Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár


Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár

Lombok alján, rét felett,
nyári szellő száll, s nevet.
Nyári szellő száll, s nevet,
Megdobbantja szívemet.

Lombok között száz madár,
csilingelő hangja szál,
vidám, kedves hangja száll,
tőlük hangos a határ.

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!

Lombok között fészek ül,
kis fióka ott csücsül,
ő már szállna legbelül,
tanulja ügyetlenül.

Lombok között kismadár,
megtanulta mára már,
hogy használja szárnyait,
ha szívében vágy lakik!

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!
Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj velem!


Aranyosi Ervin: Álmodj velem!

Hoztam egy álmot teneked,
hogy a világod szebb legyen!
Gyógyítson végre szeretet,
és végre boldoggá tegyen.

Álmodjunk együtt szebb jövőt,
s váltsuk valóra álmaink!
A múlt fájdalmát megtörőt,
amely a szívünkben lakik.

Használj hát kedves szavakat,
ölelj meg fáradt lelkeket,
bontsunk le szóval falakat,
erre képes a szeretet!

Ne bántson többé szép szavunk,
lelkünkből hadd szóljon zene,
Istenben mind egyek vagyunk,
ez a lélek üzenete!

Ne bántsd magad, s testvéredet,
a bántás mind fejedre száll,
tanulj meg élni életet,
olyat mely földi mennybe vár!

Csupán szakítsd szét láncaid,
hiszen a lélek mind szabad!
Jóságra használd szavaid,
emelj fel mást, s vele magad!

Szépen élni tanulni kell,
az embert lásd mindenkiben!
Lélekben szabadulni fel,
s a szívünk élőn megpihen!

Álmodj hát velem, kérlek én,
legyen szebbé ez a világ,
hadd nyíljon ki e földtekén,
egy jövőt rejtő szép virág!

Aranyosi Ervin © 2020-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg “szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!


Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

A térerő a lánc,
és fogva tartanak.
Teszed, amit látsz,
de nem adod önmagad!
Földhöz köt az elméd,
nincsen saját szavad,
igazán sohasem voltál,
sosem leszel szabad!

Szerte szórod pénzed,
semmid sincs neked,
epekedve nézed,
a márkás kincseket.
Tükrödnek tört darabját
szépen felszeded.
Része vagy a tömegnek,
de senki sincs veled!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád

Hullámok hátán ülsz,
de egyre húz a mély.
Súgják csak vásárolj,
hogy izgalmat cserélj!
De mindez rémálom,
csak káprázat és kéj.
Hírekkel bombáznak,
nem hagyják, hogy remélj,

Ne hagyd a mocskot
tovább szórni rád!
Változzon élhetővé
tetőled a világ!
Éld saját életed,
amíg még élheted,
amíg van léttered,
amíg még ébred benned vágy!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád!
Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld


Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Piros, a fehér és a zöld,
lelkembe régen beleégtek.
Onnan kitépni sem lehet,
nem bírom el a szürkeséget!
Piros, fehér, na meg a zöld,
e három szín a büszkeségem.
Felednem sohasem lehet,
mert lelkemmel én is beleégtem!

Piros, fehér, na és a zöld,
mutatja hovatartozásom.
Viselem büszkén lelkemen,
hogy mindenki magyarnak lásson!
Piros, fehér és még a zöld,
zászlóm emelem lenge szélben,
mutatom büszkén honfitársak,
hogy belétek is belétek égjen!

Piros, fehér együtt a zölddel,
egy jelkép, ami összeköt,
egy népként állunk a világban,
minden egyéb nemzet előtt.
Piros, fehér együtt a zölddel,
bár mutatná: – Egyek vagyunk!
Képesek vagyunk összefogni,
s élni nemzetként akarunk!

Piros, fehér, na és a zöld,
egy színesebb jövőt varázsol,
felébred lelkünkben a tűz,
a csodás nyelvünk parazsától!
Piros az erő, fehér a hűség,
a zöld az reményt ad nekünk,
hogy a földi lét viharában,
nem süllyed el a nemzetünk!

Piros, fehér, na meg a zöld,
lelkembe régen beleégtek,
adjon hitet a holnapokhoz,
ezért is lengetem felétek!
Piros, a fehér és a zöld,
szálljon a széllel kézen fogva!
Tegyük szabaddá szép hazánkat,
lássunk bele a csillagokba!

Aranyosi Ervin © 2020-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyai gazdagság

Aranyosi Ervin: Anyai gazdagság

Te rólad szól az életem,
teérted történt minden.
Téged ígért a szerelem,
és én ezt örömmel hittem.
S no lám, most itt vagy már velem,
a két karomba zárlak,
te vagy a sorsom, végzetem,
és csodásnak talállak.
Nincsen hát nálam gazdagabb,
ezen a nagyvilágon.
Lelkem már attól is szabad,
ha drága lényed látom.
Te vagy nekem a nagyvilág,
te vagy az összes kincsem!
Nálad fontosabb, kedvesebb
az én számomra nincsen!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Fotó: Irina Nedyalkova

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
az önmagában nem elég!
Tudatni is kell, éreztetni,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek!
naponta többször kéne még,
szemébe nézve, átölelve,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
jövőre néző biztatás,
varázslás az, csodateremtés,
és biztonságba ringatás.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
tán egyszerű, talán kevés,
de szárnyal tőle minden lélek,
ha jár hozzá egy ölelés!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak szívből, s őszintén szabad!
De mondd ki bátran, amit érzel,
tegyen boldoggá szép szavad!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nyugtatás, s megerősítés,
a legszebb szó, amit csak adhatsz,
amit a szív, a szívbe vés.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nem játék az, nagyon komoly,
hát akkor mond, ha így is érzel,
s kísérje azt egy szép mosoly!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
örömöt ünneplő csoda,
szoros szövetség szép szíveknek,
naponta többször add oda!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
kimondani csak, nem elég!
mutatni is kell és megélni,
hiszen az élet vele szép.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
akkor szabad, ha elhiszed,
amikor élőn lángol benned,
amikor adni tud szíved!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak akkor nyújt közös vigaszt,
ha nem csak adsz, képessé váltál
szíveddel elfogadni azt!

Aranyosi Ervin © 2019-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Kiss Rita: Olvasó lány – textilszobor

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Megszűnik a külvilág,
amint a hölgy belép a könyvbe.
A lélek most örülni vágy’,
s kiül az arcra tündökölve.

Mind, ami fáj, kívül marad,
s a könyvbe írt kedves sorok,
reptetnek szabad madarat,
s felélednek letűnt korok.

Új élet indul, születéssel,
kalandra fel barátaim!
Kérlek, olvasni sose késs el,
ébredj új létre lapjain!

A történet, ha véget érne,
kezdj bele újra, éltetőn!
Szebbítsd meg itt is a világot,
segíts a ma még szenvedőn!

Mert ott a sorok közt elbújva,
varázserőd is megleled,
valóságod, könyvből tanulva,
szebbíti majd a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva