Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör


Aranyosi Ervin: A harmadik vérkör

Van egy folyó a testünkben, mely szívünkből árad,
benne a vért keringetni szívünk el nem fárad.
Szívünk beszív, aztán pumpál, úgy is mondjuk dobban,
a munkája, ha figyeled, nem marad titokban.

Van egy vérkör, a tüdőtől, mely oxigént szállít,
elhasználva a sejtekben másik gázzá válik,
és a vérünk gondoskodik az elszállításról,
széndioxidról beszélek, nem pediglen másról.

Belélegzünk, kilélegzünk, levegőt cserélünk,
s a vér ellát oxigénnel, ameddig csak élünk.
Minden egyéb tápanyagot is a vérünk szállít,
eljuttatja sejtjeinkhez, s a részünkké válik.

A képződött salakanyag ugyanígy tér vissza,
azokat is egytől-egyig a vérünk szállítja.
Mirigyeink váladékát is viszi magával,
serkent, avagy éppen gátol, hormon anyagával.

Immunrendszer? Védekezés? Vérünk részt vesz benne,
vérünk nélkül egész testünk oly védtelen lenne.
Mindent ellát tápanyaggal, éltet és vezérel,
ezért menthetsz életeket a szép, tiszta vérrel.

S van egy harmadik vérkörünk, ami láthatatlan.
A szeretetet azon árad lelki, szép alakban.
A szívünkből kiáramlik szerte a világba,
és amikor viszonozzák, megérint a hála.

A szeretet láthatatlan? Ha akarod látod!
Vele tudod szebbé tenni, akár a világot.
Ha a szereteted árad, gyógyít, megvigasztal,
a csodáktól roskadozó terülj-terülj asztal.

Fájó szíveket is táplál, felemel, jobbá tesz,
láthatatlan vérkörön át jutsz el más szívéhez.
Szereteted nem fogy, olyan akár a Nap fénye,
gazdagodik általa a világ összes lénye.

Más lelkében hálává lesz, s onnan visszaárad,
ha a szeretet vezérel, nincs gazdagabb nálad.
A szeretet szép folyóját engedd eláradni!
A Föld körül futótűzként körbe fog szaladni.

Érintsen meg minden embert, melegítsen lelket,
emeld fel a csüggedőket, benne reményt lelnek.
Fürössze meg a lelkeket fénylő áramában,
a harmadik vérkör legyen kötelék a mában!

Kötelék, mely egymáshoz fűz és megtanít élni,
ha mibennünk jóság bujkál, nincsen mitől félni!
Adjunk hitet szeretettel, s örüljünk, hogy élünk,
a szeretet szép vérkörén áradjon a fényünk!

Aranyosi Ervin © 2017-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)


Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napi tanítás

napi tanítás
Aranyosi Ervin: Napi tanítás

– Na, kisfiam, akit ott látsz, az nekünk az “Isten”!
Őt kell mindig kiszolgálni, és más dolgunk nincsen…
Megvédjük az értékeit, őrizzük épségét,
folyamatos műszak lesz ez, s nem tartunk hétvégét.
Ő ad nekünk lakóhelyet, ő az, aki táplál.
Ha kedve van játszik velünk, kedvesebb a vártnál.
Ám a többi “sima szőrűt” tartsd jó távol innen,
idegennek, itt a házban semmi dolga sincsen.
Nincs más dolgunk a világban, mint “Istent” szolgálni,
akkor tudunk a szemében jó kutyákká válni…

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva