Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megítélés

megítélés
Aranyosi Ervin: Megítélés

Akarj rólam többet tudni!
Ne másokat kérdezz!
Légy kíváncsi a lelkemre,
kell, hogy velem érezz!

Mástól rólam sokat halhatsz,
de igaz-e minden?
Amíg nem járta utamat,
rálátása sincsen.

Megítél, szűrön át vizsgál,
saját szemmel lát csak.
Amit gondol életemről,
hidd el, az csak látszat.

Én sem tudom, milyen vagyok,
pedig bennem élek.
Szembe nézni önmagammal
én magam is félek.

Pedig jó lenne ismerni,
s önmagamat adni!
Azt, aki a lelkemben él
bátran elfogadni!

Megmutatni a világnak,
hogy valóban lásson!
Ne ítéljen könnyelműen
és nehogy elásson!

Mert hát vagyok, aki vagyok,
egy testbe zárt szellem,
külvilágát tapasztaló,
alakuló jellem.

Te is formálsz, én is téged,
– kövek mederágyon –
ezért vagyunk ennyi félék
ezen a világon…

Aranyosi Ervin © 2016-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Aranyosi Ervin: Szellemem fénye felragyog

Határtalan csend vesz körül.
Tudod, a lelkem így örül.
A végtelenbe süllyedek,
lelkem mélyére így megyek.
Elmém megáll, – nincs gondolat.
Kiürítem a gondokat.
Szellemem fénye felragyog,
– a világommal egy vagyok.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
– s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
– világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Aranyosi Ervin © 2012-05-08.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még Boldogabb Új Évet

Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb új évet!

Aranyosi Ervin © 2012-12-29.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobog a dob

Aranyosi Ervin: Dobog a dob

Dobog a dob
tűz lángja repked
Dobog a dob
feléled a lelked
Dobog a dob
a szellemed szárnyal
Dobog a szíved
s te úszol az árral

Dobog a dob
csillagos éjjel
Dobog a dob
és repülsz a széllel
Dobog a dob
felemel az égbe
dobog a szíved
földanya testében

Szeleknek szárnyán repülök véled,
szeleknek szárnyán repít az élet
Szeleknek szárnya – gondolat árja
Múltamból merít, a jövőm formálja…

Dobog a dob
lüktet a szívem
Dobog a dob
átölel minden
Dobog a dob
a szeretet árad
Dobog a szíved
és bele nem fárad

Szeleknek szárnyán repülök véled,
szeleknek szárnyán repít az élet
Szeleknek szárnya – gondolat árja
Múltamból merít, a jövőm formálja…

Aranyosi Ervin © 2011-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

mikor mosolyra
Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
– Odafigyel rá mind, ki éber –
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
– míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, “hordhatod”!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembe nézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
– keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress “ihletet”,
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
– míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Aranyosi Ervin © 2011-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva