Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Másnak csak egy kutya


Aranyosi Ervin: Másnak csak egy kutya

Másnak csak kutya vagy, nekem a mindenem,
amióta te vagy, a világ fordult velem.
Te tanítottál meg őszintén szeretni,
egy másik lélekért felelősnek lenni.
Veled életembe a mosoly költözött,
szívem új ruhába, s örömbe öltözött.
Gondoskodom rólad, odafigyelek rád,
te hűséggel szolgálsz, s én vagyok a gazdád.
Egy jó csapat vagyunk, többek, mint barátok,
veled a világból sokkal többet látok.
A lét értelméből sokkal többet érzek,
mert a nagyvilágra szívemen át nézek.
Nem csak jó barát vagy – szeretet-tanárom!
Miről kéne szóljon az élet? Már látom!

Aranyosi Ervin © 2019-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudod…


Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Ha tudod, társaid tanítanod kéne,
s látnád, hogy az egyén nem gondolkodik…
Mikor jó szándékért pofont kapsz cserébe,
s a munkád gyümölcse mégsem boldogít.

“Vakoknak” mutogatsz élhetőbb világot,
nekik a fehér bot végső menedék.
Nem tudja elhinni, mit álmában látott,
csak a sötétséget teszi le eléd!

Példálóznál persze régi messiással,
aki úgy, mint te ma, éppúgy szenvedett.
Látta, mit tettek az igaz szent-írással,
hogy eltűnt belőle mind a szeretet.

S mindaz, kiért szavát élőn felemelte,
pont az tagadta meg, s azt teszi ma is.
Keresztjébe egykor a szeget beverte,
s állította róla, hogy szava hamis.

Csak csodát várt tőle megannyi hitetlen,
és a szeretettel sosem érte be.
Így maradt hát lelkük végtelen kietlen,
így lett árulással a világ tele.

Ha tudod, és látod, tanítanod kéne,
de csak azt, ki érzi lelke éhezik.
Aki képes hinni, s álmokat cserélne,
mert a szeretet még titkon létezik.

Aranyosi Ervin © 2019-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg nénje kis kórháza


Aranyosi Ervin: Öreganyó kis kórháza

Egyszer volt egy öreg néne,
ő lett bíz’ a falu vénje!
Messze élt az iskolától,
száz évre a kiskorától.

Szóval nagyon öreg volt már,
sok-sok málét lemorzsolt már,
kenyere javát megette.
Az életét így tengette.

Ám szemében huncut fény ült.
Lelke bizony meg nem vénült.
Épp olyan volt, mint egy gyermek,
kit társai irigyelnek.

Egyedül élt, egy kis házban,
azt hinnéd tán, nagy magányban,
de ő sosem volt magányos,
kutya, macska jött a házhoz.

Csirke, malac körülötte,
felnőtt állat és szülötte,
tehén, borjú, kacsa, liba,
mégsem volt sose galiba.

Néha madár ült vállára,
mosolyt csalva az arcára,
magot vett hát tenyerére,
a madárkák örömére.

Járt hozzá őz, néha róka,
enni adott az anyóka,
csak úgy engedte útjára,
ha jól lakott szegény pára.

Néha vaddisznók is jöttek,
élelemért beröfögtek,
meg egy jó hátvakarásért,
szeretetért, miért másért?

Járt ott szarvas, nyúl, meg medve,
attól sem volt megrettenve,
szívesen vendégül látta,
finom mézzel megkínálta.

Az erdőből az állatok
szerették e varázslatot,
mit a néne velük megtett,
visszaadva életkedvet.

Családja, az sajnos nem volt,
amióta férje megholt,
az emberek elkerülték,
közelükben meg nem tűrték.

Pedig senkinek sem ártott,
csak kerülte a világot.
Csak tett-vett a háza körül,
s arcán látszott: szíve örül.

Cicák, kutyák vele éltek,
saját nyelvükön beszéltek,
s az anyó is beszélt velük,
igaz, nem volt külön nevük.

„ Szépségem” volt, „drágaságom”,
„aranyom”, vagy kis virágom”,
mindegyiket így becézi,
s mindet megcsodálva nézi.

Mind elfértek a szívében,
s melegedtek melegében.
Tán a mesém ennyi volna,
ha nem éppen róla szólna.

De hogy is lett több a mesém?
A szavakat keresem én,
hogy a verset tovább szőjem,
ami történt, megtudd tőlem.

Mert egy nap az iskolában,
pontosan az első Á-ban,
kezdődött a szép történet,
itt folytatom a mesémet.

Peti, Palkó, Kata, Sára,
feladatot kapott mára.
Olyan embert kell keresni,
amilyen szeretnél lenni.

– Keressetek példaképet,
s írjátok meg az egészet!
Kaptok rá egy egész napot,
kezdjétek a feladatot!

Mondta a tanító néni
– holnap meg fogom majd nézni!
Elindultak együtt négyen,
ne érhesse őket szégyen!

Mentek s közben beszélgettek,
ötleteltek, felnevettek.
Ám mind azon tanakodott,
bennük vajon kihagy nyomot?

Kinek lépnének nyomába,
kinek jár jó úton lába?
Ki mutathat élő példát,
hogy majd a hasonlót éld át?

Mentek végig a faluban,
meg-megállva pár kapuban,
ahol lakott mesterember,
bekopogni egyik sem mer.

Aztán Kata úgy határoz,
hogy bekopog a fodrászhoz,
ő lesz majd a példaképe,
– hozzá jár a falu népe!

Mindenkiről mindent tud tán,
ami kívül esik tudtán,
talán nincs is a világon!
– Fodrász leszek, azt kívánom!

Így hát Kata megtalálta,
kinek léphet a nyomába.
Várta őt a fodrászüzlet,
hajtincsekkel majd megküzdhet.

Peti, Palkó és a Sára,
mindhárom vár a sorára.
Ki legyen a mintaképe,
s amit tesz, az jó-e, szép-e?

Palkó került aztán sorra,
benzin szagot érzett orra.
El is köszönt ezegyszer bíz’,
várta őt egy autószerviz!

Szerelő leszek én, bizony!
Nem lesz bennem munkaiszony!
Ha elromlik, megjavítom,
ügyes leszek, azt gyanítom.

Jönnek hozzám az emberek,
tudva, autókat szerelek.
Munkámat majd elismerik,
ha tudásom megismerik!

Peti, Sára együtt mentek,
példaképre még nem leltek,
de amint egy bolthoz értek,
mind a ketten ott betértek.

Sára figyelte a boltost,
ahogy elemében volt most,
mutogatta, amit árult,
bizony rá sok dolog hárult.

Amit a vevő kérdezett,
arra adott feleletet.
Mi mire jó, mire készült,
jó tanáccsal kiegészült.

Mit és hogyan kell használni,
hogy fog előnyére válni…
S ha a vevőnek megtetszett,
rögtön csomagolni kezdett.

Áru és pénz gazdát cserélt,
a jó árus bármit elért.
Kelendő volt portékája,
s volt a munkájának bája.

Ez Sárának nagyon tetszett,
rögtön gyökeret eresztett,
boltos lesz a példaképe,
s hozzá jár a falu népe.

Peti, bizony, ballag tovább,
ő még keresi a csodát,
olyat, mihez kedve lenne,
ami majd boldoggá tenne.

Egy igazi példaképet,
kinek majd nyomába léphet,
akiből a jóság árad,
ki szeretni sosem fárad.

Így jutott a faluszélre,
vissza fordult volna végre,
de egy nagyon furcsát látott,
kerítésnél Néne állott.

Épp egy rókával beszélget,
adva neki eleséget,
és amíg a róka falja,
öreg néne szóval tartja.

Aztán látja, jön egy medve,
hátsó lábán csak bicegve.
Nénéhez megy, sírva morog,
szemeiből a könny csorog.

Szegény mackó fára mászott,
s közben, bizony, nem vigyázott,
szálka ment a medvetalpba,
s mintha bele lenne varrva.

Bezárult a seb felette,
s ezt a mackó nem szerette,
mert nem bírta azt kihúzni.
Ezt a sebet meg kell nyúzni!

Azt a tüskét ki kell venni,
mert nem tud a medve menni!
Öreg néne jól megnézte,
s körülnézett, van-e méze.

A maci hadd csemegézzen,
amíg közben csoda lészen.
Öreg néne meg nekilát,
hogy kijavítsa a hibát.

Sürög-forog munkalázban,
van varrótű benn a házban.
Hozza is már nagy lelkesen,
s nem ijed meg a lelke sem.

Eszébe jut: – Szemüveg kell,
hová is tettem azt reggel?
– Ja, a dalos könyvön hagytam,
amikor elmosogattam.

Felteszi a szemüvegét,
ami megjavítja szemét,
s látja is már, hol a tüske,
óvatosságára büszke.

Úgy piszkálja, nehogy fájjon,
hogy a medve is jól járjon,
fájdalmától szabaduljon,
könnye tovább ne is hulljon!

Óvatosan megnyomkodja.
– Gyógyulj be seb! – súgva mondja,
útilaput köt talpára,
gyógyuljon meg szegény pára.

A maci még mézet eszik,
amíg tőle el nem veszik,
észre se vette a dolgot,
most már mehet, most már boldog.

Várja őt az erdő mélye,
kikíséri öreg nénje,
a hátát még megvakarja,
búcsúztatni így akarja.

Peti csak néz, csodát bámul,
hogy is van ez igazából?
Hogy a vad szelíddé válhat,
megszelídül minden állat?

Vajon e varázshoz mi kell?
Többé sosem felejti el:
– Szeretet kell, együttérzés,
más lelkekkel együtt élés!

Peti meglelte a példát.
Nőj csak nagyra, s te is éld át!
Mert, kit szeretet vezérel,
többet ér el jószerével!

Tudja, erdész akar lenni,
állatokért akar tenni.
Gyógyítani, segíteni,
gondban a bajt enyhíteni.

Az erdővel együtt élni,
senkinek se kelljen félni,
s mind a növény és az állat,
együtt élhet, jóvá válhat.

Tanít majd – ne rajta múljon –
hogy az ember is tanuljon
fűvel-fával jóban lenni,
minden élőt megszeretni.

Hiszen úgy öröm az élet,
ha a világ több lesz véled,
ha vigyázol minden szépre,
s a jó útról sose térsz le.

Odaköszön a nénjének,
úgy, ahogyan rendes népek.
Beszédbe is elegyednek,
barátságba keverednek.

Rokon lelket talál Peti,
kedvességét megszereti,
és a néne szintén örül,
gyerek jár a háza körül.

Nénje behívja a házba,
leülteti egy lócára,
beszélgetnek fűről, fáról,
állatokról, vadvirágról.

Szeretetről, emberségről,
jól ismerik szegről végről.
Hisz nénje már annyit látott,
bár nem járta a világot.

Biz, a világ járt ő hozzá,
ezért nem vált sose rosszá,
mindig jó szíve vezette,
jószándékú volt a tette.

Sok szép dolog történt véle,
s volt varázsos, s meseféle,
Sok szép könyvet megtölthetne,
írott alakot ölthetne.

Ám az idő gyorsan repül,
s bár fiatal maradt belül,
a teste már kicsit fáradt,
az ereje már kiáradt.

Ő lett Peti példaképe,
vajon nyomdokába lép-e?
Életcélját megtalálja,
ha a néne útját járja.

Lesz kórház az erdőszélen,
hova vadak járnak szépen,
meggyógyulni, vagy jóllakni,
emberséget tapasztalni.

Öreganyó szíve boldog,
lesz ki folytassa a dolgot,
nem zárul be a kórháza,
sok kedvence nem lesz árva.

Lesz ki gondoskodik róluk,
mindig lesz ennivalójuk,
s kapnak elég szeretetet,
mikor bármelyikük beteg.

Mert a szeretet az gyógyít,
minden bajunk megoldódik.
Így gondolta öreg néne.
A mesémnek itt a vége!

Aranyosi Ervin © 2019-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életre tanító


Aranyosi Ervin: Életre tanító

Lám csak, érdemes volt
korán reggel kelni,
így lehet friss vízre,
harmatcseppre lelni.
Megtudom itatni
az egész családot.
Friss víz lelőhelyet
most mindegyik látott.
Szomjazzák a tudást,
s a hűsítő nedvet,
ami élni tanít,
és ad életkedvet.
Hát most mind a kettőt
megkaphatták tőlem.
Jó szülő, jó tanár
válhatott belőlem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A remete panasza


Aranyosi Ervin: A remete panasza

Hát jó, nem szórom szerte-széjjel
a lassan megszerzett tudást.
Azt hittem én, hogy azért kaptam,
hogy megmenthessek véle mást!

De látom, szenvedni szerettek,
s hiába nyújtom a kezem.
Kincseim hát magamban tartom,
nem osztom többé, nem teszem!

Járjátok csak be, azt mi fájó,
nem foglak már megmenteni.
Nem simítom utad előtted,
ha az göröngyökkel teli.

Rájöttem, nem kell, hogy segítsek,
tanít majd rossz tapasztalat.
Ha kell, hát bontsd le önmagadtól,
vagy építsd újra a falat.

Volt nálam bölcsebb, s jobb tanár is,
kereszten végezte szegény.
Azzal sem váltott meg világot,
hát mitől járnék jobban én?

Hiába nyújtom, jót akarva,
kinek kell ma a szeretet?
Nem tettem eddig, eztán sem játszom,
világnak tetsző szerepet.

Maradok az, ki mindig voltam,
csendes lélek, útkereső.
Aki elvonul a világból,
hol a feszültség egyre nő!

Leszek csak csendben, magának író,
befordult, néma remete,
akit nem érint meg világa,
s nem mocskol az élet szemete.

Nem adok többé jó tanácsot,
járjátok végig az utat!
Sötétben és tapogatózva,
hol fény világot nem mutat!

Elvonulok és néma csendben,
létünkről majd elmélkedem.
Remeteként, sok milliárd közt,
csak némán élem életem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Légy önmagad,
sose játssz másért szerepet!
Legyél szabad,
kísérjen jóság, szeretet!
Ha bármi bánt,
legjobb, ha gyorsan feleded,
napfényben éld az életet!

Álmodj nagyot,
és váltsd valóra álmaid!
Vess el magot,
amely már lelkedben lakik,
kikelni lásd,
alkotni segítsen a hit,
mely mindig a jóra tanít!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
Ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Tárd ki szíved,
nyugodtan engedd be a fényt!
Te érted van,
ne veszítsd soha a reményt!
Kovácsolj hát,
hiteddel megváltó erényt,
teremts egy érző, boldog lényt!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Aranyosi Ervin © 2018-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?


Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2018-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Viselkedési mintavétel


Aranyosi Ervin: Viselkedési mintavétel

Megfigyelem, lemásolom,
így tanulok, ez a dolgom!
A szüleim mintaképét,
egy nap mind magamon hordom.
Ahogy tanít, olyan leszek,
ő meg büszke lesz kölykére,
s mindenkinek újságolja,
gyermeke a tükörképe!
Jót és rosszat, mind egyformán,
utánozni fogom mindig,
mert a kölykök így tanulnak:
– ha helytelen, rendre intik!
Milyen leszek, kettőnkön áll,
s ez igen nagy felelősség,
mert ki gyermeket kritizál,
minősíti vele ősét!

Aranyosi Ervin © 2017-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mire tanít a Mikulás?


Aranyosi Ervin: Mire tanít a Mikulás?

A Mikulás egy jó bácsi,
meg kell hát becsülni!
Hiszen képes egész éjjel
fent a szánján ülni!
Sok gyereket meglátogat,
osztja ajándékát,
már mindenki kiismerte
lelkes jó szándékát!

Mosolyt akar varázsolni
sok gyerek arcára,
tudja jól, az ajándéknak
nem fontos az ára!
Fontosabb, hogy aki kapja,
örüljön majd néki,
mindegy fővárosi gyerek,
vagy éppen vidéki.

A Mikulás tudja, hogy kell
örömöt szerezni,
hogyan kell nagy szeretettel
a szívnek üzenni.
Azt próbálja tanítani:
– Ha örömöt szerzel,
a szíved is átmelegszik,
s boldog lesz az ember.

Tanulj hát meg szívből adni,
úgy tegyed a dolgod,
hogy akire rámosolyogsz,
legyen attól boldog!
Adjál másnak szeretettel,
légy a Mikulása!
Hadd örüljön a Mikulás,
hogy akad már mása!

A Mikulás valójában
csak a jót tanítja,
s aki tanul, annak lelkét
mind-mind gazdagítja.
Mert jó érzés szívből adni,
s ha adsz máris érzed,
hogyan okoz a szeretet
benned melegséget!

Aranyosi Ervin © 2017-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fordítsd meg a sorsod!

fordítsd meg a sorsod
Aranyosi Ervin: Fordítsd meg a sorsod!

Tudod, hogy a sorsod jobbra fordíthatod,
az életed könyvét te magad írhatod?
Csepegtess hát hálát, szeretetet bele,
boldog emlékekkel, élménnyel írd tele!

Ismerd meg magadat, hogy mire vagy képes,
jobb emberré válni mindig lehetséges!
Rajtad áll, a napod, mivel telik, múlik,
s az életed szála, mily hosszúra nyúlik.

Sose hagyd, hogy mások tereljenek téged,
ne más alakítsa az egyéniséged!
Legyél – vágyad szerint – tiszta, szabad lélek,
s rád fognak találni jó lélek-testvérek.

Nem kell más kényének folyton megfelelni,
szerencsésebb dolog saját útra lelni!
Szárnyalni magasan, szabadon a széllel,
hadd ringassa lelked, zúgó, szép zenével.

Lesznek, kinek tetszik, ezért melléd állnak,
példádat követve, majd szabadon szállnak.
Felemelve őket, tőlük is tanulhatsz,
s egy új tapasztalás köntösébe bújhatsz!

Fordítsd meg a sorsod, s légy általa boldog,
szívvel, kedvtelésből végezzed a dolgod,
építs új világot, s legyél teljes ember,
ki másokat éltet, s tanít szeretettel!

Aranyosi Ervin © 2016-12-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva