Aranyosi Ervin: Szeretetet adj!


Aranyosi Ervin: Szeretetet adj!

Szeretetre gondolsz? Átölel a fény!
Megtisztítja tested, te Isteni lény!
Harmonikus éned újra visszatér,
megújul a szellem, kitágul a tér.
Szeretet fényével töltsd hát fel magad!
E boldog, tiszta érzés magával ragad.
Örömöt sugározz, mosolyod segít,
ragaszd meg a világ eltört szíveit!

Mert isteni lény vagy, de még nem hiszed,
napról napra élve, a kereszted viszed,
olykor ugyan látod a rád váró csodát,
mégsem te teremted a világ mosolyát!
Pedig megtehetnéd, ha lenne hited,
ám a ma embere, ezt nem érti meg!
Mástól vár megoldást, bajaira írt,
tehetetlen nézi a teleírt papírt.

Mi lenne, ha kézbe vennéd életed,
s nem hagynád, hogy mások játszanak veled!
Elszürkült világod jobbá tehetnéd,
csak lelkedből kéne küldened a fényt!
Az élet rólad szólna, nem írnák meg neked.
Teremtő tudással áldott meg Istened!
Csak használnod kéne, s tenni, ami jó,
mivel felruházott a Mindenható!

Szeretetet adj hát, légy maga a fény!
Vezessen utadon, hit, hála, remény!
Tedd jobbá világod, hisz egy vagy vele,
csupán csak jóságot csepegtess bele!
Rajzold az arcokra szép mosolyodat,
emeld fel a földről, ki szenved sokat!
Mutass igaz utat, szebbet, élhetőt,
biztasd a hitetlent, ma még csüggedőt!

Szeretetre gondolsz? Add hát lelkesen,
hogy ezen a Földön végre rend legyen!
Nyugalom és béke, hadd áradjon el,
a meggyötört világ, jobbat érdemel!
Óvd a természetet, tedd a dolgodat,
öntsd rá a világra szép mosolyodat!
Ha szeretet éltet, vissza is kapod,
hadd szálljon az égre fénylőn szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2023-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!