Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat


Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Elengedem most a fájó múltat.
A jövőm hív – jöjjek – van remény.
Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak,
s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok,
új álmokat lát képzeletem.
Átformálom a régi világot,
s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád,
a gondolat világot teremt.
Velem együtt te is megcsodálnád,
s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat,
legyél mától teremtő, s szabad!
A teremtés módját megtanultad,
új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot,
nyisd fel bátran mások vak szemét.
Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod,
s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben,
ami rég fájt, azt mind elengedem!
Valósággá válhat életünkben,
amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat,
s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt!
Használjuk az eddig megtanultat,
figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Társasházi fészek


Aranyosi Ervin: Társasházi fészek

Hallja-e odafenn,
ne ricsajozzon már!
Szólok a csend-őrnek,
s partvisom hozom már!
Felkopogok Önhöz,
hagyja végre abba,
mert párom ön miatt,
hagyott most magamra!

Nem lesznek fiókák,
amíg maga dalol!
A férfiasságát
keresi valahol,
elrepült mellőlem,
messze ment a párom,
amíg maga dalol,
én hiába várom!

Ám azt sem szeretném,
ha más nőhöz nyúlna,
vagy az ön dalától
végleg lekonyulna.

Aranyosi Ervin © 2017-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.

Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
– ez, mit az ember megtehet.

Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.

Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.

Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.

Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
– tárd ki az összes ablakot.

Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.

Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.

Annyian élünk itt, a Földön,
– senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.

Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.

Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2011-08-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva