Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csúcsra törő róka

csúcsra törő róka
Aranyosi Ervin: Csúcsra törő róka

Egy aprócska róka felmászott egy kőre.
Azt hitte magáról: Ő a világ őre!
Fent a kő tetején sok-sok időt töltött,
s a többi állattal folyton csak üvöltött.
Az állatok unták, nemigen szerették,
s mikor  elegük lett, egy szép nap megették!

Tanulsága is van ennek a mesének,
elmondom miről szól ez a rövid ének:
– Unalmában bárki hatalomra törhet,
de ha mást nem szolgál, életére törnek!
Ne hidd, hogy különb vagy, mint kit megalázol,
és, ha nincs igazad, a tömeg legázol!

Aranyosi Ervin © 2016-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa

aranyosi_ervin-a_farkas_es_a_feher_rozsa
Aranyosi Ervin: A farkas és a fehér rózsa
(ismeretlen szerző meséje nyomán)

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.

 S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!
– Olyan közönséges – mondta a keselyű
– csupa szomorúság, se vígság, se derű!
Az öreg, csúf madár lenézően mondta,
kopaszsága virult, ahogy rikácsolta:
– Nézzétek, hogy néz ki, nem szégyelli magát?
Nem elég a látvány, érzitek a szagát?

Farkas a fák közül figyelte csak őket,
a gúnyolódókat, az incselkedőket.
– Mind ilyenek vagytok – gondolta magában
– nem értékelitek a csodát a világban.
Nem veszítek észre a kecsest, a szépet,
nem viselitek el, lám, a szerénységet.
Féltek mind a világ szép tükrébe nézni,
nem hagyva lelketek széptől megigézni.

 Megjött a vaddisznó, megjelent a róka,
s képét a medve is végül odatolta,
s mindnek volt rossz szava a szegény rózsára,
gúnyesőben ázott, bizony, szegény pára.
– Hát ez meg micsoda? – fanyalgott a róka
– ily rondát nem láttam születésem óta!
És mit keres pont itt? Ki engedte ide?
Azt hiszi magáról, lesz neki irigye?
S horkant a vaddisznó – Csúnya és útban van!
Csak kerülgethetjük minden pillanatban. –
S lám a szegény rózsa fejét lehajtotta,
a bánat a szívét búval borította.
A szirmai közül, mintha könnycsepp lenne,
vízcsepp hullt a földre, bánatként peregve.
És a farkas nézte, s gondolta magában:
– Nem veszitek észre, hogy sír fájdalmában?
Miért kell bántani, minden rossz szót érez.
A gúny összepiszkít, mindent összevérez.

– Nem tudom szeretni – dörmögte a medve,
s nyúlt a rózsa felé – legyen letépkedve!
Le is hajolt hozzá, kitépje a “csúnyát”,
ám, ekkor egy tövis megszúrta az ujját.
Nézzétek csak mit tett! – s mutatta a mancsát,
s kimondta a harag halálos parancsát:
– Ki kell ezt irtani, mert szörnyen veszélyes,
tapossuk a földbe, most már esedékes! –
Vaddisznó rárontott, megtaposva testét,
és a többi tapsolt, nagy boldogan lesték,
ahogy azt, ki más volt, tán szebb, mint a többi,
nem hagyták már tovább fényben tündökölni!

 És a farkas nézte, s üvölteni vágyott:
– Elpusztították e gyönge, kis virágot!
Csak, mert más volt mint ők, különleges lélek!
Mert, ami szokatlan, attól egyként félnek?!
S mikor azok később elhagyták a rétet,
a halott rózsához még közelebb lépett,
a megölt virágot lassan felemelte,
gyengéden, kímélve a szájába vette,
s elügetett véle, saját odújához,
szerény, titkot rejtő, árva hajlékához.
Egy kis gödröt kapart, majd belefektette,
egy szép imádságot mondott el felette.
– Isten veled rózsa, nem érdemeltek meg,
hiába virultál, nemigen szerettek…
Miközben temette, sírt érte a lelke,
mintha önmagából egy részt eltemetne.

Másnap szomorúan, egy új napra ébredt,
hajlékát elhagyta, s aztán nagyot nézett.
Nem hitt a szemének, lám csak csoda várta,
mitől álmos szemét még nagyobbra tárta.
Mert a fehér rózsa, ott pompázott szépen,
ahová temette, háza közelében,
Oly csodálatos volt, milyet még nem látott,
rajta harmatcseppek formáltak gyémántot,
szirmain csillogtak a reggeli fényben,
ámulatot keltve a farkas szívében.
A farkas csak állt ott, némán, meghatottan,
egy isteni csoda vált valóra ottan.
Most történt először vele életében,
hogy sírt, s örömkönnyek gyűltek a szemében.

 Lám, az együttérzés, mily csodára képes.
Örömökre lelni, mindig lehetséges.
Ha nem csordaösztön, s nem érdek szabályoz,
ha nem igazodsz a többség „igazához”.
Mikor engeded, hogy a szíved vezessen,
hagyod, hogy önzetlen másokat szeressen,
akkor csoda érhet, mikor nem is várod,
így teremt a vágyad csodás, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2015-05-28.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Forrás, ahol az Interneten a mese többek között megtalálható:
www.asztralfeny.hu
www.thesecret.hu
https://m2.facebook.com/aquariuskincsei

By

Aranyosi Ervin: Napfogyatkozás (tanmese)

napfogyatkozas
Aranyosi Ervin: Napfogyatkozás

A Hold, még időben, üzenetet kapott,
el kell takarnia testével a Napot!
Égitestek között szépségverseny lészen,
álljon hát a Hold is, a versenyre készen!

Hát a Hold sötét volt, s a Nap elé mászott,
ám a Napja nélkül, nem igazán látszott.
Más erényeivel akart dicsekedni,
más tehetségével előnyre szert tenni.

Ember is van ilyen, ki más hátán mászik,
ám de tehetetlen, ha nincs ott a másik.
Ne légy hát törtető, pallérozd az elméd,
erényedre hívd fel a mások figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2015-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó (Tanmese)

Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó

Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.

Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból,
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.

Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
– de az egérfogó
csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek
sincs félni valója.
Csak az egérnek rossz,
ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben,
hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,
megnézni mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
  ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel,
jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,
ha már haza vágyott,
a paraszt meg hívta
a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt,
valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít,
a szegény tehénre.

A halotti torra,
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.

Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit
sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
– Okuljon belőle mind,
aki normális!

Igen önző ember,
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
– csak magának “kapar”,
s nem törődik mással.

De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit ember társad
és felebarátod.

Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát,
hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze…

Aranyosi Ervin © 2014-06-12.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fiú és a szögek

Aranyosi Ervin: A fiú és a szögek

Volt egyszer egy fiú, – rossz szokással áldott.
Mindig kötözködött, mindenkit megbántott.
Mindent jobban tudott, mint a földön bárki.
Hogy mást meg ne bántson, nem tudta megállni.
Folyton veszekedett, szinte sportból tette.
Nem csoda, hogy ezért, senki sem szerette.
Egy szép napon aztán így szólott az apja:
– A világ zordságod igencsak unhatja.
Itt van egy zacskó szög, ha türelmed veszted,
ha megbántasz bárkit, ezután majd ezt tedd:
Menj a kerítéshez, fogj egy apró szeget,
Vezesd le a dühöd, mi bentről feszeget.
A nap végén aztán számold meg, hogy hányszor
borult el az elméd, a mások “bajától”.
Úgy is történt aztán, s a fiú megtette,
Minden újabb bántást, szögelés követte.
Első nap harminchét volt a szegek száma,
mit a fiú bevert a kerítés fába.
Elszégyellte magát, ilyen nagy szám láttán,
s uralkodni kezdett indulatosságán.
Napról napra csökkent a szeg mennyisége,
az volt csak a kérdés, hogy mikor lesz vége.
Majd eljött egy szép nap a fiú életébe,
mikor nem került sor, új szög beverésre.
Megkereste apját, büszkén elmesélte:
– Nem került újabb szög ma a kerítésbe.
És az apja így szólt: mától másképp tegyed,
ha nem voltál dühös, húzzál ki egy szeget.
Elszálltak a napok, szélnél sebesebben,
s láss csodát a szegek is elfogytak csendben.
Azután a fiú apja elé állott.
Lelke lenyugodva nézte a világot.
– És a kerítéshez kiballag az apja,
fia büszkeséggel művét megmutatja!
– Édes fiam, – mondja apa a  fiának,
Amit eddig tettél előnyödre válhat.
Szépen viselkedtél, tanultál belőle,
tudom nem volt könnyű, s nem szöktél előle.
De nézd a kerítést, mennyi lyuk borítja?
Az emberek lelkét pont így nyomorítja,
minden veszekedés, minden düh és bánat
nyomot hagy másokban, s bár van rá bocsánat,
az okozott sebek, mind-mind megmaradnak.
Ne bánts szavakkal se! – Jegyezd meg magadnak!
Változz előnyödre, tárd ki tiszta lelked,
válj olyan emberré, kit mások szeretnek.
Mert ha így folytatod, lesz majd sok barátod,
szeretni is könnyebb, egyszer majd belátod!

Aranyosi Ervin © 2011-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életre szóló tanmese


Aranyosi Ervin: Életre szóló tanmese

Volt egyszer egy csoport béka,
béka ősök ivadéka.
Akik versenyezni kezdtek,
magas tornyot célba vettek.
Sok-sok néző gyűlt itt össze,
a békákat ösztönözve,
biztatva fakadtak dalra:
– Hajrá békák, fel a falra!

És a békák egyre másztak,
közben nem is tétováztak,
Ám sok néző, – s egyre többen,
szörnyülködik, meg is döbben,
nem hiszi, hogy sikerülhet,
egy béka is felkerülhet.
Ilyeneket mondogattak.
– Milyen magas, milyen vastag!

– Egy sem ér a tetejére!
– Csak ne essen a fejére!
– Már itt lent lehetett tudni,
bíz egyik sem fog feljutni!
– Nem sikerül, meglátjátok!
– Beteljesül, mint az átok.
S lám a küzdők, kik hallották,
lemaradtak, mind feladták.

Már csak egy van, aki mászik,
nincs ellenfél, nincsen másik.
S lám felért a csúcsra végre,
nevét felírják az “égre”.
S mikor lejött a toronyból,
a sok néző mind, ott tombol.
Ünneplik a bajnok tettét,
s a titkáról megkérdezték:
– Hogy volt képes, e nagy tettre?
De Ő sajnos nem értette,
mert mint kiderült, a bajnok
egyik fülére sem hallott.

Elmondom a tanulságot:
– Ha rám figyelsz meg nem bánod.
Az életben az a lényeg,
hogyan motiválnak téged.
Sose hallgass mindazokra,
kik szerint nem viszed sokra!
Negatívok, pesszimisták,
szerencsédet rég “leírták’,
kigúnyolják legszebb álmod,
– mert ha nem, hát megcsinálod!

Reményeid porba ássák,
hogy a lógó orrod lássák.
Fontos a szavak varázsa,
mert a képzelet parázsa,
lángra gyújthat és a fénye,
megmutatja, hogyan kéne!
Légy hát mindig optimista,
legyen vágyaidról lista,
S ha valaki gátol téged,
tetess inkább süketséget.
Váltsd valóra minden álmod,
hidd el nekem, megcsinálod!

Aranyosi Ervin © 2011-08-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz  a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva