Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép


Aranyosi Ervin: Mert az élet csodaszép

Van nekem egy kicsi kancsóm,
abban hordom a vizet.
Minden meglocsolt virágom,
szépségével kifizet.
A szépségük reám ragad,
de nekik is megmarad,
boldog vagyok, mégsem foghatsz
velem szabad madarat!
A madár csak hadd repüljön,
hadd élje az életét!
Megbecsülöm a világom,
mert az élet csodaszép!

Aranyosi Ervin © 2018-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárvány – szeretet


Aranyosi Ervin: Szivárvány – szeretet

Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a Nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hétszín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.

A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben tán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
– megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet…

Aranyosi Ervin © 2009-05-12.
A vers  megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jóság vonzása

A jóság vonzása

Aranyosi Ervin: A jóság vonzása

Elvadult lelkek is megnyílnak a jónak.
Vannak a világban, léteznek csodák!
Teremtő ereje van az igaz szónak,
s hidd el, éhezik rá a szenvedő világ.

Ám, amíg az ember csillogásra vágyik,
nem látja a szépet, a szíve rejtekén,
mert a csoda mindig belülről virágzik,
nem kívülről vetül rá csupán a fény.

Közömbös világunk kétes csillogása,
pillanatnyi öröm, mulandó varázs.
Nincsen ott az érzés, nincs benne a hála,
a mindent lángra gyújtó, apró, kis parázs!

Elvadult világban ne kergesd a “szépet”,
többet ér a jóság, tanulj emberséget!

Aranyosi Ervin © 2016-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tudod, a NŐ! (nőnapi vers)

aranyosi_ervin-tudod_a_no-nonapi_vers
Aranyosi Ervin: Tudod, a NŐ! (nőnapi vers)

Egy fényesebb nap, amely csak róla szól.
– Vajon ki Ő? – A szíved válaszol!
Hogy lénye neked, és nekem mit jelent?
Ott volt a múltban, betölti a jelent,
s jövőt alkotni, lénye inspirál,
lüktető fény, egy végtelen spirál,
mely születéstől figyeli lényedet,
s általa érted csupán a lényeget!

Világkapu, rajta át jutsz e földre,
bár más, mint te, meghatároz örökre!
Körül vesz, mint egy csillámló patak,
– a NŐ csoda – akármit mondanak!
Kíséri lépted, legelső indulásod,
általa bővül gyermeki tudásod,
érezni, élni csak tőle tanulsz,
nélküle csak a végtelenbe hullsz.

Újra és újra belép az életedbe,
táplálja lelked, s testedet etetve.
Az egész lénye önfeláldozás,
állandó mozgás, örök változás.
Minden mi szép a szívnek és a szemnek,
most egybegyúrva, benne ott lebegnek,
s bár elnéző, de mindig mást akar,
kit szívén át érinthet csak a kar.

Szeretetével ápol, megvigasztal,
étellel telik általa az asztal
és mint madár, úgy épít puha fészket,
s mint Őrangyal, úgy óvja az egészet.
S ha jó az est, megveti puha ágyad,
ha szomjazol rá, csillapítja vágyad,
s bár néha kelthet vihart, zivatart,
de megnyugszol, ha két karjában tart.

Mennyei szépség és olykor gyötrelem,
odaadó vagy épp könyörtelen,
néha az élet szép harmóniája,
s olykor a földi értelem halála.
A szerelemnek földi helytartója,
az életnek fűszere, tiszta sója,
s minden miért még élni érdemes,
tudod, a NŐ, az mind tökéletes!

Aranyosi Ervin © 2015-03-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap Nőnap

Mindennap Nőnap

Aranyosi Ervin: Mindennap Nőnap

Ó, drága Nő! Én mindennap csodállak,
és fejet hajtok szépséged előtt!
Belőled jön az éltető varázslat,
Te adod nekem a teremtő erőt!

Nélküled, bíz’ a férfi gyenge lenne,
–  érzések nélkül, anyagból teremt.
Mindaz, mi szépség, élő csoda benne,
azt tőled kapja, s ez oly sokat jelent.

A múzsa nélkül, a vers dallamtalan lesz,
az élet sivár, az otthon meg kihalt.
Kiszáradt magra, életvizet öntesz,
és lám az élet virágja kihajt.

Dalos madár vagy, ki puha fészket bélel,
– gondoskodással tölti napjait.
Általad készül a mindennapi étel.
S lelked, mi annyi szépre megtanít.

Ó, drága Nő! Soraim hozzád szállnak,
minden szavam lelked simítja meg.
Hálás vagyok, és örökké csodállak,
nekem minden nap Nőnap, – nem csak egy!

Aranyosi Ervin © 2014-03-05.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Világtükör

Világtükör

Csodálkozz rá a nagyvilágra!
Mennyi sok szépség vesz körül.
Legtöbbjük apró, észrevétlen,
aminek csak a szív örül.
Mint harmatcsepp – egy cseppnyi “bolygó”
– mely egy virágon megpihent.
Tükröt tartva, nagy szeretettel,
mutatja meg a végtelent…
(Aranyosi Ervin)

By

Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

aranyosi_ervin-valtoztass_vilagodon2Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

Gyerek korodban arra tanítottak:
– harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
– Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az “olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
– a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a “lélek iskolát”!

Aranyosi Ervin © 2013-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremts egy szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremts egy szebb világot!

Az élet, a szépség megtapasztalása,
eszerint teremtsd új világodat!
Itt van a mennynek apró, földi mása,
ha megleled, nem lehetsz áldozat!

A világodban te lehetsz az “Isten”,
mert gondolatod nap, mint nap teremt.
Mit el nem érhetsz, oly dolog itt nincsen,
tapasztald meg a fénylő végtelent!

Érzéseid, s a gondolat  hatalma,
kezedbe adják a teremtő erőt.
Nélküled az értelem meghalna,
álmodj hát szebbet, jobbat, élhetőt.

A gonosz általad éli a világát,
– haragod, dühöd, fájdalmad élteti,
– s nem látod tőle, mi nélküle vár rád,
mert túl sok érzést áldozol neki.

A megbocsátás lehet jövőd nyitja,
engedd el végre a vélt sérelmeket!
Az élet neked éppen azt tanítja,
boldogan élni csak szabadon lehet.

Rúgd hát le végre lelked összes láncát,
álmodj merészet, képzelj el nagyot,
képzeld el azt a fénylő aranytálcát,
amin az álmod készen megkapod…

Aranyosi Ervin © 2012-01-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért félsz olyantól…

Miért félsz olyantól, mi nem létezik?
A gondolat, pont e-képpen teremt.
Aztán mikor hozzád megérkezik,
nem érted, miért történik veled.

Álmodd inkább, hogy szebb világ jön el!
valósággá lesz minden gondolat.
Akard, hogy sorsod szebben dőljön el,
legyen csoda a múló pillanat!

Gondolj bele, ha csak a szépre vágysz,
nem jöhet álom, ami meggyötör.
Ha harcra készen rossz ómenre vársz,

nem jön a szépség, s kerül a gyönyör.
Jöjjön hát inkább szerelemre nász,
s ne állja utad se hegy, se gödör!