Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Valahogy nincsen holnapunk a mában,
ezen a Földön nincsen már helyünk?
Csak sodródunk a tegnap áramában,
s mint eszelősök fogjuk a fejünk?
Nem lelünk békét, fénylő igazságot,
lelkünk hazugság mélyén fuldokol,
elrabolták az élhető világot,
kirántották a lábaink alól?

Én nem hiszem, hogy így kellene élnünk,
haldokolni egy életen át,
nézőpontot kellene cserélnünk,
s látni, hogy működik a világ!
Elengedni csúf félelmeinket,
amik ma még  a rút rabláncaink,
ezek zárnak csak börtönbe minket,
mert szívünkben a rettegés lakik!

Nekünk kéne írnunk holnapunkat,
vágyainkkal festve új napot!
Vidámsággal tölteni dalunkat,
s énekelni: Teremtő vagyok!
Szárnyat adva szabad akaratnak,
amit senki nem törölhet el,
érezve a súlyát a szavaknak,
amik teremtve emelhetnek fel!

Legyen végre holnapunk a mában,
találjuk meg végre a helyünk!
Higgyen végre mindenki magában,
higgyük, hogy magunkért tehetünk!
Találjuk meg magunkban a békét,
ébresszük fel mi az igazságot,
tegyük szebbé az emberek létét
és teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2022-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nap gondolata 2.

Aranyosi Ervin: A nap gondolata 2.

Vannak olyan dolgok, amin nevetni kell!
Ezt a boldog lélek nem is rejtheti el.
De miért is tenné, hisz jól esik neki,
a lélek rezgését magasra emeli.

Nem nehezedik rá, úgy az élet súlya,
ki befelé figyel, hamar megtanulja.
Mert a lelki békét nevetés táplálja,
általa lombosabb életünk szép fája…