Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Barát-e a hóember
Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Nézd, hóember készül,
gömbbel kiegészül,
a nyakára aztán
újabb hógömb-rész ül.

Vajon, fog-e járni,
hókutyákra várni,
vagy játszópajtásnak,
megfelelünk már mi?

Olyan ember féle,
gazdink játszik véle,
ki kell derítenünk,
valójában él-e?

Mozog-e, vagy mászik?
Jó embernek látszik,
vajon a kutyákkal
jó kedvűen játszik?

Ki kell hát próbálni!
Képes-e szolgálni,
meleg szeretettel
barátunkká válni?

És milyen a hangja?
Kutyát megvakkantja?
Hókenyere felét
vajon nekünk adja?

Gyertek kutyák, fussunk,
közelébe jussunk
és ha megetetne,
kapjuk meg a jussunk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fordítsd meg a sorsod!

fordítsd meg a sorsod
Aranyosi Ervin: Fordítsd meg a sorsod!

Tudod, hogy a sorsod jobbra fordíthatod,
az életed könyvét te magad írhatod?
Csepegtess hát hálát, szeretetet bele,
boldog emlékekkel, élménnyel írd tele!

Ismerd meg magadat, hogy mire vagy képes,
jobb emberré válni mindig lehetséges!
Rajtad áll, a napod, mivel telik, múlik,
s az életed szála, mily hosszúra nyúlik.

Sose hagyd, hogy mások tereljenek téged,
ne más alakítsa az egyéniséged!
Legyél – vágyad szerint – tiszta, szabad lélek,
s rád fognak találni jó lélek-testvérek.

Nem kell más kényének folyton megfelelni,
szerencsésebb dolog saját útra lelni!
Szárnyalni magasan, szabadon a széllel,
hadd ringassa lelked, zúgó, szép zenével.

Lesznek, kinek tetszik, ezért melléd állnak,
példádat követve, majd szabadon szállnak.
Felemelve őket, tőlük is tanulhatsz,
s egy új tapasztalás köntösébe bújhatsz!

Fordítsd meg a sorsod, s légy általa boldog,
szívvel, kedvtelésből végezzed a dolgod,
építs új világot, s legyél teljes ember,
ki másokat éltet, s tanít szeretettel!

Aranyosi Ervin © 2016-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

mától szeretettel
Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.

Karomon, lábamon a múltam bilincse,
s hiába kutatom, vészkijárat nincs-e?
Lelkemet a kínzó fájdalom gyötörte,
mely a valóságom végképp összetörte.

S jött a szörnyű sárkány és tüzet okádott,
haraggal és dühvel eltaposni vágyott!
Ott álltam védtelen, kit bénít az átok,
s némán üvöltöttem: – Hagyjál, megbocsájtok!

Így megadtam magam, karjaim széttárván,
s mint egy varázs szóra szétfoszlott a sárkány.
Mint kéményből a füst, akként lebbent széjjel,
nem bírt szembeszállni lelkem erejével.

Mert, ha harag és düh nem feszíthet többé,
akkor, ami kínoz szertefoszlik, köddé!
A szemem kitisztul, világosan látok,
elmúlik fejemről a múltbéli átok.

Megpróbálok mától tiszta szívvel élni,
magamért kiállni, szebb jövőt remélni.
Mindazt, ami bántott, mától megbocsájtom,
csupa szeretettel bélelem világom.

Aranyosi Ervin © 2016-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

végtelen szerelem
Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

Nemcsak véletlenül botlottam én beléd…
Benned megtaláltam lelkem jobbik felét,
Úgy érzem a szíved, enyém pontos mása,
közös himnuszt dalol minden dobbanása.
Álmomban, korábban láttalak is téged,
s el tudtam képzelni, hogy elhoz az élet!
Vágyam egy szebb létre, sodort talán hozzád,
s tudtam, napjaimat te bearanyoznád.
Szép szemed sugara, hogyha rám vetülne,
szívem az örömbe úgy belemerülne…

Születésem óta csak téged kereslek.
Birtokában vagy a szépnek, kellemesnek!
Gyönyörű szívedből ezer titok árad,
lelkem megnyugvást lel, megtalálja nálad.
Én voltam a kérdés, s te a méltó válasz,
s neked is hiányzom, amikor nem láthatsz.
Csak általad vagyok az, ki mindig voltam,
kit világom elől ügyesen titkoltam.
A felszínre hozod, mi rejtőzik bennem,
te mutatsz jó utat, merre is kell mennem.

Én meg a lelkedben  meglelem a szépet,
benned ott az áldás, aranyló természet.
Éltető forrás vagy, vized szomjat oltó,
s nincsen még egy lélek, ki lelkedet pótló!
Mert te egyedi vagy, nekem kitalálva,
s miattad mindennap rám talál a hála!
Lesem hát a vágyad, mit adhatnék néked,
hogyan viszonozzam a rengeteg szépet?
Hogyan töltsem lelked szívvel, szeretettel,
mitől boldogulhat két szerető ember?

Hogyan kedveskedjek, mitől lesz jobb kedved?
Mi okoz örömöt, mi gyúl lángra benned?
Mi csal az arcodra kedves, fénylő mosolyt,
mi kelt édes érzést, incselkedőt, komolyt?
Mi az ami őrzi szép szerelmünk lángját,
hogyan oldhatnám meg a titkok talányát?
Szeretnék mindennap a kedvedben járni,
gyakran átölelni, két karomba zárni!
Füledbe suttogni kedveset és szépet,
s tudni, a szerelmünk sosem érhet véget…

Aranyosi Ervin © 2016-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel kiszínezve

Szeretettel kiszínezve
Aranyosi Ervin: Szeretettel kiszínezve

Szeretettel színezd szépre
az egész világot!
Ápolj szívet, mosolyoddal
gondozz kis virágot!
Jó hírem van, a szeretet
visszatér majd hozzád,
s beszínezi napjaidat,
boldogságot hoz rád.

Aranyosi Ervin © 2016-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Hála az anyáknak
Aranyosi Ervin: Hála az Anyáknak

Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!

Ám Ő nem csak kapu erre a világra,
nem csak ezért méltó egy csokor virágra.
Mert a feladata csak akkor kezdődik,
mikor a gyermeke élni készülődik.

Együtt születnek meg, anya és a gyermek,
innen a szíveik egymásra figyelnek,
ezüstös selyemszál köti össze őket,
közösen érzőket, együtt lélegzőket.

Minden édesanya, csak táplálna, adna,
és ha megtehetné, csak anya maradna.
Fészkét kibélelve óvná csemetéjét,
tanítva a világ jobbító meséjét.

A szívében csupán a szeretet élne,
tigrisként harcolna, csakis érte félne.
Életét od’adná, hogy mentse porontyát,
s levenné válláról a világnak gondját.

Hát köszöntsük szépen az édesanyákat,
öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt.
Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel,
csak általuk válhat emberré az ember.

Aranyosi Ervin © 2016-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kapcsolódjunk össze!

kapcsolódjunk össze
Aranyosi Ervin: Kapcsolódjunk össze!

Kapcsolódjunk össze, legyünk boldog lények,
hisz tudod, boldogok a lelki szegények,
akiknek a lelkét bűn súlya nem húzza,
s kiknek szeretetét az Úr viszonozza!
Gyógyítsuk a lelket sok-sok szeretettel,
váljon boldogabbá minden kedves ember.
Szórjunk szeretetet szerte a világba,
boruljon a lelkünk örömtől virágba!

Aranyosi Ervin © 2016-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

te vagy a fény

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Te vagy a fény egy felfordult világban,
amit ural az árnyék, s a sötét.
De erő van az apró gyertyalángban,
mikor reménytől, s szeretettől ég.

Több milliárdnyi apró láng a Földön
pislákol csendben és magányosan.
A lelke rab, az élete egy börtön,
s elhiszi, hogy csak a halál felé rohan.

Nagy tömegben is magányos a lélek,
ha úgy érzem, egymáshoz nincs közünk.
Ha  azt hiszem, hogy szeretetlen élek,
s mikor folyton csak falnak ütközünk.

Nem teszünk mást, mint elfolytjuk a lángot,
s könnyű elfújni az éltető hitet.
A sötéttől már alig-alig látok.
Ezt a világot vajon ki menti meg?

Kívülről várunk megmentő hatalmat,
amitől majd változik a világ,
ám azok ott eltiporni akarnak,
árnyékukat ezért vetítik rád.

A változás, hidd el, nem jön kívülről,
változnunk nekünk, s magunkban kellene.
Álmodozni egy élhető jövőről,
amit hitünkkel töltünk majd tele.

Tudsz-e magadra szeretettel nézni,
s hinni, hogy léted csodás, nagy kaland?
Életedből boldog percet idézni?
Örömöt, mely fogódzkodód marad.

Mi lenne, ha léted kísérné a hála,
s vágyaid mind valóra váltanád
s kötéllé sodródna életed fonála,
erős lennél, s rugalmas, mint a nád?

Ha nem csak gyertya, fényszóró lehetnél,
útkereső, mely új ösvényt kutat.
Ha másokat is fénylővé szeretnél,
olyan ki ismer, és mutat szebb utat?

Hagyd hát lobogni, égni tiszta lángod,
a fény elől elbújik a sötét.
Hunyd be szemed, szíveddel kell most látnod,
szeretet fényét eképp szórva szét.

Nem is kell más, csak fényben megfürödni,
örömmel élni, boldog életet,
felemelni, és látni tündökölni,
e szép világot, amíg még lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közel húzlak a szívemhez

A barátság a legszebb

Aranyosi Ervin: Közel húzlak a szívemhez

Közel húzlak a szívemhez,
körül ölel a karom.
Kicsi szíved, szeretettel
megtölteni akarom.

Érezd magad biztonságban,
ezt kívánom teneked.
Töltse be a pici szíved,
öröm, béke, szeretet!

Zárjuk ki a nagyvilágot,
erre jó egy ölelés.
Kint marad a bántó szándék,
ez biztonság növelés.

Körbeveszlek, megnyugtatlak,
már jól érzed itt magad,
értelemmel, érzésekkel
telik meg a pillanat.

Közel húzlak a szívemhez,
és az idő is megáll,
nem is értem, a sok ember,
ha nem ölel, mire vár?

Aranyosi Ervin © 2015-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

aranyosi-ervin-orzom-az-almod
Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

Szeretettel nézem, hogy alszik a Kedves,
álmán át közelebb húzom a szívemhez.
Néha szusszan egyet, mert lelkében érzi,
az, aki szereti, áhitattal nézi…

Milyen jó is nézni, kisimuló arcát,
nem cipeli nyűgét, hétköznapi harcát,
megszabadul lelke a gondok súlyától,
dicsfényben tündököl arca, mosolyától.

Azon gondolkodom, mit kellene tennem,
mindig ilyen legyen ébren is mellettem!
Hogy óvjam meg lelkét a sok csalódástól,
bántó félelemtől, rút bosszankodástól.

Azon gondolkodom, mit kellene tenni?
Gyakrabban ölelni? Boldoggá szeretni?
A hétköznapokat ünneppé kell tennem,
minden pillanatban jobban kell szeretnem!

Szeretettel nézem, hogy telik az álma,
bárcsak, amit most él, mind valóra válna!
Nappal csak ezt lássam, e mosolygós “orcát”,
az lenne csak nekem, az igazi mennyország.

Aranyosi Ervin © 2015-10-19.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva