Aranyosi Ervin versei

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek “földjébe” vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

Az élet, a szépség megtapasztalása,
eszerint teremtsd új világodat!
Itt van a mennynek apró, földi mása,
ha megleled, nem lehetsz áldozat!

A világodban te lehetsz az “Isten”,
mert gondolatod nap, mint nap teremt.
Mit el nem érhetsz, oly dolog itt nincsen,
tapasztald meg a fénylő végtelent!

Érzéseid, s a gondolat  hatalma,
kezedbe adják a teremtő erőt.
Nélküled az értelem meghalna,
álmodj hát szebbet, jobbat, élhetőt.

A gonosz általad éli a világát,
- haragod, dühöd, fájdalmad élteti,
- s nem látod tőle, mi nélküle vár rád,
mert túl sok érzést áldozol neki.

A megbocsátás lehet jövőd nyitja,
engedd el végre a vélt sérelmeket!
Az élet neked éppen azt tanítja,
boldogan élni csak szabadon lehet.

Rúgd hát le végre lelked összes láncát,
álmodj merészet, képzelj el nagyot,
képzeld el azt a fénylő aranytálcát,
amin az álmod készen megkapod…

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.
Érdemes, hidd, felmászni érte.
A csalódás így, majd elkerül.
Válaszd te is az “ízesebbet”,
mely küzdés árán lesz tiéd.
Az eredmény mindent feledtet,
s kárpótol végül mindenért…