell legyőzni, nem kell háborúzni,
nem bírálni, ítélkezni, és nem egymást nyúzni!
Áraszd szét a szereteted, jobbítsd a világod,
erőszak nélkül is megy majd, s ha hiszed, meglátod!
Több kell ma már jó szándéknál, hangolódj a jóra,
lelkeinket erősítse mától minden óra!
Ébredjünk az igazságra, kezdjünk tisztán látni,
csak így fog a zord világunk élhetővé válni!

Először is erősítsük magunkban a békét,
és ne várjuk rettegéssel a világunk végét!
Küldjük szét a nagyvilágba a szeret fényét,
s képzeljük el, merjük látni élő eredményét!
Teremtsünk hát gondolattal, s lássuk szebbnek Földünk,
a valóság fénylőbb lesz, ha több fényt beletöltünk!
A szeretet erejével, új csodát teremtsünk,
fényszóróként – meditálva – egy világot mentsünk!

Ha belsőnkben megváltozik, s jobbá lesz világunk,
a külvilág is változik, jönni fog utánunk!
Emeld hát fel társaidat, mutass nekik példát,
velük együtt a teremtés csodás álmát éld át!
Senki nem tudja helyettünk pont így megcsinálni,
magunknak kell elkezdenünk jobb emberré válni!
Egy nap elkezd tükröződni a belsőnknek fénye,
s hiszem, elkezd ébredezni a világ összes lénye!

A lelkünk fog gazdagodni, s béke száll a Földre,
öröm, s bőség árad reánk, s így lesz mindörökre!
Teremts időt és meditálj, képzeld el, hogy így lesz!
Egyre több lesz az ébredő, aki szintén így tesz!
Engedd szívedet szeretni, adj esélyt magadnak,
s érezd át, és érezd magad holnaptól szabadnak!
Teremtsünk hát új világot, tudjuk a megoldást,
kezdjük el a szívből jövő szeretet-fény szórást!

Aranyosi Ervin © 2021.12.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér


Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Ne rakj matricákat hozzászólás helyett,
az nem jó semmire, csak foglalja a helyet!
Inkább néhány szóval, mondd el véleményed,
s ha versem olvasod, hálás vagyok néked!

GIF-ek és Emojik, idegen ikonok,
zavarja az érzőt, kinek lelke konok,
aki magyar szónak tud szívből örülni,
az idegent eztán ki fogja törölni!

Bugyuta képecskék, pont, akár a kártya,
az ördög butító ócska bibliája,
melyeken keresztül a sötétség terjed,
segíts, állítsuk le ezt a gerjedelmet.

Villódzó képernyő, csili-vili képek,
amit kitaláltak igénytelen népek,
ne menjünk utánuk, mint egy buta csorda,
ne álljunk mögéjük be egy sivár sorba.

Legyalult agyakból gondolat nem támad,
ne bántsd a képekkel tiszta aurámat,
inkább szép szavakkal, magyar nyelven szóljál,
versemre – légy szíves – szóban válaszoljál!

Aranyosi Ervin © 2021.07.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod..


Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod…

A legrosszabb, ha látod azt, ami megmérgez,
de nem tudsz eljutni az emberek szívéhez,
az értelem, mint kő a falról lekoppan,
és nincs megváltás már fénylőn holnapokban.

A legrosszabb, ha látod, győzött a sötétség,
s nincs az emberekben ellenkezés, kétség!
Elfogadnak bármit, ha szépen hazudnak,
s elfelejtik azt is, amit régen tudtak.

A legrosszabb, ha látod tehetetlenséged,
s hiába világít gondolkodó fényed,
elvész az esélyed, hogy jövőt teremthess,
visszavezess mást is az isteni rendhez.

A legrosszabb, ha látod, hogy akiben hittél,
a sátánra hallgat, hazugság szerint él,
s nem látja világát, s nem akarja látni,
így hát könnyű vele bármit megcsinálni!

A legrosszabb, ha látod, több van már a vakból,
süketből, ki nem ért jobbító szavakból,
s kit nagyra tartottál, ma beáll a sorba,
buta követőit magával sodorva.

A legrosszabb, ha látod, s nem tudsz cselekedni,
nem tudod világod jobbá, szebbé tenni,
s mint egy ócska filmet, könnyes szemmel nézed,
hogyan rombolják le fentről az egészet.

A legrosszabb, ha látod, s nem akarod látni,
a megoldást nem vagy képes megtalálni,
csak mocsarat látsz, hol lelkek fuldokolnak,
s mindennap zsákutca, s tán nem is lesz holnap.

A legrosszabb, ha látod, börtön a világod,
s éljük a tervezett, rút rabszolgaságot,
és a rabszolgákból már nem is kell ennyi,
elfelejt az ember őszintén szeretni.

Aranyosi Ervin © 2021-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…


Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Allergia


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e “nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Képzeld el, hogy lesz egy háború,
háború, hová senki sem megy el!
Senki nem lesz többé szomorú,
s az ember úgy dönt: – Inkább élni kell!

Béke száll a földre és reánk.
a szívekbe a szeretet költözik.
Velünk együtt örül jó Atyánk,
s a világ fényruhába öltözik.

Képzeld el, minden harc véget ér,
a fény győz majd a sötétség felett.
Az ember végre boldog révbe ér,
nem harcol, mégis győz a szeretet!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Ne csatározz, hisz nem legyőzni kell!
A világunk békére szomjazik!
Szeress inkább, s egy szebb jövő jön el!
a béke már a lelkünkben lakik!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Festmény: Harsányi István – Fények

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Isten valódi templomában jártam.
Ott volt, jelen volt, köszönt is nekem.
Csodásabb volt annál, amit vártam,
s én ámuldoztam – Drága Istenem!
Mondd mért nem látunk lelki szemeinkkel?
Mondd mért teremt az ember poklokat?
Hisz világunknál csodásabb hely nem kell,
mondd hogy lehetnénk ettől boldogabb?

Nagy rohanásban elsuhan az élet,
megállni, és egymásra sincs időnk.
A teremtésed porrá, semmivé lett,
s magunkra húztuk fájón a szemfedőnk?
Pedig a fény özönlik, egyre árad,
csak szemünk nehéz nyitva tartani,
mert attól tartunk, abba belefárad,
próbáljuk inkább szavad meghallani.

A hangokat a külvilágból várjuk,
ha lelkünkből szólsz nem figyelünk rád,
pedig templomod bárhol megtaláljuk,
hisz lépten-nyomon ott él a csodád.
Inkább a rosszak árnyékában élünk,
s a fény helyett sötétség vesz körül.
A tudatlan lét homályában félünk,
ahol a lélek sohasem örül.

Én templomodra végre rátaláltam,
és mutatnám, hogy más is lássa meg!
Hisz élhetnénk mind boldogokká váltan,
ha kérnénk fényed, lelkünk váltsa meg!
Tán általa mi is feltámadhatnánk.
Napfényre lépve élni kezdenénk.
Látva a fényt, csodádnak hangot adnánk,
s talán a jóság költözne belénk.

Aranyosi Ervin © 2019-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva