Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság


Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk,
Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk.
Nagy evés-ivással készülünk a nyárra,
kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön,
a sötét, a hideg mostantól kerüljön!
Találja meg minden fiatal a párját,
miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak,
ez legyen a dísze mindegyik kalapnak!
Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte,
ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet,
szép szavak és táncok varázzsal igéznek.
Busójárás során elűzik a telet,
jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre,
a tél boszorkányát elégetik végre.
Jó zene, víg dalok emelik a kedvet,
borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak,
királylány, s királyfi közös nótát fújnak,
s lám a balett-táncos vígan járja táncát,
szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi,
tündér a meséjét koldusnak idézi.
Sorban az állatok itt életre kelnek,
táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved,
ne búsuljon senki, ki velünk nevethet!
Álljon be a körbe, legyen boldog tőle,
mi meg vidám embert faragunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2017-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Naptánc

Naptánc
Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva