Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből


Aranyosi Ervin: Szikrák a szívemből

Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,
s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.
A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,
s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!

Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,
s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,
mert aki sok éhes, jó szívet megetet,
hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!

Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,
éhező szívekhez szép szavakat szólni!
Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,
melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!

Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,
őrizgessük szépen szívünkben szikráját.
Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,
és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A cica karácsonya


Aranyosi Ervin: A cica karácsonya

Ülök az ablakban, a hóesést nézem,
tiszta hófehér lett a világ, egészen.
Itt bent jó meleg van, most senki se fázik,
az emberek szíve szeretetben ázik.
Ráérnek már végre egymással törődni.
El tudnak lazulni, hátra tudnak dőlni.
Végre beszélgetnek, kedvesek egymáshoz,
ilyen a karácsony, rájuk sok csodát hoz.
Én is boldog vagyok, enni, inni kaptam,
kézzel kényeztetnek minden pillanatban.
Most mindenki ráér, csak oda kell mennem,
csak kedveskednem kell, s jön a válasz menten.
Ez az ajándékom: – Szeretet és béke,
s a szívünkben élő karácsony emléke!
Én most ünnepelek, és amerre járok,
mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

Aranyosi Ervin © 2017-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg kutya

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Öreg kutya

A képen egy öreg eb,
nincs tán kutya öregebb.
Ő már annyi mindent látott,
megbecsüli a világot.
Volt gazdája, meg sem várta,
úgy ment el a másvilágra,
itt csak kutyája maradt,
s szívéből egy kis darab.
Mert a gazdája szerette,
közös kenyerüket ette,
s most oly üres a világ,
megsajnálja, aki lát:
Arcán ott az élete,
érzésekkel van tele,
amit adott és kapott,
mert megélt sok szép napot.

Aranyosi Ervin © 2017-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsony alkalmából


Aranyosi Ervin: Karácsony alkalmából

Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban, szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke,
hadd legyen más szívek boldog menedéke!

Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!

Ne hagyd a szívedet – mint rossz dobozt – zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!

Szeress csupán azért: – Jól esik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.

Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!

Aranyosi Ervin © 2017-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A segítő munkaerő


Aranyosi Ervin: A segítő munkaerő

Jobban megy a munka velem,
– a dolgozót átölelem.
Szívét töltöm szeretettel,
s ettől energiát vett fel.
Nézd, dolgozik, mint a hangya,
nem hibázik, ki nem hagyna
egyetlen egy jó fogást,
nem is keres kifogást!
Dolgozik csak boldogan,
mellettem jó dolga van!
Én vagyok a segítsége,
nem várja, mikor lesz vége,
amit teszek, jól esik,
dolgos szíve megtelik,
telis-tele szeretettel,
mit szívemből könnyen vett el.
Könnyen, mert én szívből adtam,
dörgölőztem, simogattam,
serkentettem jó munkára,
ami elég is lesz mára!

Aranyosi Ervin © 2017-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élvezd a világod!


Aranyosi Ervin: Élvezd a világod!

Nem igazán szerencsés cél
túlélésre hajtani.
Jobb lenne a jót megélni,
s jó irányba tartani!
Keresni a boldogsághoz
elvezető szép utat,
amit majd a szív érzése
szeretettel megmutat.

Jó lenne csak vidámsággal
fűszerezni a napot!
Arcon szép mosolyt viselni,
s ha másoknak ezt adod,
visszatér és jó érzéssel
tölti meg a lelkedet,
nincs boldogabb lélek annál,
mint akit egy szív szeret!

Aki napról napra él csak,
célok nélkül lődörög,
az nem tudja mi az élet,
s megszállták az ördögök.
Magányos csak akkor lehetsz,
ha bezárod szívedet,
mikor végleg elfelejted,
milyen, ha a szív szeret.

Engedd csak szíved szeretni,
s szeresd előbb önmagad,
ki kevésre tartja magát,
az mind egyedül marad.
Hogyan tudna más szeretni,
ha te magad sem tudod?
Elhiteted önmagaddal:
– Neked ez a sors jutott!

Vedd hát végre a kezedbe,
az életed fonalát,
ne vágyakozz túlvilágra,
hátha jobb lesz odaát!
Itt, e drága földi létben,
élvezd ki a napjaid,
hisz a holnap termő magja
szép szívedben ott lakik!

Teremts végre szebb világot,
vágyakozót, éltetőt,
sose állj meg utad során,
ne állj le a cél előtt!
Mindig kell egy újabb lépés,
legjobb hát, ha tervezed,
minden álmod teljesülhet,
mely felé a vágy vezet!

A túlélés csak zsákutca,
fordíts hát a sorsodon!
A teremtés képességét
én magamban hordozom.
Ha majd rájössz, ezt akarta
megmutatni Istened,
megtalálod a megoldást,
s jobbá válik életed!

Nyisd meg szíved mások előtt,
hadd láthassák, hogy ki vagy!
Akkor más sem fog bántani,
szeretni fog, s élni hagy.
Tegyél másért, könnyebb az út,
amikor a szív szeret,
csodásabb lesz ez a világ,
amikor már élvezed!

Aranyosi Ervin © 2017-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Régi jó barát


Aranyosi Ervin: Régi jóbarát

Egy régi jóbarát veled együtt érez,
szíved dobbanása elér a szívéhez,
és szíved érzését, szívből visszaadja,
mert az ő szíve a tiédnek visszhangja.

Előtte csinálhatsz bolondot magadból,
sosem fog nagy ügyet, gúnyt faragni abból,
sőt veszi a tréfát, veled bolondozva,
még bűneid alól is tán feloldozna.

Egy régi jóbarát valójában áldás,
a régi dolgokat nem is érti már más.
Nektek elég csupán egymásra nevetni,
bizony jó egy régi barátot szeretni.

Egymáshoz fűznek a közös, szép emlékek,
életetek súlyát együtt cipeltétek.
Nem kell tetteidet jól elmagyarázni,
a jó barát előtt már szabad hibázni.

A sok mondandódat rég nem érti félre,
nem gázol át rajtad, sosem lökne félre,
inkább együtt, veled egy cipőben járva,
járjátok az utat, szívetek kitárva.

Csak egy dolog miatt aggódik a lélek:
– Mi lesz, ha ő elmegy és én tovább élek?
Hogy cipelem tovább kettőnk közös terhét?
Hogy bírom nélküle, ha elvesztem figyelmét?

Egy régi barátot megbecsül az ember,
s nélküle a létbe belenézni sem mer.
Örülsz minden napnak, amikor csak látod,
s büszke vagy, hogy van egy régi jóbarátod!

Aranyosi Ervin © 2017-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör


Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör

Van egy folyó a testünkben, mely szívünkből árad,
benne a vért keringetni szívünk el nem fárad.
Szívünk beszív, aztán pumpál, úgy is mondjuk dobban,
a munkája, ha figyeled, nem marad titokban.

Van egy vérkör, a tüdőtől, mely oxigént szállít,
elhasználva a sejtekben másik gázzá válik,
és a vérünk gondoskodik az elszállításról,
széndioxidról beszélek, nem pediglen másról.

Belélegzünk, kilélegzünk, levegőt cserélünk,
s a vér ellát oxigénnel, ameddig csak élünk.
Minden egyéb tápanyagot is a vérünk szállít,
eljuttatja sejtjeinkhez, s a részünkké válik.

A képződött salakanyag ugyanígy tér vissza,
azokat is egytől-egyig a vérünk szállítja.
Mirigyeink váladékát is viszi magával,
serkent, avagy éppen gátol, hormon anyagával.

Immunrendszer? Védekezés? Vérünk részt vesz benne,
vérünk nélkül egész testünk oly védtelen lenne.
Mindent ellát tápanyaggal, éltet és vezérel,
ezért menthetsz életeket a szép, tiszta vérrel.

S van egy harmadik vérkörünk, ami láthatatlan.
A szeretetet azon árad lelki, szép alakban.
A szívünkből kiáramlik szerte a világba,
és amikor viszonozzák, megérint a hála.

A szeretet láthatatlan? Ha akarod látod!
Vele tudod szebbé tenni, akár a világot.
Ha a szereteted árad, gyógyít, megvigasztal,
a csodáktól roskadozó terülj-terülj asztal.

Fájó szíveket is táplál, felemel, jobbá tesz,
láthatatlan vérkörön át jutsz el más szívéhez.
Szereteted nem fogy, olyan akár a Nap fénye,
gazdagodik általa a világ összes lénye.

Más lelkében hálává lesz, s onnan visszaárad,
ha a szeretet vezérel, nincs gazdagabb nálad.
A szeretet szép folyóját engedd eláradni!
A Föld körül futótűzként körbe fog szaladni.

Érintsen meg minden embert, melegítsen lelket,
emeld fel a csüggedőket, benne reményt lelnek.
Fürössze meg a lelkeket fénylő áramában,
a harmadik vérkör legyen kötelék a mában!

Kötelék, mely egymáshoz fűz és megtanít élni,
ha mibennünk jóság bujkál, nincsen mitől félni!
Adjunk hitet szeretettel, s örüljünk, hogy élünk,
a szeretet szép vérkörén áradjon a fényünk!

Aranyosi Ervin © 2017-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az elefánt…


Aranyosi Ervin: Az elefánt…

Az elefánt vastagbőrű, igen nemes állat,
erejét ne vedd félvállról, mert erősebb nálad!
Ő a legnagyobb a Földön, nem verseng hát vízben,
ott a bálna már túlnőtte méretét több ízben.
Az elefánt állandóan lógatja az orrát,
ha a harag elvakítja, nem biztos, hogy jól lát.
Ne bosszantsd hát, sokkal inkább legyél vele jóban!
Ha trombitál ormányával, üzeni, hogy jól van!
Hosszúra nyúlt orra nem a rosszkedvét mutatja,
csak több vizet tud felszívni, amikor akarja.
Ha látod, hogy oldalra lép, jobbra-balra táncol,
próbáld követni a ritmust, legjobb ha szambázol.
Nagy fülekkel van megáldva, legyezők is egyben,
vagyis legyet hessegetnek el a nagy melegben!
Agyarait használhatja fadöntögetésre,
jobb mintha a szép szívedbe emlékeket vésne!
Négy toronyláb emeli fel földről a magasba,
nem csúszik úgy mint a kígyó, vágva magát hasra!
Ha elindul döng a föld is, nem járkál titokban,
az elefánt dübörgéstől a Föld szíve dobban.

Aranyosi Ervin © 2017-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva