Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra


Aranyosi Ervin: Maszk-karikatúra

Voltam ma a boltban.
Nem vettem fel maszkot.
Látszólag a helyzet
többeket aggasztott.

Mondtam: – A maszkhordás
egészségre káros!
– Nem baj, akkor is kell,
– mondta a pénztáros!

– A maszk megbetegít,
és AZ ellen nem véd,
csupán tompítja
a megvezetett elmét.

– A szabály, az szabály,
hát vegyen fel máskor!
Vagy ha ez nem tetszik,
vásároljon máshol!

– Kinn a stadionban
sok-sok ezer ember,
egymás mellett ülnek,
de ott a maszk nem kell!

– Ez itt nem stadion,
ez nincs szabad téren,
én is maszkot hordok
folyton, kérem szépen!

Azért, mert ez zárt tér,
és itt kötelező!
– Ott meg a góloknál
sok az ölelkező!

– De oda a vírus nem megy,
ott nem fertőz,
csak a vásárlásnál
kell, hogy maszkba rejtőzz?

Győzött a sötétség,
tilos gondolkozni,
és ezt képesek még
tovább is fokozni…

Értelmetlen szabály,
törvény, meg rendelet,
tudatlanul dönthet
ma a fejed felett!

Vagy nem is tudatlan?
Szándékosan káros?
Meghasonult világ,
a maszkjában jár most!

Inkább a józan észt
kell ma sutba dobni,
mint a butaságot
kicsit átgondolni…

Aranyosi Ervin © 2020-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korokon át

korokon át
Aranyosi Ervin: Korokon át

Mikor gyermek vagy, kisgyerek,
tanítgatják az illemet,
szabályok rácsa vesz körül,
s ennek a lelked nem örül!
Nem érezheted jól magad,
megmondják mi jó, mit szabad!
Amire vágysz, azt nem lehet,
gúzsba kötik a lelkedet!
Csak egy dolog lesz már a cél,
hogy jó hamar felnőtt legyél!
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet!

Kamaszként lázadsz, mert hiszed,
a gyermek, aki hisztizett,
ma már beérett és komoly,
ritkább az önfeledt mosoly.
Feljebb léptél létrád fokán,
tudásod nőtt, s ennek okán,
már felnőttnek érzed magad,
s elnyomod, mi benned maradt,
a tisztán-látó gyermeket,
mert akkor elbántak veled.
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet.

Felnőtt leszel, s csodálkozol,
ugyan te nősz és változol,
de nem tűnnek el rácsaid,
s a kisgyermek belül lakik.
Nem teheted, mi jól esik,
undok szemek csak azt lesik,
betartod-e a sok szabályt,
vagy kerülöd az akadályt?
Élsz-e szabályos életet?
Ritka a perc, hogy élvezed.
A felnőttnek mindent lehet?
Amit akar, ő azt tehet?

Mikor a munkát leteszed,
már remeg lábad és kezed,
s látod, hogy rab voltál csupán,
sorokba álltál be bután.
Lelked sohasem volt szabad,
s kevés a boldog pillanat,
elvárt tettek vezettek rég,
és oly jó lenne élni még!
Újra lennél apró gyerek,
ki mindent ért, dalol, nevet,
mert nagyként semmit nem lehet,
ha így élted az életet.

Mondd csak, mi lenne még veled,
ha másképp élnéd életed,
s felrúgnál minden rút szabályt,
legyőznél minden akadályt
és álmaidat mentenéd,
új célok jönnének eléd,
s lebontanád a rácsaid?
Gyermek-lelked benned lakik!
Vár még reád a nagyvilág,
engedd hát újra hatni rád!
Hidd el, neked mindent szabad!
Másképp a lét csak elszalad…

Aranyosi Ervin © 2017-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A törvény nyakörve

a törvény nyakörve
Aranyosi Ervin: A törvény nyakörve

Vannak, akiket visszatart a törvény,
s nem tehetik, mire a szívük vágyna.
S akad olyan, kit nem húz le az örvény,
s vágyát követve, célját megtalálja.
Rajtad múlik, hogy be állsz-e a sorba,
s szolgálsz-e “felsőbb”, kétes érdeket.
Becsületeden ne essen soha csorba,
ezért szenvedsz végig egy életet.

Póráz parancsok nem hagynak mozogni,
szabály csak lent, s csak rád vonatkozik.
Úgy gondolod, ehhez hozzá kell szokni,
s a sorsod romlik, miközben változik.
Hűségedért aprópénzt kapsz cserébe,
fénylő nyakörv a szép kitüntetés,
s nem veszed észre, hogy te mész elébe,
s a szolgaságod érte a büntetés.

Fényesen él, ki lelkedet uralja,
s hiszed, majd egyszer lehetsz nagykutya.
Ám hidd el azt, ki mások kezét nyalja,
elnyeli őt egy “élet-skatulya”.
Feljebb lépni csak akkor tudsz a létrán,
ha sorstársaid vállán taposol.
Ha parancsot hajtatsz csak végre némán,
s ehhez szükséges szabályokat hozol.

Aranyosi Ervin © 2015-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dolgom van…

dolgom van
Aranyosi Ervin: Dolgom van…

– Nem látod, hogy nem érek rá,
nem látod, hogy dolgom van?
Ezt a kütyüt kell nyomkodnom
a fene jó dolgomban!
Nem látom a valóságot,
és nem látok gyereket,
virtuális világomból
hiányzik a szeretet.
Tudom, merre, mi történik,
hogy fejlődik a világ,
mit gondolnak mások rólam,
– s hülyének néz, aki lát.
Megírják, hogy mit gondoljak,
mit igyak és mit egyek.
Fejlődnöm kell, hogy már végre
én is emberré legyek!
Nem elég két lábra állni,
és használni a kezem,
nagyobb már az elvárás itt,
szabály szerint vétkezem.
Kapcsolatom a világgal!
áttételes, éteri,
de jó, mert így nem kell tudni,
nem kell mindent érteni.
Érzelmekre sincsen szükség,
csak nyomkodd a gombokat!
Ne zavarjon meg az élet,
ne törjön rád gondolat!
Hogy ne bosszantson a gyerek,
te is legjobban teszed,
ha a legújabb masinát
őneki is megveszed!

Aranyosi Ervin © 2015-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Elbűvöl a játék

Elbűvöl a játék


Szerinted most mit akarok,

miért hozom a kötelet?
Nem akarlak megkötözni,
csakis játszani veled.
A játék inkább feloldoz,
nincs kötöttség, nincs szabály,
s ki a játékban elmerül,
annak arca csupa báj…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers