Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mi van a kezemben?

Aranyosi Ervin webáruháza:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin: Mi van a kezemben?

Mit látsz a kezemben?
Egy szép lila könyvet?
Ettől lehet kedved,
emelkedett, könnyed!
Lelkem üzenete,
neked szánt levele,
édes, szép szavakat
írtam ezért bele.

Ez egy verseskötet,
tele kedves verssel,
elgondolkodtató
és jobbító tervvel!
Talán reád is hat,
s szebb lesz napod tőle,
ha csüggedsz, erőt is
meríthetsz belőle!

Talán neked írtam.
Talán csak magamnak!
Ám a versek élnek,
s magukkal ragadnak!
Szépen, rendezetten,
egy kötetbe tettem,
varázsló szavakkal
szíved célba vettem!

Ma még itt van nálam,
hát kell a varázslat,
hogy az új kötetem
ott lehessen nálad!
Csak meg kell rendelned,
aztán repül feléd,
varázs-szép-szavakat
csepegtet majd beléd!

Hadd legyen e könyvem
a kezed ügyében,
hadd legyen szép szavam,
szíved közelében!
Jó lenne, ha könyvem
a kezedben lenne,
s örömödet lelnéd
minden szép nap benne!

Az új verseskötet megrendelhető az alábbi linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2022-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Valahogy nincsen holnapunk a mában,
ezen a Földön nincsen már helyünk?
Csak sodródunk a tegnap áramában,
s mint eszelősök fogjuk a fejünk?
Nem lelünk békét, fénylő igazságot,
lelkünk hazugság mélyén fuldokol,
elrabolták az élhető világot,
kirántották a lábaink alól?

Én nem hiszem, hogy így kellene élnünk,
haldokolni egy életen át,
nézőpontot kellene cserélnünk,
s látni, hogy működik a világ!
Elengedni csúf félelmeinket,
amik ma még  a rút rabláncaink,
ezek zárnak csak börtönbe minket,
mert szívünkben a rettegés lakik!

Nekünk kéne írnunk holnapunkat,
vágyainkkal festve új napot!
Vidámsággal tölteni dalunkat,
s énekelni: Teremtő vagyok!
Szárnyat adva szabad akaratnak,
amit senki nem törölhet el,
érezve a súlyát a szavaknak,
amik teremtve emelhetnek fel!

Legyen végre holnapunk a mában,
találjuk meg végre a helyünk!
Higgyen végre mindenki magában,
higgyük, hogy magunkért tehetünk!
Találjuk meg magunkban a békét,
ébresszük fel mi az igazságot,
tegyük szebbé az emberek létét
és teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2022-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Teremtő erő


Aranyosi Ervin: Teremtő erő

Tudom, és akarom, mert én így döntöttem!
Nem lehet a lelkem, többé már börtönben!
Szabaddá teszem azt, és engedem szállni!
Így legyen! Teremtek, s valóra fog válni!

Amit elképzelek, létrejön, s elindul,
közeledik felém hétköznapjaimból!
Egységbe kerülök végre önmagammal,
teremtő vágyammal, varázsló szavammal!

Minden gondolatom MAG-ként hull a földre,
a bevonzás útja, általa vált zöldre,
nincs, mi gátat vethet eljövetelének,
a gondolat maga a teremtő ének!

Vágyam erejével, hitemmel teremtek,
hívom segítségül az isteni rendet!
Már előre látom, ahogy megérkezik,
nem is kételkedem abban, hogy létezik!

Tudom és akarom, így váltom valóra,
közeledik felém, elhozza az óra!
A szívemben hála, örülök, hogy vagyok,
az élet földjébe szórok hát vágy magot!

Aranyosi Ervin © 2022-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!


Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

(Ezt csak az vegye magára,
akinek a ruhatára,
ilyen ingekkel van teli,
s anyanyelvét nem tiszteli!)

“Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép “igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilenc szer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…


Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olvasni jó!


Aranyosi Ervin: Olvasni jó!

Megtanítalak olvasni,
milyen jó lesz teneked!
Mutatom a betűket,
csak tartsd nyitva a szemedet!
Összerakva a betűkből
alakulnak a szavak,
azok mondatokká válnak,
ahogy az ujjam halad!
Mondatokból épülnek
a mesék, szép történetek,
és akkor is olvashatsz majd,
ha épp nem leszek veled!
Ám, ha nem megy, ne erőltesd,
amint látod, itt vagyok,
és mert tudok már olvasni,
szívesen is olvasok!
Te pedig csak nézd a képet
és találj ki új mesét,
én pedig majd leírom,
mert elolvasni meseszép!

Aranyosi Ervin © 2021-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a “gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin © 2020-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor írok


Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből


Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,
s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.
A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,
s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,
s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,
mert aki sok éhes, jó szívet megetet,
hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,
éhező szívekhez szép szavakat szólni!
Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,
melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,
őrizgessük szépen szívünkben szikráját.
Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,
és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva