Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vadgesztenye


Aranyosi Ervin: Vadgesztenye

Barna vadgesztenye kibújt a burkából,
így vett tudomást a környező világról.
Ősszel született meg, lassú vajúdással,
megtelt kicsiny lelke tápláló tudással.
Szülő fája kincsét hordozza magában,
gyökeret ereszthet termő föld gyomrában,
apró fává nőhet ha a lét akarja,
hosszú pici törzsből kinőhet a karja.
Ágakat növeszthet, leveleket bonthat,
aztán mikor felnő szép virágot onthat.
Anyja lehet később barna gesztenyéknek,
akik ága között kisgyermekként élnek…

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz


Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

végtelen szerelem
Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

Nemcsak véletlenül botlottam én beléd…
Benned megtaláltam lelkem jobbik felét,
Úgy érzem a szíved, enyém pontos mása,
közös himnuszt dalol minden dobbanása.
Álmomban, korábban láttalak is téged,
s el tudtam képzelni, hogy elhoz az élet!
Vágyam egy szebb létre, sodort talán hozzád,
s tudtam, napjaimat te bearanyoznád.
Szép szemed sugara, hogyha rám vetülne,
szívem az örömbe úgy belemerülne…

Születésem óta csak téged kereslek.
Birtokában vagy a szépnek, kellemesnek!
Gyönyörű szívedből ezer titok árad,
lelkem megnyugvást lel, megtalálja nálad.
Én voltam a kérdés, s te a méltó válasz,
s neked is hiányzom, amikor nem láthatsz.
Csak általad vagyok az, ki mindig voltam,
kit világom elől ügyesen titkoltam.
A felszínre hozod, mi rejtőzik bennem,
te mutatsz jó utat, merre is kell mennem.

Én meg a lelkedben  meglelem a szépet,
benned ott az áldás, aranyló természet.
Éltető forrás vagy, vized szomjat oltó,
s nincsen még egy lélek, ki lelkedet pótló!
Mert te egyedi vagy, nekem kitalálva,
s miattad mindennap rám talál a hála!
Lesem hát a vágyad, mit adhatnék néked,
hogyan viszonozzam a rengeteg szépet?
Hogyan töltsem lelked szívvel, szeretettel,
mitől boldogulhat két szerető ember?

Hogyan kedveskedjek, mitől lesz jobb kedved?
Mi okoz örömöt, mi gyúl lángra benned?
Mi csal az arcodra kedves, fénylő mosolyt,
mi kelt édes érzést, incselkedőt, komolyt?
Mi az ami őrzi szép szerelmünk lángját,
hogyan oldhatnám meg a titkok talányát?
Szeretnék mindennap a kedvedben járni,
gyakran átölelni, két karomba zárni!
Füledbe suttogni kedveset és szépet,
s tudni, a szerelmünk sosem érhet véget…

Aranyosi Ervin © 2016-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak


Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen szebb a Karácsony!

Aranyosi Ervin: Legyen szebb a Karácsony!

Aranyosi Ervin: Legyen szebb a Karácsony!

Legyen ez a nap, – mint Jézus születése,
mikor világunkba JÓ EMBER született.
Legyen ez a lelkünk szebbre ébredése,
szülessen szívünkbe jóság, szeretet!

Sötét, önző korban, jöjjön a megváltás,
tiszta fény ragyogjon, s békesség körül.
Minden élőlényre sugározzon áldás,
– mert, ha szebben élünk, a teremtőnk örül.

Tárd ki hát a szíved, töltsd meg szeretettel,
legyen a világunk újra élhető.
Hálásan örüljön egymásnak az ember,
legyen a fájó múlt, mind feledhető.

Ajándékozz mosolyt, néhány kedves szóval,
díszítsd fel a lelked, mint egy szép fenyőt.
Adj örömöt másnak, ne fukarkodj a jóval,
jó példával győzz meg, minden kétkedőt!

Legyen ez az ünnep maga az ajándék,
szülessen szívünkbe jóság, szeretet!
Legyen mindenkiben a jobbító szándék,
elmondhassuk újra, Megváltónk született!

Aranyosi Ervin © 2013-12-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Életet teremtünk

Mikor megszületünk,
álmokat teremtünk.
Lelkünk öltözéke,
fizikai testünk.
Mi az előtt történt,
mindent elfelejtünk.
Mindenkit, ki figyel
ámulatba ejtünk.

Csodálkozva nézünk
a nekünk új világra.
Fogadjuk a szépet,
szemünk nyitva tágra.
Mindennek szívünkből
tudunk már örülni.
S vágyunk négykézlábra,
s vágyunk már felülni.

Felülről szemlélni,
csoda szép világunk,
minél többre megyünk,
annál többre vágyunk.
Mikor lábra állunk,
gondolunk merészet.
Mindent könnyeddé tesz
az anyatermészet.

Társaink befestik
lelkünk tiszta vásznát.
Közösségbe megyünk,
– de inkább visszamásznánk.
Mintha az emberek
szemén ülne hályog.
Túl sok tilalom van,
– az emberi szabályok.

Azt, ki elfogadja,
mókus kerék várja.
Aki ellenszegül,
kanosszáját járja.
Lelkünk szabadsága
a kitűzött célunk,
sikerekre törünk,
s néha elalélunk.

Kis játszmákat játszunk,
– milyen is az ember,
s gyakran nem törődünk
az igaz szeretettel.
Pedig ha szeretnénk,
sokkal többre mennénk,
az öröm táljából
sokkal többet mernénk.

Nem kell erőlködni,
mert könnyű elérni,
ha a szíved adod,
másét nem kell kérni.
Minden magától jön,
s előnyünkre válik.
Teremts szép életet,
s szeress mindhalálig…