Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szíved jobban melegít!


Aranyosi Ervin: Szíved jobban melegít!

Szeretem én ezt a helyet,
mert árasztja a meleget.
Pont olyan ez, mint a szíved,
hisz ott is fűt a szeretet.
Ha nem vagy itt is melegít,
de lelkemen ez nem segít,
mert nem becéz,  nem simogat,
s így kiscicád itt sír sokat.
Legyél velem, s adj eleget,
árassz te is jó meleget!
Hozzád bújok én lelkesen,
máskor meg jöttödet lesem!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi história


Aranyosi Ervin: Karácsonyi história

Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.

Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?

Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.

Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony.

Aranyosi Ervin © 2017-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…


Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2017-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál


Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak “túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2017-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üres csizma


Aranyosi Ervin: Üres csizma

Kipucoltad a csizmádat,
a Mikulást vártad!
Tesz-e bele ajándékot,
ha csizmád kitártad?
De meglepett a Mikulás,
csak levelet hagyott:
– Kívül fényes lett a csizma,
s belül ontott szagot!

Arról árulkodott tehát,
Mikulás levele,
erős csizmádban a lábszag,
csokit nem tesz bele!
Amíg csak a külsőségre
figyelsz nagyon oda,
addig nem látsz a szívekbe,
s nem jön el a csoda!

Kirakat a fél világod,
és csillogást láttat,
ezért fordít a gondoknak
minden ember hátat.
Kifelé csak mosolyt mutat,
lelkét bánat rágja,
ezért beteg, mert elhervad
lelke szép virágja.

Nem lenne jobb, embertársam
őszintébbnek lenni,
a lelkedet megmutatni,
és tisztába tenni?
Nem játszani színjátékot,
ami másnak tetszik,
mert bizony, a konfliktustól
lelked megbetegszik.

Mutasd hát meg mi van belül,
mi mardos, mi éget?
Mutasd meg a valóságot,
láthassanak téged!
Legyen az a kirakatban,
ami a lelkedben,
csinosítsd ki előbb belül,
s éljél mától szebben.

Aranyosi Ervin © 2017-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.
Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?
Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?
Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.
Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.
Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!
Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ


Aranyosi Ervin: Rólad szól a világ

Mikor megszülettél, kaptál egy világot,
amit előtted már annyi ember látott.
Mind másképpen látta, máshogy értékelte,
aszerint, hogy lelkét használni hogy merte.

Sajnos kézikönyvet hozzá még nem adtak,
felfedezni neked kell mindent, magadnak.
Hogyan is működik, nem is nagyon érted,
te vagy a világért, vagy épp az van érted?

Az emberek között sincsen két egyforma,
– mintha túlcsordulna a kiöntőforma –
de a sokszínűség tényleg gyönyörködtet,
az egyforma untat, te is félre lökted!

Mert jobban szereted a változatosságot,
ez teszi színessé az egész világot.
Ám a külső képek belsődet tükrözik,
mert hogy a teremtőnk ekképpen trükközik.

Ami kicsiben megy, ugyanaz megy nagyban,
változik a világ minden pillanatban.
Az idő felgyorsul, a világ kitágul,
s a még láthatatlan szemed elé tárul.

Napról-napra csodák vesznek körbe-körbe,
és ha belenézel a görbetükörbe,
önmagad is mindig megváltozni látod,
és csak csodálkozol, s a szájadat tátod.

Rájössz, szinte semmit nem tudsz a világról,
és mások sem tudnak mindent igazából.
Bizony, a tudós is elképzel, találgat,
s tényként adja elő a jól kitaláltat.

Volt, amikor vonzott még az ismeretlen,
s másokkal ágáltál még az Isten ellen.
Kerested helyedet, úgy akartál hinni,
s elhitted így lehet később többre vinni!

De miért születtél le a Földre? Élni?
Ámde legelőször megtanultál félni!
Szabályok serege nem enged kitérni,
nem leled a választ, hogyan kéne élni?

Mikor gyermek voltál, megnyitottad lelked,
csodás világodat szépen megfigyelted.
Hidd el, hogy legtöbbet épp abból tanultál,
mikor a világhoz önként hasonultál.

Aztán körülötted furcsa ketrec épült,
a hitrendszereddel szépen kiegészült.
Elhitették veled, hogy minden érted lett,
minden téged szolgál, így alakít rendet.

Gúzsba kötötték hát szellemed és lelked,
és meggyőztek róla: – Utadat meglelted,
hogy ezen haladva jutsz a boldogsághoz,
és a pénz az Isten, s mindent meghatároz.

Ma már félsz haláltól és nincstelenségtől.
Gyermeki lelkedet nem hoztad el régről.
Az a tudás kínoz, amit megtanultál,
s hiszed, az hiányzik, amit sose tudtál.

Ám jó atyád ott él, lelked mélyén, benned,
és ha figyelnél rá, tudnád mit kell tenned.
Nem hallgatnál többé a világ zajára,
és nem érdekelne: minek, mi az ára?

Nem adnád el lelked, nem lennél rabszolga!
Lennél világodért és az érted volna.
Lennének céljaid, álmaidban élnél,
teremtőd ölébe végre visszatérnél.

Te inkább erőlködsz, s hordod a keresztet,
amit Jézus egykor végleg eleresztett.
Pénzhez imádkozol és várod halálod,
az igazi utat sehol sem találod!

Mikor megszülettél, egy világot kaptál,
olyan nyüzsgőssé vált mára, mint egy kaptár.
Eladtad lelkedet kétes biztonságért,
olyannak, ki egykor félelmeket rádmért.

Jó lenne ébredni, s megszületni újra,
hátha lelked végre, végre megtanulja:
– Rólad szól a világ, te érted van minden,
nem kell marakodni, holmi földi kincsen!

Csak a boldogságot, örömöt keresni,
szívedet kitárni, őszintén szeretni.
Minden embertársad saját tükörképed,
amit te adsz nekik, azt adják majd néked.

Rólad szól a világ és nem holmi kincsről,
nem is gazdagságról, s nem hiányról, nincsről.
Lelked az iránytű, s ha figyelsz reája,
szíved a jó utat végre megtalálja!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mire tanít a Mikulás?


Aranyosi Ervin: Mire tanít a Mikulás?

A Mikulás egy jó bácsi,
meg kell hát becsülni!
Hiszen képes egész éjjel
fent a szánján ülni!
Sok gyereket meglátogat,
osztja ajándékát,
már mindenki kiismerte
lelkes jó szándékát!

Mosolyt akar varázsolni
sok gyerek arcára,
tudja jól, az ajándéknak
nem fontos az ára!
Fontosabb, hogy aki kapja,
örüljön majd néki,
mindegy fővárosi gyerek,
vagy éppen vidéki.

A Mikulás tudja, hogy kell
örömöt szerezni,
hogyan kell nagy szeretettel
a szívnek üzenni.
Azt próbálja tanítani:
– Ha örömöt szerzel,
a szíved is átmelegszik,
s boldog lesz az ember.

Tanulj hát meg szívből adni,
úgy tegyed a dolgod,
hogy akire rámosolyogsz,
legyen attól boldog!
Adjál másnak szeretettel,
légy a Mikulása!
Hadd örüljön a Mikulás,
hogy akad már mása!

A Mikulás valójában
csak a jót tanítja,
s aki tanul, annak lelkét
mind-mind gazdagítja.
Mert jó érzés szívből adni,
s ha adsz máris érzed,
hogyan okoz a szeretet
benned melegséget!

Aranyosi Ervin © 2017-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai


Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
ki leszek a jövő héten?
– Beállhatok Mikulásnak?
– Csomagot vihetek másnak?

Szeretetbe csomagolva,
a karácsony is szebb volna!
Szíved te is öltöztesd fel,
töltsd meg széppel, szeretettel!

Érzésekkel, minden jóval,
szórd meg egy kis hideg hóval!
Aztán vidámíts lelkeket,
nevessenek a gyerekek!

A felnőttek kacagjanak,
aztán dalra fakadjanak.
Így teljen majd a karácsony,
gyertya égjen fenyőágon!

Csillagszóró szikrát szórjon,
szeretetről sok dal szóljon!
Gyújtson szívben érző lángot,
szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…


Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…

A világon nincs szebb dolog
tán a szeretetnél!
Mi lenne, ha minden szívet
szépen megetetnél!
Mi lenne, ha jól lakatnál
minden éhes szájat?
Csupa elégedett lélek
maradna utánad!
Mi lenne, ha érző szíved
melegségre lelne,
mi lenne, ha jóságodra,
hálával felelne?
Szeresd jobbá a világot,
s legyél boldog tőle,
engedd szívedet szeretni,
s nyerj erőt belőle!

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva