Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Apákhoz szólva


Aranyosi Ervin: Apákhoz szólva

Bizony üres egy gyermek minden napja,
ha nincs mellette sohasem az apja.
Nem boldogítja gazdagság, siker,
nem pótolhatod magad semmivel!

Az együttlét a fontosabb neki,
ha példaképét benned megleli,
Ha életeddel jó példát mutatsz,
s nem barátokkal, másokkal mulatsz.

Hisz ajándék, mikor játszol vele,
lelkét emlékkel rajzolod tele.
Ha mutatod a férfi szerepet,
s jutalmad lesz hála és szeretet.

Rajtad múlik, milyen lesz majd, ha nő,
milyen lesz neki a vágyott nagy Ő,
Ha fiad van, hogyan lesz férfias,
ezért is kell, hogy jó példát mutass!

Bizony fontos, ha együtt a család,
hogy feleséged, hogy tekint reád,
hogy szívetekben él-e szeretet,
a gyermeknek mutasd meg ezeket.

Az is kell, hogy türelmes legyél,
s járva világot útjelzőt tegyél,
mutass utat és hagyjál nyomokat,
leljen mögötted járható utat.

Bizony üres egy gyermek élete,
ha élményekkel nem teszed tele.
Ha éjjel nappal folyton dolgozol,
s magad helyett csak tárgyakat hozol.

Sportolj vele, tanítsd mindenre meg,
erősítsd meg, ha szíve megremeg,
hadd élje meg a titkolt álmait,
érezze közben, a szívedben lakik.

Apának lenni is nehéz vajon?
Minden a pénz, kell egy rakás vagyon?
Mi kell neki, és mi kell teneked,
mitől lesz boldog szeretett gyereked?

Most, itt a mában döntéseket hozol,
s ha megöregszel, elgondolkozol,
hogy apaként jól tetted dolgodat?
Vagy gyermeked lehetne boldogabb?

Ne kelljen majd megbánni semmit sem,
légy jó apa, ez fontos, úgy hiszem,
s ha gyermeked rajongva megdicsér,
hidd el nekem, mindennél többet ér!

Aranyosi Ervin © 2018-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megfelelés

megfelelés
Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

Aranyosi Ervin © 2016-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva