Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár


Aranyosi Ervin: Bár lehetnék kismadár

Lombok alján, rét felett,
nyári szellő száll, s nevet.
Nyári szellő száll, s nevet,
Megdobbantja szívemet.

Lombok között száz madár,
csilingelő hangja szál,
vidám, kedves hangja száll,
tőlük hangos a határ.

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!

Lombok között fészek ül,
kis fióka ott csücsül,
ő már szállna legbelül,
tanulja ügyetlenül.

Lombok között kismadár,
megtanulta mára már,
hogy használja szárnyait,
ha szívében vágy lakik!

refrén:
Bár lehetnék kismadár,
aki szabad, s messze száll,
s hívnálak, hogy szállj velem,
keresztül az életen!
Aranyosi Ervin © 2020-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak egy dal


Aranyosi Ervin: Csak egy dal

Csak egy dalt üzenek,
elküldöm szívemet,
ne oltsd ki tüzemet,
hadd égjen csak tovább!

Csak egy dal, ami szól,
megtalál valahol,
ha szíved válaszol,
megérted majd okát.

Refrén:

Közös álmot tervezek
a nagyvilágon át,
egy álmot,
melyben szükségem van rád!
Közös álmot, életet,
ahol szívhez szól a szó,
ami mindkettőnknek
éppen olyan jó!

Csak egy dal, ami él,
ami szívedhez ér,
ami végig kísér
majd egy életen át.

Csak egy dal, a miénk,
amitől szebb a lét,
szívem szép levelét,
szél szárnyán küldöm át.

Refrén:

Közös álmot tervezek
a nagyvilágon át,
egy álmot,
melyben szükségem van rád!
Közös álmot, életet,
hol szívhez szól a szó,
ami mindkettőnknek
éppen olyan jó!

Közös álmot tervezek,
hát álmodj én velem,
és érezd mitől szép a szerelem…

Aranyosi Ervin © 2020-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felborzolt csíkok

Aranyosi Ervin: Felborzolt csíkok

A lökött szél erre repült, s felkapta a csíkokat.
Ez a zebra, láthatóan, azóta is sír sokat.
Bár úgy tűnik a csíkoktól, akár szárnyalhatna is,
ám a sok csík nem emel fel, ez a szárny nem sokra visz.
A menésben akadályoz, mindenbe beleakad,
odaragad fűhöz-fához, s félő, hogy majd leszakad.
Reméljük a szél eláll majd, s a csíkozás helyreáll!
Látható, hogy szomorkásan ez a zebra erre vár!

Aranyosi Ervin © 2020-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!


Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Kialudtad a tegnapot.
Felébredsz, aztán ott hagyod.
Reggel megnyitsz egy új lapot,
s magadban elhatározod,
hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat,
A szíved többé nem fáj sokat,
boldoggá teszel másokat.
A lelked új utat ásogat,
ma minden ember mosolyogni lát!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

A ma úgyis már véget ért,
indulj útnak a holnapért!
Úgy sem tehetsz a holtakért,
kövesd álmod mely jót ígért,
és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed,
szebb a perc, mikor élvezed,
sokan lennének még veled,
új nap jön el, ha engeded!
a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
hadd bontson vitorlákat az élet hajó!
Figyeld mi változik, ha megfordul a szél,
ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasz


Aranyosi Ervin: Tavasz

Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez…

Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!

Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét,
hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez.

Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled.
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni.

Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!

Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni,
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!

Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel.
mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.

Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással,
hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!

Aranyosi Ervin © 2018-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ej, mi a szösz…


Aranyosi Ervin: Ej, mi a szösz…

Ej, mi a szösz, a szél sodorta erre?
Lelkemre szállt egy apró gondolat.
Mintha az úton másfelé terelne,
hogy kikerüljem a bántó gondokat.

Elcsal, kíváncsin, leköti figyelmem,
nem érzem azt, hogy lelkem mást akar.
Utat mutat, hogy mire kéne lelnem,
amit az elmém előlem eltakar?

Megvéd, megóv egy súlyos tévedéstől,
vagy esélyt ad, hogy boldogabb legyek?
Kitalálhatnám ebből a kevésből,
mellékesek a gondolat hegyek!

Elég lenne érzésekre figyelni,
és szív-vezetve a jó útra lelni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…

Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.

Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.

Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.

Felemel, szóval simogat,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!

Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.

Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.

Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.

Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.

Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.

Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.

Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.

Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő levelek


Aranyosi Ervin: Mesélő levelek

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.

Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!

Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!

Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.

Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.

Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.

Meséljetek a patakról,
amit innen láttatok.
Mókusról mely köztetek járt,
mikor reá vártatok.

Meséljetek meleg nyárról,
amit bús ősz követett,
bántó szélről, vad viharról,
melyet eső övezett.

Meséljetek a színekről,
ami közben változott,
hogy lett zöldből, sárga, barna,
olyan, mit az ősz hozott.

Hogy lettetek ilyen szépek,
drága, fénylő levelek,
hogy lett végül a fázós föld
beterítve veletek?

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Arról írnak, a lét múlik,
bőgnek már a szarvasok…

Aranyosi Ervin © 2017-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva