Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…


Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…

Szeretném, hogy szebben élj,
de nem elég a szenvedély,
nem elég vágyni, ami jár,
tanulni kéne adni már!
Tenni a dolgunk. Jobb legyen!
Ne üljünk fenn a gond-hegyen,
változtassunk, amin lehet,
ne lógasd hát dolgos kezed!

Építsd fel új világodat,
váltsd csak valóra álmodat,
és tűzz ki célt, mert élni szép!
Legyen előtted tiszta kép!
Én szeretném, ha ébrednél,
s többre is vágyom én ennél,
szeretném felnyitni szemed,
hogy jelened hová vezet!

Mert itt egy nagy elágazás,
az egyik út a változás,
a másik csak pokolra visz,
de aki szebb világban hisz,
felvállalja, hogy tenni kell,
az utat járva, menni kell,
keresni a miérteket,
s megérteni az életet!

Megtudni mi végből vagyunk,
az utókorra mit hagyunk?
Értelmet nyer-e életünk,
gazdagabb lesz a lét velünk?
Csipegetünk szét szórt magot,
amit a lét elénk rakott,
vagy keressük az igazat,
vagy a világ hazug marad.

Én szeretném, hogy jobb legyen,
hogy a lét boldoggá tegyen!
Ne gépek éljék életem,
ne egy terv történjen velem!
Az legyen, amit  akarok,
igazak legyünk, s szabadok!
Élhessünk valós életet,
mit megszépít a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2020-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel a lelked


Szerelem, izzó szenvedély?
Ez kellene, hogy szebben élj?
Vagy kincsek, gazdagság,vagyon,
ez tenne boldoggá nagyon?

Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.

By

Aranyosi Ervin: Érints meg!

Aranyosi Ervin: Érints meg!

Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, – erre kérlek, – ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, – s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! – erre kérlek, – ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! – ezt kérem – idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

Aranyosi Ervin © 2011-03-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva