Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Február


Aranyosi Ervin: Február

Hogy gondolsz a februárra?
– Jé, új hónap, mi az ára?
Vagyis mennyibe kerül?
Válaszolnod sikerül?

Nézz elébe, vajon mit hoz?
Le ne hagyjon, amíg piszmogsz!
Tervezz újat, váltsd valóra,
érted ketyegjen az óra!

Nem kell túl aktívnak lenned,
csak a vágy ébredjen benned!
S képzeld el, hogy már a tiéd,
s gazdagabb lesz a földi lét!

Nem kell érte megszakadnod,
elég önmagadat adnod,
s ne higgy annak, aki mást mond,
csak alapját kell megásnod!

A többi majd jön magától,
s ha a hited meg nem gátol,
valósággá lesz általad,
mivel teremt minden szavad!

Segítsd végre meg magadat,
ki álmodik, sikert arat!
A február nem jó másra:
vetésre, se aratásra!

Ám alkalmas teremtésre,
csak a kihívást vedd észre!
S hidd el boldogabb is leszel,
ha csak kivársz, és tervezel!

Aranyosi Ervin © 2018-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Leld meg az utat önmagadhoz
Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.
Szereteted oszd meg, és ragyogtasd másra,
szíved tiszta fénye szebb létet teremt.
Mások lelkét vonzza fénye, ragyogása,
s láthatod a cseppben, a teljes végtelent.

Egyetlen napod van, mindig élj a mában,
a múlt fájó terhét ne cipeld tovább!
Élvezd ki a percet a lét áramában,
óvd, őrizd a tested, lelked otthonát!
A jövődet álmodd, s hagyd valóra válni,
ne törődj a világ rút dolgaival!
Képes vagy a saját két lábadra állni,
s meglátod, hogy lefog omlani a fal.

Hiszen önmagadtól csak ez a fal zár el,
csak a félelmeid ejtenek rabul.
Ám, a szeretetre, ha az ember rálel,
lelke börtönéből, lám, kiszabadul.
Félelmeid csupán elképzelt bilincsek,
cseréld örömökre, s éld az életed!
Ott vannak előtted el sem képzelt kincsek,
melyre a fájdalmad elcserélheted.

Szabad-e a lélek, így, anyagba zárva,
vagy csak rút bilincsét csörgeti vadul?
Van-e teremtője? Vagy magányos, árva?
S megmentőre vár míg ki nem szabadul?
Te vagy a teremtő, ám, amíg nem látod,
hogy börtönöd rácsát magad építed!
Általad változhat, javulhat világod,
akadályod csupán a sok tévhited.

Szeresd szebbé, jobbá környező világod,
küldj örömöt, békét, vidám perceket.
Változzon az élet, úgy, ahogy kívánod,
s építőleg használd szeretetedet!
Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2016-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva