Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Meglepem a világot


Aranyosi Ervin: Meglepem a világot

Úgy döntöttem, ma meglepem az egész világot!
Amikor épp nem figyelnek, két lábamra állok!
Elindulok, s meg sem állok, csak mikor úgy érzem,
megjelenik a csodálat szüleim szemében!
Lesz ámulás, csodálkozás! – Nézzétek, tud járni!
Ha ez így megy, előbb-utóbb felnőtté fog válni!
Én pedig csak kuncogok majd a csodálkozáson,
hisz még nem is tudják, hogy az eszem járhat máson…
Egyszer csak majd megszólalok és beszélni kezdek,
s minden nappal újabb tudást szépen kifejlesztek!
Olyan gyerek leszek, kinek csodájára járnak!
Ilyen csodás teremtményre már régóta várnak!
Csak az első lépés nehéz, aztán jön a többi,
hogy mekkora csoda leszek, az élet eldönti…

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Viselkedési mintavétel


Aranyosi Ervin: Viselkedési mintavétel

Megfigyelem, lemásolom,
így tanulok, ez a dolgom!
A szüleim mintaképét,
egy nap mind magamon hordom.
Ahogy tanít, olyan leszek,
ő meg büszke lesz kölykére,
s mindenkinek újságolja,
gyermeke a tükörképe!
Jót és rosszat, mind egyformán,
utánozni fogom mindig,
mert a kölykök így tanulnak:
– ha helytelen, rendre intik!
Milyen leszek, kettőnkön áll,
s ez igen nagy felelősség,
mert ki gyermeket kritizál,
minősíti vele ősét!

Aranyosi Ervin © 2017-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mesét mesélek

mesét mesélek
Aranyosi Ervin: Mesét mesélek

– Egyszer volt, hol nem volt – most mesét mesélek.
Elmesélem neked, hogy mióta élek.
Én azóta élek, mióta szerettek,
mióta örültök, hogy szüleim lehettek.
Én még nem is láttam e fényes világot,
amikor anyukám kisbabára vágyott.
És te Őt szeretted, s meg akartad adni,
mert szerető párja akartál maradni.
Mivel jók voltatok, s egymást szerettétek,
földre szállt egy angyal, – eljöttem közétek.
Mától fogva erről minden nap mesélek,
hogy hogyan születtem, s veletek hogy élek.
Remélem, a mesém megél sok-sok évet,
s lesz majd unokátok, ki nekem mesélhet.
És azt is remélem, sosem ér majd véget,
csupa boldogságot tartogat az élet…

Aranyosi Ervin © 2016-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva