Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az élet út


Aranyosi Ervin: Az élet út

Elindulsz, lassan elhagyod
magad mögött a tegnapot,
mágnesként hat valami rád,
magához húz a nagyvilág.
Előtted már egy film pereg,
körötted utazó emberek,
akad ki veled szembe fut,
s lesz aki nálad messzebbre jut.

Az út szalad, mert vár a cél,
de amíg a lelked célba ér,
mi minden történik veled?
Legjobb, ha végig élvezed!
Van, kivel együtt utazol,
találkoztatok valahol,
lelketek egy felé vezet,
közösen éltek egy életet!

Refrén:
Az élet út, élvezd ki hát,
sok állomásból áll a világ,
Ha ez az út épp véget ér,
felötlik benned egy másik cél,
s a lelked újra útra kél.
Az élet sok szép pillanat,
nevet reád ott kint a Nap,
ám néha felhők jönnek el,
van úgy, hogy tőlük könnyezel,
de aztán újra jól leszel.

Mindennap új út vár reád,
a szív vezet, előrelát,
ha célod van, majd az út vezet,
álmaid mind elérheted!
Céltalan sose indulj el,
legjobb, ha mindig tervezel,
álmaid mentén szép az út,
az álmodó mindig célba jut!

Refrén:
Az élet út, élvezd ki hát,
sok állomásból áll a világ,
Ha ez az út épp véget ér,
felötlik benned egy másik cél,
s a lelked újra útra kél.
Az élet sok szép pillanat,
nevet reád ott kint a Nap,
ám néha felhők jönnek el,
van úgy, hogy tőlük könnyezel,
de aztán újra jól leszel.

Mindennap új út vár reád,
menj csak tovább,
menj csak tovább,
kövesd álmaid csillagát!

Aranyosi Ervin © 2023-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva