Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágzik a gesztenyefa

Festmény: Mándoki Halász Zsóka: Zsóka – Gesztenyefa virágzása

Aranyosi Ervin: Virágzik a gesztenyefa

Virágzik a gesztenyefa,
díszes minden ága.
Virágjától vidámabb lesz
a tavasz világa.
Csalogat a napsütés is,
hogy a nyár majd eljő,
de bosszantó, ha takarja
néhány pajkos felhő!
Fényes lesz a fa levele,
ha esőben ázik.
Szél viszi az üzenetet:
ez a fa virágzik.

Aranyosi Ervin © 2017-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe,
ne legyen a napfény onnan számkivetve!
Hagyd a lelked élni, virágként virulni,
a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom,
lelkünk a tavasszal megújulni képes,
feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat,
mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat,
kiegyenesednek, kihúzzák magukat,
és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni,
ne add fel a reményt, merj örülni, szólni!
A gondolat teremt, teremts szebb világot,
s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud,
ha látja tartásod, elmenekül, elfut.
Gyökered a múltad, ápold az emlékét,
alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet!
Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek!
Szeretet vezessen, így nézz a világra,
légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa


Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Aranyosi Ervin © 2017-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár


Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár

Égi folyó habja kél,
esőcseppként földet ér,
ettől lesz a fű kövér.

Éltető víz áradó,
földre hulló, áztató,
visz tovább egy nagy hajó.

Eső cseppek hullanak,
felhő mögé bújt a Nap,
felhő mögött sírogat,
áztat ősi sírokat.

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Eső, földet áztató,
érző szív, mely lázadó,
új reménnyel átható.

Nyújtsd hát kezed kikelet,
fényre jussak ki veled,
legyen ez az üzenet!

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Szárítsd fel a könnyeket!
mutasd, élnünk hogy lehet!
Jöjjön végre lenge szél,
mely a tavaszról beszél!

Újuljunk meg, ha lehet,
erről szól a kikelet!
Úgy mennék már ki veled!

Ám az eső nem csitul,
pedig víz csak, ami hull,
mi meg tűrjük jámborul.

Mindenkinek fáj kicsit,
ami éppen ráesik,
Csak sajátjuk fáj nekik.

De ha Nap süt, fény ragyog,
sokkal boldogabb vagyok,
hívlak jöjj el Napsugár
fényed küldd a Földre már!

Hadd nézzünk az égre fel,
lelkünk közös fényre lel,
megújulhat a világ,
szívünk nyíló kis virág…

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszi dal

tavasz
Aranyosi Ervin: Tavaszi dal

Csurran-cseppen az eső,
szép Napocska bújj elő.
Huncut nótát fúj a szél,
a világ életre kél.

Itt a tavasz, kikelet,
táncra perdülnék veled.
Huncut nótát fúj a szél,
jöjjön táncba, aki él!

Felhő szélén ül a Nap,
kezében napsugarak,
földre dobva szórja szét,
tavasz veszi kezdetét.

A sok madár mind dalol,
tavasz vidám hangja szól,
Huncut nótát fúj a szél,
s mind-mind örül, aki él!

Aranyosi Ervin © 2017-02-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

esőben ázva

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

Esőben ázik a világ,
a lélek kedvtelen.
Együttérez ki sírni lát,
együtt zokog velem.

A Hold a folyton elfogyó,
utat rajzol nekem.
Nyeli könnyét a méla tó,
a szomja végtelen.

De jön majd újra nyári Nap,
felvidul majd a lét.
Sóhaja lelkemből fakad,
hallom ígéretét.

Majd minden szép lesz, kivirul,
jön fénylő kikelet,
s a tó tükre is kisimul,
s együtt ragyog veled!

A szomorúság tova száll,
akár az őszi szél,
s a Nap kisüthet újra már,
s egy szebb létről mesél.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

ünnep minden napra
Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levelünk jött

levelünk jött
Aranyosi Ervin: Levelünk jött

Levelet hozott a Posta,
ám valaki megtaposta.
Vagyis nyomot hagyott rajta,
ami dombornyomott fajta.

Levél jött és szeretettel
a szél hozta: – Nesze, vedd el!
Nézegetem, hogy ki írta,
bánatával telesírta.

Nem messziről jött. A fáról!
Üzenetet hoz a nyárból,
amikor még együtt “lógtunk”,
s meleg miatt morgolódtunk.

Emlékszel még a nyaradra,
bár csak mindig itt maradna!
Most a világ álmos, setét,
a nyár küldi üzenetét.

Mert a nap még ki-kiragyog,
ettől rögtön jobban vagyok.
Levelet hozott  a Posta?
Az eső a földre mosta…

Aranyosi Ervin © 2016-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva