Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Lemaradtam a világról,
elszaladt a technika?
Nem tartani most a lépést,
az valóban nagy hiba?
Keresem a világomban,
ami élő, emberi?
Remélem, hogy lelkem helyét,
holnap is még megleli.

Érzésekbe kapaszkodom,
fáraszt már a tudomány,
örökös versenyfutásban,
célom vesztem – tudom ám!
Mint egy csiga, ha elfárad,
inkább visszahúzódom,
s ha rám lép a modern világ,
lesz rajtam pár zúzó nyom.

Nem akarok versenyt futni,
csupán élni, szeretni,
a világgal eggyé válni,
az én vágyam csak ennyi.
Felfedezni a csodákat,
ami még van, ami él,
ami nekünk a világról
élőn, s szép hangon mesél!

Keresem a harmóniát,
s a nyugalmam nem lelem.
Nem is értem, mit szeretnek
az állandó versenyen.
Nem igaz, hogy harc az élet!
Nem állandó küzdelem!
Hiszen, mind a ketten vesztünk,
én és aki küzd velem.

Hogyan tudnám megértetni,
hiszen gyorsul az idő,
s az élet és tudomány közt
a távolság egyre nő.
Már régen nem minket szolgál,
rég nincs már az emberért.
Csak a pénzistennek hódol,
mit a lélek meg sem ért.

Lemaradtam a világról?
Elment, mint a gyorsvonat?
Mások írják, gépeikkel
szerte hulló sorsomat?
Nincsen már beleszólásom,
holnapra tán eltűnök?
Velem múlik a természet,
beton színfalak mögött?

Talán túlzó lenne vágyam,
lassítani rohanást?
Élő embernek maradni,
nem kívánnék soha mást!
A jelenben megmaradni,
itt alkotni holnapot.
Ez lenne az én kis célom,
s tudni azt, hogy hol vagyok.

Aranyosi Ervin © 2019-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva