Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyermek szemével


Aranyosi Ervin: Gyermek szemével

Mikor gyermek voltam, mennyire csodáltam,
a sok felnőtt előtt lenyűgözve álltam,
mert ők mindent tudtak, amit egy gyerek nem.
Tőlük tanultam hát, hogy miben kell hinnem.

Ezért aztán mindent el akartam lesni,
hittem, hogy a tudást náluk kell keresni,
Igaz csak azt tették, mit ők is tanultak,
mikor a világhoz hozzá idomultak.

Mára már felnőttem, s rájöttem tévedtem,
sokkal több tudás volt kisgyerekként bennem,
mert még tiszta szívvel néztem világomra,
s nem ragadt magával hétköznapok sodra.

Még nem foglalkoztam magasztos eszmékkel,
nem mérgeztem lelkem folyton Júdás-pénzzel,
képes voltam még a világot csodálni,
s nem akartam szörnyű sorokba beállni.

Nem hajtottam kincsre, hatalomra, másra,
nem fektettem súlyt az emberré válásra,
képes voltam még a szépséget meglátni,
s hajlandó voltam az életet szolgálni.

Ma már igazán a gyermeket csodálom,
akiben még ott él az egyszerű álom,
hogy ezt a világot meg tudja váltani,
mert a lelkében él eldugva valami.

Gyermeki tisztaság, vágy a szépre, jóra,
úgy néz a világra, mint jót akaróra,
ameddig szeretik, képes szívből adni,
sajnos mégsem akar kisgyermek maradni.

Aztán megtanítjuk, hogy miképp kell élni,
álmait feladva, holnapjától félni,
a fejét megtöltjük hasztalan tudással,
másokat elnyomó győzni akarással.

Pedig addig szép e világban az élet,
ameddig csak játszunk, s nincs bennünk ítélet.
Míg tiszteljük egymást, s jó szándék vezérel,
amíg nem kérkedik senki az eszével!

Hát tanulnunk kéne, újra gyermek lenni,
élhető jövőnkért tisztán, s szívből tenni!
Jó lenne a gyermek szemén át csodálni,
életet tisztelő felnőttekké válni.

Emberül bánni a többi földlakóval,
sosem fukarkodni a lelkünk béli jóval!
Figyelni, s tisztelni az élővilágot,
amíg még szeretet gyújt szívünkben lángot.

Aranyosi Ervin © 2020-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Keressük az igazunkat,
s beletörik a fogunk.
Lepattanunk a világról,
aztán pedig nyafogunk.
Hirdetjük, mit szívünk diktál,
hátha lesz, ki majd megért,
mindennapi harcainkban
hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet,
nem számít, hogy kik vagyunk!
A Föld is csak terepasztal,
s kivetítőnk az agyunk.
Lelki harcainkat vívjuk,
felesleges sok csatát,
s valójában nem is látjuk,
a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk,
vágytuk, hogy majd felnövünk,
s átvesszük az irányítást,
s mindenbe belejövünk.
Ám a világ megváltozott,
s kapkodjuk a fejünket,
mert az emberek világa,
hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom,
cyber világ érkezik,
s kihal végül az a lény,
ki érzésekre éhezik.
A tudomány mesterséges,
nincs már benne emberi,
az ember a helyes útját
nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi,
azt őrültnek nevezik,
s amit tudománynak hívnak,
inkább rombol, nehezít.
Korunknak végére értünk,
újba kéne lépni át,
de sajnos a pusztulásra
megérett ez a világ.

Aranyosi Ervin © 2020-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közös dallam


Aranyosi Ervin: Közös dallam

Szeretlek én, simítlak én,
csak érezd jól magad!
Dorombolj, tárd ki szívedet,
s húzd vissza karmodat!
Lelkünk rezegve összeér,
egy hullámon vagyunk,
s egymás szívében kellemes,
kedves nyomot hagyunk.
Ez jó neked és jó nekem,
és boldog a szívünk,
közös dallamot írhatunk,
s ebben egyként hiszünk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Természetes szerelem


Aranyosi Ervin: Természetes szerelem

Itt az idő, hát kinyíltam,
megmutatni szirmaim…
Rád találtam, s mától nyíltan
megmutatom titkaim.
A mi lelkünk összeillik,
most már együtt álmodunk.
Szerelmes szánk csókra nyílik,
egy nyomot hagy lábnyomunk!
Egymást látni, felfedezni,
megismerni egy csoda,
hagyjuk szívünk ünnepelni,
s el nem veszhetünk soha.
Együtt erősekké válunk,
átölel a szerelem,
s nincs is boldogabb minálunk,
mikor itt vagy te velem…

Aranyosi Ervin © 2020-02-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…


Aranyosi Ervin: Pár kedves, jó szó…

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Ragyogást csal a szembe,
s kitörli a könnyeket.
Mosolyt csalhat az arcodra,
a szívedbe meleget…
Mért nem mérünk hát egymásnak,
a jó szóból eleget?

Néha még a közös csend is,
nagyon boldoggá tehet,
melyben szívünk együtt dobban,
átérezve, hogy szeret.
Hisz mind figyelemre vágyunk,
hogy még meghallgassanak,
hogy egy egyszerű csodával
a lelkünkre hassanak.

Figyelem, pár kedves, jó szó,
szép mosoly, csak ennyi kell,
mellyel jó lakik a lélek,
be is éri ennyivel,
és ha lesz mit viszonozni,
vissza kell szeretni azt,
így adva esélyt az újra,
így nyújtani szebb vigaszt.

Dobogtasd meg hát a szívem,
ha van még kedves szavad!
Megtartani ezt az érzést,
vagy bezárni, nem szabad!
Szárnyat adhat néhány jó szó,
ami szívet melegít,
erőt adhat átvészelni
az élet zord teleit.

Néha egy pár kedves, jó szó,
az is boldoggá tehet.
Küldök hát egy nagy csokorral
szebbítse az életed!
Ám azt ne tartsd meg magadnak,
másoknak is küldd tovább,
hadd tanuljon meg szeretni
mitőlünk a nagyvilág!

Aranyosi Ervin © 2020-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merengés az őszben


Aranyosi Ervin: Merengés az őszben

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
amíg mosolyogni még ereje marad.
Gyakran, szégyenlősen felhők mögé bújik,
s tán ott is maradna a zord télen túlig.

Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,
s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,
ha éltető fényét szórja a világra,
mikor levelet fest bokorra, faágra.

A szeretet fénye árad ránk felőle,
s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,
hiszen a jeges szív könnyebben felenged,
ha a napsugárral másik szív melenget.

Szél jön, s erőszakkal tépkedi a fákat,
jeges kezeivel simít minden ágat,
didergő levelek bele is pirulnak,
ahogy hideg kezek a testükhöz nyúlnak.

Megborzong némelyik, de mind útra készül,
általuk a vén ősz színarannyá szépül.
Levelek felszállnak, pillangókká vállnak,
majd a szél dalára, körben táncot járnak.

Gyönyörködünk benne, az ember csak ámul,
csodás színkavalkád, ami elénk tárul.
De nem haldoklás ez, csak az élet része,
s tavasszal megújul a világ egésze.

Addig, itt az idő, lelkünknek pihenni,
kicsit begubózni, pillangóvá lenni,
mire jön a tavasz a csodás kikelet,
újra táncra keljek, szeretettel veled.

Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,
s érezteti velünk, hogy az idő szalad.
Ám itt van az idő, le kell hogy lassuljunk,
hogy jövőt teremtő merengésbe hulljunk.

Aranyosi Ervin © 2019-09-06
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú a fecskéktől


Aranyosi Ervin: Búcsú a fecskéktől

Indulásra készen
állnak már a fecskék,
hogy a kéklő eget
sötétebbre fessék.

Aztán neki vágnak
egy távoli világnak,
ahol télen ételt,
s meleget találnak.

Drága csivitelők,
jó utat kívánunk,
aztán gyertek vissza,
mert mi visszavárunk.

Szívünkhöz nőttetek,
hozzatok új tavaszt,
ami az arcunkon
vidám mosolyt fakaszt.

Aranyosi Ervin © 2019-08-30
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretet


Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretetet

Küldj ki a világba egy kis szeretetet,
ami más szíveket jósággal megetet.
Adj, amikor adhatsz, nem is várva hálát,
így tedd picit szebbé, mások torz világát.
Hisz akinek nem jut, tán nem tehet róla,
csupán a szőnyeget húzták ki alóla…
Talán, ha segítesz, jó példát mutatva,
mikor egy elesett kerül az utadba,
akkor a világ is cseppnyit szebbé válik,
hisz a jóság mindig szívünkben tanyázik.
S talán, kin segítesz, az majd segít másnak,
nagyon kell a jóság a meggyötört világnak.

Aranyosi Ervin © 2019-08-29
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világon örökké karácsony!


Aranyosi Ervin:
Legyen a világon örökké karácsony!

Minden évben várjuk, hogy újra megszülessen,
aztán megint várunk, hogy közöttünk lehessen!
Pedig egész évben köztünk van a helye,
csak szívünket töltsük szeretettel tele!

Ne csak sajátunkat, de mindenki másét,
őrizzük a csodát, az élő Messiásét!
Kövessük példáját, tanuljunk belőle,
szeretet csodáját örököltük tőle!

Lépjünk hát nyomába, hisz kétezer éve,
az esthajnal csillag felkúszott az égre,
s azóta hirdeti, hogy ő megszületett,
miért hűl ki bennünk mégis a szeretet?

Várjuk születését, meghalni m’ért hagyjuk,
sok, szép tanítását gyakran megtagadjuk.
Magunk tesszük rabbá, s lesünk ki a rácson,
hátha megszabadít minket a karácsony!

Pedig, ha szívünkben tanítása élne,
szeretete rosszat, mind jóra cserélne,
s megtalálnánk végre földi létünk célját,
s követnénk a békét, a szeretet-példát!

Gyújtsunk meg egy gyertyát, hadd lobbanjon lángra,
hadd hozzon igaz fényt az egész világra!
Szeretet költözzön minden élő szívbe,
legyen bennünk bőség-asztal megterítve!

Ne éhezzen tovább lélek itt a Földön,
lelkünk öröklétre élőn készülődjön!
Hadd szülessen újjá, s maradjon itt végleg,
hisz az ember tudja, a szeretet a lényeg.

Díszítsük fel lelkünk újjászületésre,
szeretet igéit mind, mind belevésve,
nyissuk fel szemünket, hogy mindenki lásson,
legyen a világon örökké karácsony!

Aranyosi Ervin © 2018-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt, veletek


Aranyosi Ervin: Együtt, veletek

Szeretni jöttem, nem temetni,
egész népemet felemelni!
Mutatni, hogyan kéne jobban,
mikor a szívünk együtt dobban!
Nem pártoskodva szétszakadni,
hanem nemzetként megmaradni!
Nem hagyni azt, hogy más uraljon,
és minden élő álmunk haljon!

Szeretni jöttem és dicsérni,
magyar szívekhez hozzáérni!
Ébresztgetni az alvó lángot,
alkotni velük új világot!
Alkotni ésszel, szeretettel,
egy szebb világhoz nem kell fegyver!
Csupán a fény, a lelkünk fénye,
hitünk, s új holnapunk reménye!

Szeretni jöttem, titkot tudni,
csak együtt tudunk mennybe jutni,
s már itt, nem csak a túl világon,
ébresztelek, hisz alszol, látom!
Ám össze kéne végre fogni,
s nem csak kis célokért nyafogni,
hanem egyért, egy közös célért,
a boldoguló magyar népért!

Szeretni jöttem, szemet nyitni!
Hunyó parazsat felhevít’ni,
mert nem csak haldokolni jöttünk,
nagy dolgok állnak még előttünk!
Erre csak együtt vagyunk képes,
segíts szólni a magyar néphez!
Legyünk nagyok, kik egykor voltunk,
mikor szekeret együtt toltunk!

Szeretni jöttem és tudatni,
világnak jó példát mutatni,
hogy lehet szívvel, szeretettel:
Erre képes a magyar ember!
Már nem illünk e zord világba,
járjunk együtt, utat találva!
Ha szükségét már te is látod,
alkossunk együtt új világot!

Aranyosi Ervin © 2018-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva