Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Borongva ült az őszi csend a fákon,
fájdalmasan haldoklott a világ.
Merengett lassú, sötét elmúláson,
miközben fentről felhő-könny szitált.
A levelekről a nyár vére cseppent,
az elmúlásban volt valami szép.
Reményt keltett a kósza levelekben:
– jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.

De addig jöjjön a keserű álom,
hulljon a fákról földre rőt avar,
hogy ami él még ott lent, mégse fázzon,
legyen paplan, mi melegen takar.
Ha majd az ég fehér álmokat szőve,
magára húz egy másik takarót,
melengesse a csepp magból kinőve,
a jövőben is majd élni akarót!

Legyen az alvó álmok őrizője,
melyben a jövő pislákol tovább,
tavasz felé az ősök hírvivője,
mely önmagában őrzi a csodát!
Az ősz csendjében ott van az ígéret,
a haldoklásban, újjá születés.
S ott a remény, hogy talán majd megéled,
mikor életre kel majdan a vetés…

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti locsolás


Aranyosi Ervin: Húsvéti locsolás

Tudod, a kislányok az igazi nyuszik,
ők festik a tojást, és várják a puszit,
na meg a locsolást, mert ők mind virágok,
s köztük nyíló rózsát, szép orgonát látok.
Nem hagyhatjuk őket soha elhervadni,
bájos pofijukra nagy puszit kell adni!
Locsolgatni őket minden szép tavasszal,
s meglátod csodákkal terül meg az asztal.
Hímes tojást is kapsz, mint kedves jelképet,
ezzel vidítják fel ők a férfinépet.

Aranyosi Ervin © 2019-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Muzsikál az erdő

Kerekes Éva textil-festménye

Aranyosi Ervin: Muzsikál az erdő

Madár csicsergéstől visszhangzik az erdő,
tavaszi szellővel táncolnak a fák.
Rügy fakad az ágon, cseppnyi levél felhő,
s virág illatától szépül a világ.

Madarak dalával telik meg az éter,
apró madár torkok súgják a tavaszt.
A holnap hitével, szép ígéretével,
s fütyülik a szépet, s nem csak ugyanazt.

Dal szól szerelemről, hűségről, erényről,
jövőt hozó frigyről, – élő szerenád.
Az álmodozásról, életre kelésről,
amit a kikelet vígan szór reád.

Muzsikál az erdő, hallgatni is édes,
zenekari szólam szerelemre hív.
Oldódik az álom – most már esedékes –
s értelmet talál rá, hogy dobogjon a szív!

Aranyosi Ervin © 2019-04-12
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Akár a természet


Aranyosi Ervin: Akár a természet

Hófehér ruhába öltöztek a fák,
mindent elfed a hólepel.
Hidegtől tisztul a didergő világ,
a természet fehérben ünnepel.

Eltűnnek mind a tegnap árnyai.
A hó most mindent jósággal eltakar.
Mit is akar lelkünknek mondani?
A Földanyánk megtisztulni akar!

Talán a lelkünk így tisztulna meg,
hótakaró fedné a régi dolgokat?
Minden fájót megmarna a hideg,
s hitünk lenne: – Lehetnénk boldogabb!

Élnénk a mában, élvezve a telet,
s hinnénk, egyszer a tavasz visszatér.
Szívünkben érne egy újabb kikelet,
mi hitet adva, jövőnkbe elkísér!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Megújuló világ


Aranyosi Ervin: Megújuló világ

Telet tavasz követ, meglátod,
nem hűl ki végleg jó anyánk, a Föld!
Erőt vesz magán, s megújul világod,
s előbújik majd mindaz, ami ZÖLD!

Szeretet színe, élőn, ébredezve,
keresi helyét, hogy teljes legyen.
Csak nő lustán, jövőt feltételezve,
hogy minden élőt gazdaggá tegyen.

A Föld szívéből a szeretet árad,
s nem félti tőlünk, adja szívesen.
Lám megújulni soha el nem fárad,
s nem is ürül ki szerető szíve sem.

Csupán az ember nem hisz önmagában,
pedig csak élni kéne itt, a mában!

Aranyosi Ervin © 2018-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő levelek


Aranyosi Ervin: Mesélő levelek

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.

Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!

Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!

Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.

Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.

Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.

Meséljetek a patakról,
amit innen láttatok.
Mókusról mely köztetek járt,
mikor reá vártatok.

Meséljetek meleg nyárról,
amit bús ősz követett,
bántó szélről, vad viharról,
melyet eső övezett.

Meséljetek a színekről,
ami közben változott,
hogy lett zöldből, sárga, barna,
olyan, mit az ősz hozott.

Hogy lettetek ilyen szépek,
drága, fénylő levelek,
hogy lett végül a fázós föld
beterítve veletek?

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Arról írnak, a lét múlik,
bőgnek már a szarvasok…

Aranyosi Ervin © 2017-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég


Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég

Hej kismadár, kismadár,
aki gyakran erre száll,
térj be hozzánk, légy vendégünk,
hisz az idő télben jár.

Hej kismadár, kismadár,
hóval fedett a határ,
égen szállva, bárhol keres,
szemed magot nem talál.

Hej kismadár, kismadár,
az etetőnk téged vár,
megtöltöttük eleséggel,
jól kellene lakni már.

Hej kismadár, kismadár,
mikor zöld volt a határ,
kedves dalod adtad nékünk,
de a tavasz messze jár.

Hej kismadár, kismadár,
hívó szavunk megtalál:
– Térj be hozzánk, légy vendégünk,
a kedvesség visszajár.

Hej kismadár, kismadár,
a zord idő majd lejár,
tavasszal is visszavárunk,
ha dalolnod kéne már!

Aranyosi Ervin © 2017-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Diófalevelek…


Aranyosi Ervin: Diófalevelek…

Diófánk szanaszét leszórta levelét,
eső megsiratta, rácseppentve levét.
Szaladt a szél gyorsan, szárítja lelkesen,
hogy a sok szép levél nehogy nedves legyen.

Jöttek a gyerekek, néhány gereblyével,
hogy a sok szép levél ne maradjon széjjel.
A föld levegőzzön, mikor jön a tavasz,
sarjadjon a jó fű, ne lehessen panasz.

Hoztak pár fadézsát, abba összeszedték,
ez a sok szép levél a nyárról csak emlék.
Emlék a tavaszról, rügyet bontó ágról,
melyre a napsugár levélkét varázsol.

A tavaszi divat üde, friss és zöld lett,
és ezt kiszínezni nem ártott egy ötlet.
Így hát áprilisban barkákat növesztett,
sárgászöld függőkként ágon csüggedeztek.

Az ágak végein sárgás kis csomókban,
apró termő-virág fürdött virágporban,
valahányszor mikor szélúrfi arra járt,
sárgás virágporral szórta be a határt.

Hosszú szép szárakon nőttek a levelek,
legtöbb átellenben egymásra nevetett,
de a szár végében is akadt egy levél,
ki a többiektől sokkal messzebb elér.

Hét-kilenc levélke nőtt a hosszú száron,
s bizony tenyérnyire megnőttek nyáron.
Aztán eljött az ősz és ők útra keltek,
leszálltak a fáról, földön megpihentek.

Néha őszi széllel vidám táncot jártak,
s mikor elfáradtak, megpihenni vágytak.
A gyerekek előbb benne hancúroztak,
aztán elszaladtak gereblyéket hoztak.

Mintha újra, újra felráznák a dunyhát,
felpúposították, amíg meg nem unták,
aztán fadézsákba vígan összeszedték,
s egy külön gödörben a komposztba tették.

Aranyosi Ervin © 2017-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva