Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?


Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?

Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.

Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?

Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!

Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeress, hogy szeressenek


Aranyosi Ervin: Szeress, hogy szeressenek

Ami legjobban fáj: A szeretet hiánya.
Erre vár sóváran az ember fia, lánya.
Mindent megtesz érte, hogy szívből szeressék,
ám az nem működik csak úgy: – Nesze, tessék!
Sokszor ott keresed, hol szeretet nincsen,
elgondolkodtál már kalitkán, bilincsen?
Mindent feladsz azért, hogy valaki szeressen,
hogy a szíved kicsit boldogabb lehessen,
s közben önmagaddal nem vagy elégedett,
nem mutatod hát ki belső szépségedet.

Gyakran a szép szíved kalitkába zárod,
s már gyerekkorodban megéled halálod,
mert az élet üres szívszeretet nélkül,
s halálba, magányba belenyugszol végül.
Pedig nem kéne más: – Megnyitni a szíved,
s szeretetet adni. Ki bőséget hirdet,
annál, bíz’, beindul a szép áradása,
mert a szeretetnek belső a forrása.
Nyisd hát meg forrásod, s máris kezdj el adni,
hisz szeretned kéne, s élve megmaradni!

Ismerd meg önmagad, éld meg a csodádat!
Szeresd azt, aki vagy, s menekül a bánat.
Ha magad szereted, máris többre tartod,
derű árad benned, s kivirul az arcod,
a mosoly szikrája gyújt majd izzó lángot,
fogadd be szívedbe az egész világot.
És ha te szereted, a világ is téged,
örömben, vígságban bőven lesz majd részed.
Könnyű szeretetnek bőségében lenni,
nem is kell mást tenni, csupán csak szeretni.

Aranyosi Ervin © 2017-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva