Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Varázsoljunk!


Aranyosi Ervin: Varázsoljunk!

De csodás is lenne egy olyan varázslat,
hogy csak az igaz szó hagyhatná el szánkat!
Abban, ki hazudik, a szó bennrekedne,
s benne a feszültség ettől növekedne!

Hátsó gondolatok mind-mind eltűnnének,
csak a valóságról szólhatna az ének!
Nem lenne háború, nem lenne több bántás,
könnyebben menne a másnak megbocsájtás.

Az őszinte szónak lenne eredménye,
az élő világnak lenne még esélye!
A hazug, a csaló, az mind pukkadozna,
az igazság valós, szebb életet hozna!

Igaz szó szívünkből kerülne a szánkra,
mosollyá, derűvé, örömökké válna!
Az igazság többé senkinek sem fájna,
és az igaz szóért, igaz válasz járna!

E szép varázslatba, hogy kell belefogni?
Nem kéne kínlódni, sírni és nyafogni!
Csak természetesen, szívünkre figyelni,
s igaz szavainkban örömünket lelni!

Igazság, jog, törvény, bárcsak mind egy lenne,
s az emberi lélek tükröződne benne!
Isteni szeretet fűzne össze minket,
emberségünk adná az értékeinket!

A gazság, háború végleg tova tűnne,
s nem esne az ember soha többé bűnbe!
Isten gyermekeként egymásért kiállnánk,
isteni lényekké, emberekké válnánk!

Aranyosi Ervin © 2022.03.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér


Aranyosi Ervin: Néhány jó magyar szó többet ér

Ne rakj matricákat hozzászólás helyett,
az nem jó semmire, csak foglalja a helyet!
Inkább néhány szóval, mondd el véleményed,
s ha versem olvasod, hálás vagyok néked!

GIF-ek és Emojik, idegen ikonok,
zavarja az érzőt, kinek lelke konok,
aki magyar szónak tud szívből örülni,
az idegent eztán ki fogja törölni!

Bugyuta képecskék, pont, akár a kártya,
az ördög butító ócska bibliája,
melyeken keresztül a sötétség terjed,
segíts, állítsuk le ezt a gerjedelmet.

Villódzó képernyő, csili-vili képek,
amit kitaláltak igénytelen népek,
ne menjünk utánuk, mint egy buta csorda,
ne álljunk mögéjük be egy sivár sorba.

Legyalult agyakból gondolat nem támad,
ne bántsd a képekkel tiszta aurámat,
inkább szép szavakkal, magyar nyelven szóljál,
versemre – légy szíves – szóban válaszoljál!

Aranyosi Ervin © 2021.07.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…


Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…

Mindennap szükség van
forró ölelésre,
biztató mosolyra,
lélekemelésre,
hitre, szeretetre
és gondoskodásra,
odafigyelésre
és álmodozásra.

Nem szabad az ember
hitét elrabolni,
muszáj reményt adni,
a szívekhez szólni!
Igazat beszélni,
földről felemelni,
reménytelenségből
kiutakra lelni.

Fontos megmutatni azt,
hogy hogyan éljen,
felvértezni lelkét,
hogy nincs mitől féljen.
Tiszta, igaz szóval,
jó irányt mutatni,
tudással, reménnyel
új álmokat adni!

Levenni egymásról
az ellenségképet,
fénnyel megtölteni
kongó sötétséget!
Hívni tovább élni,
együtt, kézen fogva,
szebb jövőt remélni
összemosolyogva!

Mindennap szükség van,
elgondolkodtatni,
elárvult szíveknek
élő reményt adni,
hogy majd a szükséget
bőségre cseréljük,
s újra megálmodott
életünket éljük!

Mert, ahol szükség van,
ott lesz segítség is,
hiszem, hogy világunk
szebbé válhat mégis!
Ha nem hagyjuk magunk
víz alá lenyomni,
ha képesek vagyunk
összemosolyogni!

Újra kell ölelnünk,
szívünkből szeretnünk,
éhező lelkeket
jó szóval etetnünk,
holnapot mutatnunk
igazak szavával,
új életet kezdve
több millió társsal!

Mindennap szükség van,
minden jó lélekre,
aki visszavezet
élhető életbe,
hol a félelemnek
nincsen ránk hatása,
ahol a világunk
lelkünk tiszta mása!

Aranyosi Ervin © 2021-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszi tánc


Aranyosi Ervin: Tavaszi tánc

Virág nyíljon,
rügy fakadjon,
vágyat, reményt,
hitet adjon!

Lelkünk vágyjon
élő szóra,
értünk múljon
minden óra!

Refrén:
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Vándoroljunk
szép hazánkban,
lássunk szépet
fűben fában!

Táncoljunk
az út porában,
éljünk együtt
itt a mában!

Refrén.
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Virág nyíljon,
rügy fakadjon,
vágyat, reményt,
hitet adjon!

Táncoljunk
az út porában,
vándoroljunk
szép hazánkban!

Refrén:
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Refrén2:
Tárd ki szabadon szíved,
érezd magadat jól!
Tárd ki szabadon szíved,
melyben ez a dal szól!

Aranyosi Ervin © 2021-03-09..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek is?


Aranyosi Ervin: Minek is?

Minek az út,
ha sehová sem vezet?
Minek a táj,
ha a látványt nem élvezed?
Minek a szív,
ha nem dobban, nem szeret?
Minek a lét,
ha csak történik veled?

Minek a vágy,
ha üres a képzelet?
Minek a szó,
ha nem érted csendedet?
Minek a tér,
ha lelked itt bent reked?
Minek a hit,
ha Istent nem leled?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Minek a cél,
Ha egy helyben maradsz?
Minek a láb,
ha nem futsz, nem szaladsz?
Minek a Nap,
ha lelkedben kihűl?
Minek a szép,
ha csúf lapul belül?

Refrén:
Mennyi kérdés válaszra vár,
amelyek nélkül a lét sivár.
Talán, ha tudnád, ha értenéd
a válasz végre elindulna feléd.
Megannyi érzés, de mit jelent?
Ha rá a választ meg nem leled?
Mikor nem látod, miről is szól,
mikor az élet nem válaszol.

Aranyosi Ervin © 2020-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban


Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban

Ölelésre váró lelkek,
mosolytalan hajnalon,
mint hadsereg menetelnek,
s árnyék csorog a falon…
Talán csak az ősz, a nyirkos,
szívja el a meleget?
Vagy elfolyik ereinkből
az élet, a szeretet?

Hová tűnt a Nap sugára,
ködbe borult a világ?
Nem hisz már nyitott szemének,
az a lélek, aki lát?
Szeretetlen lehet élni,
de hiszem, nem érdemes!
Érzés nélküli világban,
minden lépés végzetes!

Kihűl lassan a világunk,
minden szó szívünkre fagy,
s nem érzed saját erődet,
csak a gonosz tükre vagy!
Ölelés és mosoly nélkül
örök télre kárhozunk.
Félelmekből merítkezve
önmagunkra frászt hozunk.

Mi nem haldokolni jöttünk!
Megélni az életet!
Megtanulni szebben élni,
vajon mi történhetett?
Elrabolták a teremtést,
Atyánktól vett örökünk?
A szeretet idegen lett?
Miben leljük örömünk?

Mosolytalan reggelünket,
befordult nap váltja fel,
robotként éljük a létet,
senki, senkit nem ölel?
Elhiszed, hogy így kell élni,
ez az út maradt csupán?
Elhisszük a hazugságot,
és csak haldoklunk bután?

Aranyosi Ervin © 2020-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet


Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó darab kenyér,
mit odalöknek teneked:
– Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink,
az igazak, a közösek,
mit megálmodtak nagyjaink,
kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad?
A “bízva bízz” frázis csupán?
A világ nélkülünk halad,
s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó kenyérdarab,
mely csillapítja éhedet,
s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt,
hogy van miért és van kiért,
s van még ki jóérzést tanít,
egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit,
ha bennünk szakad az a szó,
mit nem merünk kimondani,
mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet,
a pénz, a vagyon mit sem ér!
Jól lakatni a lelkeket,
ha van még szóból gyúrt kenyér!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merre lehet a boldogság?

Aranyosi Ervin: Merre lehet a boldogság?

Merre lehet a boldogság?
Hová menjek, ahol osztják?
Merre menjek, hol találom,
hol keressem a világon.

Előbb szeretned kell magad!
Szeretetből mindig marad!
Sosem fogy el, szórd hát széjjel,
tiszta szívvel, teli kézzel.

Mert, ha szeretsz, megtalálod,
ez okoz csak boldogságot,
és ha mindig bőven méred,
a melegét te is érzed.

Ott bújik a kedves szóban,
simogató, lágy mosolyban,
érintésben, ölelésben,
elfér bármily keskeny résben.

Merre lehet a boldogság?
Hol találok hozzá morzsát,
utat, ami hozzá vezet,
hívó szívet, amely szeret?

Nem oly nehéz azt meglelni,
csak a szépet kell figyelni,
másokban is észrevenni,
s a fényénél melegedni.

Aranyosi Ervin © 2020-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!


Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!

Mindenki külön álmodik,
egy szebbé formált, teljesebb világról,
hol élet terem, s gyümölcs lóg a fáról,
hol közös emléket gyűjtöget a nép,
s mert ezt teszik, ettől lesz szebb a kép…
Ám mért van az, hogy együtt nem merünk,
közös tervekkel egymás szemébe nézni?
Ősi titkokat méltón felidézni,
s használni lelkünk teremtő erejét?
Szembemenni egy elbutult világgal,
kezünkben egy felemelt békeággal
hirdetve élőn, hogy van szebb jövőnk!
Hogy életünk nincs előre megírva,
hogy nem kell végig élni nyögve, sírva,
mert van jogunk, hogy azt magunk formáljuk,
hogy önmagunkért, mind, egyként kiálljunk!
Csak nyelvünk kódját kéne értenünk,
mit magyaráz a tiszta szó nekünk,
a magyar szó számunkra mit mutat,
hogy megtaláljuk együtt az utat.
Álmodjunk hát mától egy szebb jövőt,
nem sikerest, vagy az égbe növőt,
nem harcosat, mely pusztít, gyilkol, öl,
mert kárt tesz csak a szétzúzó ököl.

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.

De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!
És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk,
hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!
Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a szent mise,
éltessük lám, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szebb lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!
Hazánkat, s lelkünk emeljük fel,
s ezért – biz’ – együtt álmodni kell!

Aranyosi Ervin © 2019-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A versen át súgom…


Aranyosi Ervin: A versen át súgom…

Kevés a vers, ha szép csak.
Kevés, ha nem tanít!
Kevés a szó, ha épp csak
csendben elandalít.
Hiába szól a létről,
útmutatást nem ad,
s te járod újra, s újra,
bejáratott utad.

Kevés a vers, ha altat,
s nem rázza lelked fel.
Kevés, ha nem ad vágyat,
hogy változtatni kell!
Ha bezárul körötted
köröd, s rabságban tart,
ha téves késztetések
bénítják meg a kart.

Hiába írom versem,
ha csupán szép neked,
s nem mutat szebb világot,
nem ad szebb életet.
Ha nem kelt benned vágyat:
erős és jobb legyél!
Azért, hogy szebb jövődért
lépéseket tegyél.

Nem hiszel Istenedben,
csak féled a halált.
Lelked testedben szenved,
méltó célt nem talált!
Nem tudsz jobbá szeretni,
embert és állatot,
nem tudsz magadba nézni,
nincs önvizsgálatod.

Ítélkezel, s nem ismersz
engem, vagy másokat.
Mások tükröznek téged,
hát szíved fáj sokat.
Hiába van kezedben
a szabad akarat,
ha hited erejével
elzárod magadat.

Egy életen keresztül,
csak haldokolva élsz.
Nincs időd semmi másra,
a holnapoktól félsz.
A félelmed teremt csak,
– mérgezett gondolat –
amely a rosszat vonzza,
s teremti poklodat.

Ember, tanulj hát élni!
Szeret az Istened!
Szabaddá tette lelked,
csodát is tett veled:
A teremtés csodáját,
s csak tőle vársz csodát,
bár bármit megteremthetsz
mit vágyó lelked lát!

Te építsz mennyországot,
ha szívvel akarod,
de ha a poklot féled,
hát azt is megkapod.
Választhatsz jót, vagy rosszat,
s az mind meglesz neked,
mert csak tapasztalásról
szólhat az életed.

Sosem más írja sorsod,
– nyújtson neked vigaszt! –
te alkotod világod,
vagy rombolod le azt.
Hiába látod szépnek,
ha versem elvakít!
Ha csak egy pillanatra
poklodból kiszakít.

Ha sosem ismered meg
életed szép okát,
ha nem tudok a verssel
érthetőn hatni rád,
akkor hiába minden,
a versem céltalan!
Hiszen a költészetnek
fontosabb célja van!

Rést nyitni a világra,
megmutatni neked,
hogyan teremt világot
az áldott képzelet.
Hogy minden gondolattal
bevonzod a csodát,
s ha félelem nem gátol,
a jövőd írod át!

És bizony, mondom néked,
lelkünk, ha összefog,
elmúlik minden bánat,
mitől a Föld sajog!
Ha közösen teremtünk,
világunk szebb lehet,
ezt súgja folyton lelkem
a versen át neked!

Aranyosi Ervin © 2018-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva