Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Isten szeret engem


Aranyosi Ervin: Isten szeret engem

Isten szeret, hiszen életre hívott,
és annyi szépre megtanított,
s hagyott mocsokban is fürödni,
s a Nap fényében tündökölni.
Hagyta, hogy perceim megéljem,
s biztatott, hogy szívem ne féljen,
s elém tárta minden kincsét,
hogy választhassak, hogy mim nincs még?
Adott mindent, mire vágytam,
eldugta jól, de megtaláltam,
valahányszor csak rá figyeltem,
kedves ajándékokra leltem.

De volt, amiért bosszankodtam,
nem láttam át azon nyomban,
hogy mi vele a valós szándék,
hogy egy kis baj, lehet ajándék!
Mert megvéd egy sokkal nagyobbtól,
mire az ember nem is gondol.
Sokszor már tudni is akartam,
vajon miért segít Ő rajtam,
mért támogat, s mért pont engem,
vajon kit láthatott meg bennem?

Mert a rossz is jobbra fordult,
de amíg a szívem koldult,
amíg földi kincsre vágyott,
nem kaptam meg a világot!
Így tanított napról napra,
fényt szórva a pillanatra,
mutatta azt, hogy mi a lényeg,
nem a tárgyak és nem a fények,
nem a felsejlő csillogások!
A tanítás mögött van más ok!
Hogy végre élvezzem a létet,
és kezdjem látni az egészet!

Isten szeret, bár sosem mondta,
csak fényt kevert hétköznapokba,
néhány percet ünneppé tett,
mikor a lelkem mindent értett,
amikor képes volt örülni,
földi körhintára ülni,
s tapasztalni, mert arra vágytam,
s ott volt a mag, az élő vágyban,
csak hagynom kellett, hogy kikeljen,
hogy neki adjam a figyelmem…

Aranyosi Ervin © 2020-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem a réten


Aranyosi Ervin: Szerelem a réten

Emlékszel még, ott a réten,
egy májusi reggelen?
Álmot hozó napsütésben
lelkemben jókedv terem.

Fűtengernek hullámában
táncoltam az ég alatt.
Szabad voltam, s arra vágytam
téged megtaláljalak.

S lám, az igaz szerelemnek
az első hulláma jő’!
Belopódzott a lelkembe,
s boldog érzés tört elő!

Refrén:
Zöld hullámok tengerében
jöttél, jöttél én felém.
Te drága szöszke lányka voltál,
én meg pajkos kislegény!
Szívem dobbant szenvedéllyel,
s rabbá váltam már megint,
a te raboddá, drága kincsem,
legszebb álmaim szerint!

Emlékszel még, ott a réten,
csak ránk nevetett a Nap.
Álmot rejtő napsütésben,
titkon megcsókoltalak.

Aranyosi Ervin © 2020-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?


Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fájdalmas igazság


Aranyosi Ervin: Fájdalmas igazság

Kimondtam az igazságot,
s páran megtagadtatok?
Ám, az igazságnál többet
nektek én nem adhatok!
Próbálom a szemeteket
felnyitni, hogy lássatok,
szeretném, hogy a tudásba
még mélyebben ássatok.

Vaj’ hány féle igazság van,
és helyes-e az enyém?
Azt nektek kell eldönteni,
már rögtön az elején.
Mit tudok és mit tanultam,
vajon, mihez érthetek?
Milyen szándékaim vannak,
vezetnek-e érdekek?

Ha szeretet van szívemben,
ha hiszem, hogy jót adok,
ha utamat tisztán járom,
talán jó példa vagyok.
De az utat te választod,
követheted léptemet,
vagy választhatsz jobbat is,
ha úgy érzed, az szép lehet.

Nekem mindegy, de ha letérsz,
már ne én rám mutogass,
ha álmaid összetörné,
néhány szerencselovas.
Aki pénzért lelkét adja,
s eladja a tiedet,
mert rájött, hogy a lelkedet,
könnyen vezetni lehet.

Kimondom az igazságot,
s akit zavar, menjen hát!
Keresse meg saját útját,
ha rossz, amit bennem lát!
Rossz álomból ébredezők,
ti meg gyertek csak velem!
Miattatok írom versem,
s nyitott könyv az életem.

Aranyosi Ervin © 2020-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt itthon


Aranyosi Ervin: Együtt itthon

De jó, hogy végre nem rohansz,
itthon vagy és teszel-veszel!
Az én szívem most boldogabb,
tudva, hogy mellettem leszel.
Végre eljött az én időm,
együtt vagyunk, csak te, meg én,
bundám simítod merengőn,
s ott ülök szíved rejtekén.
De jó nekünk, dorombolok,
gyógyítom fájó szívedet,
és számomra hálás dolog,
hogy most a gazdim itt lehet!

Aranyosi Ervin © 2020-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!


Aranyosi Ervin: Te vagy a legszebb!

Lám, te vagy a legszebb – legalábbis nékem!
Lehet, van hasonló, távoli vidéken,
de te itt vagy nekem, én meg neked vagyok,
s boldog az életem, hisz szemed rám ragyog!
Szívedbe költöztem, s jól érzem itt magam,
hogy reád találtam annak jó oka van!
Tanítom szívedet őszintén szeretni,
hiszen ez a dolgunk, boldognak kell lenni!

Tudom, te segítesz, hogy én jobbá váljak,
hogy közös jövőnkben örömöt találjak!
Egymásra utalva, szívvel, szeretettel,
így élheti létét boldogan az ember.
Pont egymáshoz illünk, jól ki lett találva,
két szép fogaskerék, gépezetbe zárva.
Néha akad sorja, így hát csiszolódunk,
amíg jobbá válunk, szépre hangolódunk.

Ám, te vagy a legszebb nekem a világon!
Egymás karjaiba varázsolt egy álom.
Felét te álmodtat, én a másik felét,
a sors így vezetett egy szép napon eléd.
Vonzott a kedvesség, mi belőled áradt,
hozzám jobban illőt nem találnék nálad!
Mágnes vagy szívemhez, ami magához vonz,
aki jobbá szeret, ki örömöt okoz.

Hiszem, meg volt írva, mindkettőnk lelkében,
találkoznunk kellett szerelem hevében,
és mert láttuk, jó ez, együtt is maradtunk,
egy csodás élethez közös esélyt adtunk.
Mindkettőnk igyekszik a legjobbat adni,
nem a megszokásért kell együtt maradni,
hanem mert egymásért, s tiszta szívvel élünk,
s naponta szép mosolyt, s ölelést cserélünk.

Összeköt a lelkünk, kézenfogva járunk,
s nem csak kimutatjuk összetartozásunk,
de a mi szívünk már egy ritmusra dobban,
kerek eggyé váltunk, s nem tartjuk titokban.
Ha egyikünk csügged, a másik vigasztal,
összeköt az álmunk, s a családi asztal,
Hisz egy tálból eszünk, s mindent megbeszélünk,
nem őrzünk titkokat, mert nyílt szívvel élünk.

Csak te vagy a legszebb, jó téged szeretni,
öröm napjainkban közeledben lenni.
Éltető napom vagy, s ha mosolyod ragyog,
átmelegszik szívem, boldog tőled vagyok.
Szépséged nem múlik, nekem örök marad,
nem kell kifestened, vagy átírnod magad.
Ami megváltozott, azt is jól ismerem,
s mert közöm volt hozzá, szívemből szeretem.

Hát, te vagy a legszebb és már az is maradsz,
a közös életünk sok örömöt fakaszt.
Éltető vizem vagy, jókedvem forrása,
tőled van a lelkem élni akarása.
Szépséged nem múlik, örök, s belém égett,
szeretnélek ezer évig nézni téged,
örök imádattal, rajongó szívemmel,
álmodozó, tiszta, igaz szerelemmel!
Aranyosi Ervin © 2020-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kalandozás a múltba


Aranyosi Ervin: Kalandozás a múltba

Vannak képek, szép emlékek,
melyek hozzánk visszatérnek.
Élnek fények, nevetések.
Ezer hangú madár ének.

Hullócsillag száll felettünk.
Tengerhullám táncot lejtünk.
Átvágtatunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

Sötétségnek bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi a csodáknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Aranyosi Ervin © 2020-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ilyen a szerelem…

Aranyosi Ervin: Ilyen a szerelem…
(dalszöveg)

Már nem tudom magamban tartani,
éled a szó bennem, hát ki kell mondani!
Szárnyra kél a gondolat, és elrepül hozzád,
lelkedben megtalálja a végső otthonát.

A dal ma tőlem indul, s hozzád is elér,
amikor rám gondolsz, a válasz visszatér.
Szárnyra kél a gondolat és visszaszáll hozzám,
és végre megtudom, ha te is gondolsz rám.

Refrén:
Néhány lépés a világ,
hát indulok feléd,
remélem, hogy szívem
ma költözik beléd!
Amikor ott leszek tenálad,
végre ott leszel velem,
s a gondjaimat végleg feledem,

ilyen a szerelem, ilyen a szerelem…
hát ne féltsd a szívedet!
Mindig is itt voltam,
mindig is itt voltál
velem!
ilyen a szerelem, ilyen a szerelem…
csodás és végtelen,
mindig is itt voltál, a lelkemben,
nekem!

Aranyosi Ervin © 2020-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Aranyosi Ervin: Hálával ébredek

Hálával ébredek,
arcomon mosollyal,
az újabb napomat
köszöntse egy sóhaj,
hisz megint itt vagyok,
s mozog kezem, lábam,
indulhat egy új nap,
várnak a világban!

Hálával ébredek,
ez az első lépés,
a világom vár rám,
pár csoda megélés.
hiszem, megtalálom,
ma is létem célját,
neked is ajánlom,
minden szépet élj át!

Hálával ébredek,
s jól is érzem magam,
hátra lévő létem,
kezdőnapja ma van.
Erre építhetek,
erősítve álmom,
hogy életem célját,
ma is megtalálom.

Hálával ébredek,
s indulok utamra,
s tudom a jó Isten
sosem hagy magamra.
Ám tennem nekem kell,
ő pedig majd segít,
mert ha hitem erős,
célom felé repít!

Hálával ébredek,
és ez megerősít,
így tudom vonzani
magamhoz a többit,
mert a hálás szívem,
minden nap varázsol,
vágyaim szerinti
alapokat ácsol.

Hálával ébredek,
köszönöm, hogy élek,
köszönöm, hogy bennem
munkál élő lélek,
Köszönöm, hogy ettől
eljöhet a holnap,
köszönöm, hogy élem
isteni valómat.

Hálával ébredek,
hiszen szerethetek,
és ha minden jól megy,
boldog is lehetek,
főleg rajtam múlik,
hogy látom világom,
hálával teremtem
minden gazdagságom.

Hálával ébredek,
köszönettel fekszem,
fiatal a lelkem,
miközben öregszem,
Ám, ha szép lelkemet
fiatalon tartom,
nem várnak túl hamar,
majd a másik parton.

Hálával ébredek,
mozog minden részem,
hála erősíti
testem, egészségem!
Vágyaim öntenek
a szívembe erőt,
nem hagyom zajongni,
a még kételkedőt.

Hálával ébredek,
mert van képzeletem,
álmaim, vágyaim
ajtót nyitnak nekem.
Hitemmel teremtek,
Atyámtól tanultam,
nem félem jövőmet,
nem mérgez a múltam!

Hálával ébredek,
semmitől sem félek,
jó Isten szikrája
a teremtő lélek.
Szeretet a kincsem,
s tudok szívből adni,
megkezdett utamon
jó szívvel haladni.

Aranyosi Ervin © 2020-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Halld már,
csendesen sír a gitár,
fájdalmas halk szava szól,
a szívem felzakatol.

Hold száll,
tünékeny reménysugár,
fekete felleg alól,
a múltunk árnyaiból.

Hol vársz?
Hová is sodort a lét,
álmaink szakítva szét,
hallgatom szívem neszét.

Hol jársz?
Lépteid nem hallhatók,
álmaid nem láthatók,
hazug szó téphette szét.

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.

Elmúlt!
Eldobtad szép szívemet,
nem tudtam élni veled,
nincs kérdés, nincs felelet!

Rám hullt!
Mindenütt köd vesz körül,
a lelkem börtönben ül,
nem súgod már nevemet.

Álom!
Elhalkult már a gitár,
érző szív nincs, ami vár,
a magány bilincsbe zár.

Emlék,
álmomból kúszik elő,
két kar, mely átölelő,
de többé nincs, aki vár…

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.
Végül aztán a magány poklát
magamnak ítéltem,
nélküled csak szomjan haltam,
s végül porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!