Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: De jó nekem!


Aranyosi Ervin: De jó nekem!

De jó nekem, hiszen nem kell
korán reggel kelnem!
Álmodhatom álmaimat,
senki nem hajt engem!
Szabad vagyok, mint a madár,
mosolygok is, látod?
Nem akarom megváltani
még a nagyvilágot!
Nincsen semmi kötelező,
örülnek, hogy élek,
babusgatnak, dédelgetnek,
így hát sosem félek.
Lesik minden kívánságom,
mi kell egy babának!
Vágyaim mind teljesülnek,
s boldog percek várnak.
Nekem csupán egy a dolgom,
szüleim szeretni,
és amikor rám nevetnek,
csak visszanevetni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hó kívánság


Aranyosi Ervin: Hó kívánság

Hófelhő száll fenn az égen,
benne sok-sok hópihe.
Nem szabad, hogy tovaszálljon
és az álmunk elvigye!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
el ne vidd az álmaink,
engedd el a hópihéket,
hadd hullhasson ránk ma mind!

Fesd szépre a szürke tájat,
minden hófehér legyen!
Teljesítsd most ezt a vágyat,
hulljon hó völgyön, s hegyen!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
ne vidd tovább terhedet!
Töltsd meg végre örömökkel
ezt az idei telet!

Hadd csúszkáljunk földön, jégen,
hadd szálljon a hógolyó,
hadd derüljön minden lélek:
– Hidegben is élni jó!

-Hadd épüljön sok hóember,
hó nélkül azt nem lehet!
Drága felhő, engedd végre,
földre szállni terhedet!

S lám a felhő szót fogadott,
szállingózni kezd a hó,
rájött, hogy a hó hullásra
csak ez az évszak való!

– Köszönjük, és hála néked,
lassan minden hófehér!
Ablakon át lestük eddig,
ahogy a hó földet ér:

Aztán gyerünk, öltözködni,
vár a havas táj reánk,
sál tekeredik a nyakra,
s rajtunk van már a kabát!

Csizma kerül lábainkra,
fejünket sapka fedi,
kint a felhő hópihékkel
jókedvünket eteti!

Szaladunk is ki a hóba,
arcunk ragyog és nevet!
Drága felhő, úgy köszönjük,
szebbé tetted a telet.

Legyen fehér Mikuláskor,
legyen friss hó, ropogós,
hadd élvezze minden gyermek,
iskolás és totyogós!

A karácsony hadd ragyogjon,
szikrázzon a szép havon,
hadd örüljön minden gyermek,
legyen elég alakalom!

– Szia felhő, drága felhő,
köszönünk mindent neked,
Köszönjük, hogy segítetted
feldobni az ünnepet!

Tekints le a sok gyerekre,
ki a hóban toporog!
Látod? Örömet okozni
csodálatos, jó dolog!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…


Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…

Kerestem, kutattam
sok éven át,
kerestem merre van
a boldogság!
Most végre megtaláltam,
s az élet elindult felém!

Az élet rögös útján
járok ma is,
de végre régen vágyott
holnapba visz!
Tudom már merre menjek
örökös társam a remény.

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Kezemben életem,
teremthetek,
szabadon élhetek,
csak így lehet!
Álmodom új világom,
és tisztán látom szebb jövőm…

A világom kitárul,
szebb lesz a lét,
élhetem szép világom
jobbik felét,
mindent valóra váltok
és élek álmokat szövőn!

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Aranyosi Ervin © 2018-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazug szó


Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…

De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!

Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!

Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.

Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Hőség – Técsi Ágnes festménye

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.

Csobbanva, aztán hosszan húzva – s repülne büszkén csónakom –
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon…
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.

Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat…

De most, csak itt, egy órácskára… Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!


Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
kergesd a gond felhőit szerteszét!
Hiszen nincs szebb a belső, szép Napodnál,
melytől világod élő, s meseszép.

Keress okot, hisz számtalant találhatsz,
emelkedj fel, légy vidám és szabad!
Boldog lélekké csak önmagadtól válhatsz,
csak rajtad múlik, hogy jól érezd magad!

Ne engedd másnak, hogy válasszon helyetted,
döntésed súlyát csak te viseled.
Nem kell a másik gondját magadra venned,
mutass utat, s hadd menjenek veled.

Ragyogj tehát, és élvezd ki a létet,
legyél vidám, s tégy azzá másokat.
Ha zord borúd, napfényesre cseréled,
könnyebben érsz el rég vágyott álmokat!

Állj ki a fénybe, ne takarjon árnyék,
mosoly vizében fürdesd meg arcodat!
Képzeld csak el, hogy mennyi szépség vár még!
feledd a bút, s a fájó harcokat.

Gyújtogass gyertyát a szeretet tüzével,
s tápláld a lángját. áradjon csak a fény!
Szebbítsd a sorsot a lélek erejével,
hogy más is lássa, akad még remény!

Ragyogj naponta, ez lenne a dolgod,
fényből születtél és fénnyé leszel!
Szeretet magját lelked mélyén hordod,
csak rajtad múlik, milyen irányt veszel.

Frekvenciád emeld fel jó magasra,
nevetés, jókedv ebben majd segít,
ha elcsüggednél, gondolj csak a Napra,
és dobd el végleg a kétségeid!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
példád kövesse az egész világ!
Melegítsd fel, ne legyen megfagyott táj,
szépségeit meg engedd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változz te magad!


Aranyosi Ervin: Változz te magad!

Ne akarj mást változtatni,
változz inkább te magad!
Ehhez kell a nagyobb szándék,
ehhez kell több akarat.

Ha változol, a példádból,
talán másik is tanul,
s nem marad a világod így
állva, változatlanul.

Változz inkább előnyödre,
hadd kövessen a világ,
és ne hagyd, hogy uniformist
akarjanak adni rád!

Változz úgy, hogy az lehessél
valójában, aki vagy!
Keltsd életre alvó lelked,
valósítsd meg önmagad!

Ne törődj a szóbeszéddel,
teremtsenek vágyaid!
Ne engedd, hogy megnyirbálják
égbevivő szárnyaid!

Ne zavarjon, hogy más mit szól,
csak a szívedre figyelj,
elérheted, amire vágysz,
s nem lesz akit irigyelj.

Mert, ha teljesül az álmod,
nem lesz, ami visszahúz!
Ám, ha néha megbotolnál,
hidd el, abból is tanulsz.

Ha a lelked szabaddá lesz,
felszabadul a világ,
s nem fognak a lét terhei
oly erősen hatni rád!

Csak élvezd a változásod,
s hidd, holnapod szebb lehet!
Egyengesse lépteidet
élő hit és szeretet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felülről nézve


Aranyosi Ervin: Felülről nézve

Felülről nézve minden szebbnek látszik,
felülről nézve a lélek is szabad!
Vidám a lét, mikor a lélek játszik,
ne láncold hát a gondokhoz magad!

Ne ragaszkodj a múltadhoz erősen,
csak lecke volt, mert kellett, hogy tanulj!
Ha volt, ki bántott, már nem haragszik Ő sem.
Bocsáss meg! Nem kell, hogy miatta földre hullj…

Szállj szabadon, a vágyak adnak szárnyat,
és néha kell, hogy felhőszélre ülj!
Hessentsd csak el a lelkedről az árnyat,
mely földre húz, s nem enged, hogy repülj!

Felülről nézve minden sokkal könnyebb,
a gondok is kisebbnek látszanak.
A holnapok is könnyedebben jönnek,
ha fennen szárnyalsz, s lelked is szabad.

Felülről nézve, apró kis kockákból,
összeáll minden, s teljes lesz a kép.
Ha álmaidban hitrendszered nem gátol,
az élet mindent letesz majd eléd!

A terheket nem kell magaddal vinned,
a fájó múlt mindenben visszahúz.
Tapasztalatként használd az alsóbb szintet,
s figyeld napod, belőle mit tanulsz!

Aranyosi Ervin © 2018-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva