Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Féltett igazság


Aranyosi Ervin: Féltett igazság

Úgy féltettem eddig saját igazamat,
s kalitkába zártam, mint egy rab madarat.
Magamban tartottam, őrizgettem, védtem,
talán ezért maradt eddig észrevétlen.

Mert mikor kimondtam, szabadon engedtem,
ragadozó héják csaptak reá menten,
széttépni akarták, mert nem a sajátjuk,
mert az igazunkkal mások lelkét bántjuk.

Ám arra rájöttem, ez nem valós bántás,
csupán az álmokból valóságba rántás.
Hiszen az igazság téves hitet rombol,
hitet, ami hamis, és őrjöngve tombol.

Tudod, az igazság tisztán látni enged,
s megmutatja azt is, hol a gonosz benned,
félelem, gyűlölet, mi okból virágzik,
és az emberségünk mért méregben ázik?

Én meg igazamat féltem és elrejtem?
De így más nem tudja, hát lázad a lelkem!
Szabadon engedem, leírom, kimondom,
ne legyen a titkom, ne legyen a gondom!

Hadd védje meg magát, vagy legyen a másé,
hadd legyen végre már az egész világé,
hadd használjuk bölcsen, egymást felemelve,
a hidat egymáshoz végre már meglelve.

Talán lesz majd olyan, ki szívével érzi,
hogy a hazug szó a lelket összevérzi,
talán igazamat magáévá teszi,
és az erőt aztán mindig abból veszi.

Hisz, ha igazunkat ki merjük mondani,
tán a kedvünket sem fogják elrontani,
tán az igazunktól a világ is szépül,
s holnaptól igazság alapjain épül.

Mikor majd igazunk összecsiszolódik,
a világ sok baja rögtön megoldódik!
Szemünk felnyitódik, fény költözik belénk
és a jövő útja kanyarodik elénk!

Aranyosi Ervin © 2019-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve


Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve

Mi lenne, ha mi is követnénk a példát,
s nem élnénk halálunk hétköznapjait?
Ha végre az élet perceit élnénk át,
amiben a jóság, s a szeretet lakik?
Iskoláink minket nem arra neveltek,
mi nem azt tanultuk: – Mi jó, mi helyes?
fejünkbe sok példát, adatot bevéstek,
amikről már tudjuk, hogy felesleges!

De nem tanítottak, hogyan kéne élnünk,
sőt meg is tiltották a gondolkodást.
Csupán meg mutatták miként szabad félnünk,
hogy ne láthassunk meg semmiképpen mást.
Fel kéne támadnunk megnyitva a szívünk,
élni a világunk, haldoklás helyett!
Keresztünk ledobva, boldog útra lépünk,
hol fényszórónk fénye a szív-szeretet!

Mert meg lettünk váltva, bűntelen a lelkünk,
mégis botorkálunk nem látva a fényt.
Hálás szívvel újabb útra kéne lelnünk,
felélesztve a rég elveszett reményt.
Támadj fel kegyes nép, éld meg szép világod,
élvezd ki a létnek csodás perceit!
Merj álmodni szépet, és kövesd az álmod,
s találj megnyugvásra szép hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Fotó: Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Elszállt az élet, a rigó maradt…
Nézi a lélek az élő madarat.
– Mi is voltunk e világban lakók,
jegyeink már nem visszaválthatók…
De jövünk még, hisz a lélek szabad,
csodálunk még élőn szép madarat,
vagy talán épp majd madarak leszünk,
ha lelkünkre egy új gúnyát veszünk…

Aranyosi Ervin © 2019-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Fotó: Borsné Kati

Aranyosi Ervin: Mezei nyúl

Mezei nyúl, mezei nyúl,
füled le tán sosem konyul!
Edzésben tart a félelem,
így trappolsz át az életen.
Lazítani sosem szabad,
a gyenge inkább elszalad,
nem tudja magát védeni,
hisz fegyvere, az nincs neki.
Ha veszély van, hát futni kell,
cikk-cakkban messze jutni el…
Ma lencsevégre kaptam őt,
az életéért reszketőt,
egy percre nyugton is maradt,
figyelt rám, s aztán elszaladt.

Aranyosi Ervin © 2019-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szárnyat adok…


Aranyosi Ervin: Szárnyat adok…

Mondd csak egérkoma, szabad vagy egy táncra?
Akarsz-e perdülni, repülni, ha kell?
Nem engedlek vissza a napos tornácra!
Esélyed nem marad – szaladni ma el!
Tudod, nagy szerencséd, hogy nem vagyok éhes?
Játékos a kedvem, játszom hát veled!
Ám hogy kiszabadulj, az a terved téves!
Szárnyat adok, s denevér lesz a neved.

Aranyosi Ervin © 2019-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincsen kutyád?


Aranyosi Ervin: Nincsen kutyád?

Nincsen kutyád? Mondd, tudod mi a hűség?
Akad-e lény, ki erre megtanít?
Szeméből árad az érző gyönyörűség,
mely ünneppé teszi a hétköznapjaid.
Kínzó türelem, egy érintésre várva,
szomjúság néhány kedves szó iránt.
A saját lelkét is kalitkádba zárva,
hol szeretet az ajtót nyitó pánt.
A szeretet, mely rögtön szabaddá tesz,
az érintés, mely egekig emel.
Egy kedves hang, mitől a szív jobbá lesz,
mennyei manna, lelki eledel.
Próbáltál már ennyi figyelmet adni?
Nem kényszerből! Csak mert az jól esik.
Akartál-e a csodában maradni?
Pont úgy, ahogy a jó kutyák teszik.
Nincsen kutyád? Keveset tudsz a létről!
Nincs ki tanítson, szeretni hogyan kell!
Fogalmad sincs az igazak életéről,
a szíved alszik, s tőle életre kel…

Aranyosi Ervin © 2019-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodni merj!


Aranyosi Ervin: Álmodni merj!

Légy olyan, aki élni mer,
s valóra váltja álmait!
Ha szíved szép vágy tölti el,
megkapod majd, mi ott lakik!
Ne rántson földre vélemény,
mely nélkülöz szép álmokat,
te csak hidd el, tiéd lehet
és váltsd valóra álmodat!

Ne halld meg irigyek szavát,
hit nélkül élni nem szabad!
Benned csírázik szép csodád,
tedd teremtővé önmagad!
Ne figyelj arra, ki lehúz
és azt mondja: – Azt nem lehet!
Hisz nincsenek is álmai,
hát nem tud szárnyalni veled!

Hány csodát adtak álmodók,
így fejlődött a tudomány!
Ők voltak a reményt hozók,
s a titkukat már tudom ám!
Addig-addig fogtak bele,
amíg csak végül sikerült,
s az álmok fogaskereke,
egyszer csak helyére került.

Hisz minden álom működik,
s a hit táplálja, a remény!
Amíg a szellem ügyködik,
hajtóerejét érzem én!
Általad lehet több a lét,
élhetőbb, élőbb majd a Föld,
mert vágyad leteszi eléd,
miért szellemed tündökölt!

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó nekem!


Aranyosi Ervin: De jó nekem!

De jó nekem, hiszen nem kell
korán reggel kelnem!
Álmodhatom álmaimat,
senki nem hajt engem!
Szabad vagyok, mint a madár,
mosolygok is, látod?
Nem akarom megváltani
még a nagyvilágot!
Nincsen semmi kötelező,
örülnek, hogy élek,
babusgatnak, dédelgetnek,
így hát sosem félek.
Lesik minden kívánságom,
mi kell egy babának!
Vágyaim mind teljesülnek,
s boldog percek várnak.
Nekem csupán egy a dolgom,
szüleim szeretni,
és amikor rám nevetnek,
csak visszanevetni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hó kívánság


Aranyosi Ervin: Hó kívánság

Hófelhő száll fenn az égen,
benne sok-sok hópihe.
Nem szabad, hogy tovaszálljon
és az álmunk elvigye!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
el ne vidd az álmaink,
engedd el a hópihéket,
hadd hullhasson ránk ma mind!

Fesd szépre a szürke tájat,
minden hófehér legyen!
Teljesítsd most ezt a vágyat,
hulljon hó völgyön, s hegyen!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
ne vidd tovább terhedet!
Töltsd meg végre örömökkel
ezt az idei telet!

Hadd csúszkáljunk földön, jégen,
hadd szálljon a hógolyó,
hadd derüljön minden lélek:
– Hidegben is élni jó!

-Hadd épüljön sok hóember,
hó nélkül azt nem lehet!
Drága felhő, engedd végre,
földre szállni terhedet!

S lám a felhő szót fogadott,
szállingózni kezd a hó,
rájött, hogy a hó hullásra
csak ez az évszak való!

– Köszönjük, és hála néked,
lassan minden hófehér!
Ablakon át lestük eddig,
ahogy a hó földet ér:

Aztán gyerünk, öltözködni,
vár a havas táj reánk,
sál tekeredik a nyakra,
s rajtunk van már a kabát!

Csizma kerül lábainkra,
fejünket sapka fedi,
kint a felhő hópihékkel
jókedvünket eteti!

Szaladunk is ki a hóba,
arcunk ragyog és nevet!
Drága felhő, úgy köszönjük,
szebbé tetted a telet.

Legyen fehér Mikuláskor,
legyen friss hó, ropogós,
hadd élvezze minden gyermek,
iskolás és totyogós!

A karácsony hadd ragyogjon,
szikrázzon a szép havon,
hadd örüljön minden gyermek,
legyen elég alakalom!

– Szia felhő, drága felhő,
köszönünk mindent neked,
Köszönjük, hogy segítetted
feldobni az ünnepet!

Tekints le a sok gyerekre,
ki a hóban toporog!
Látod? Örömet okozni
csodálatos, jó dolog!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva