Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom


Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom

Bohóckodom, de vajon mért teszem?
Bolond lennék és elment az eszem?
Vagy éppen mások tükre én vagyok,
ki belül bús, csak kívülről ragyog?
Ne hidd barátom, az képmutatás,
bennem a mókást, a vidám lelket lásd!
Bohóckodom, hogy jobb kedved legyen!
hogy túl léphess a napi gondhegyen.

Letehesd végre lelked terheit,
s valóra váltsd régebbi terveid!
Hogy ne borongj, nem vagy te rossz idő,
kiben a feszültség napról-napra nő!
Ne szórj másokra bús villámokat,
nevetned kell, de azt meg jó sokat!
Bohóckodom, hogy jobb kedvünk legyen,
a nevetés majd szabaddá tegyen!

Bohóckodom, s a bánat menekül,
felszabadul a lelkünk legbelül,
és leszakad a nyomasztó teher,
ha az ember vígan kacagni mer!
Legyünk a Föld legjobb bohócai,
s ha látjuk azt, hogy búsul valaki,
csaljunk mosolyt a gondok helyébe,
tegyünk rendet búskomor fejében.

Tudod-e már, hogy mért bohóckodom,
mert, jóbarát, a bútól óckodom!
A vidámságban a Nap ott ragyog,
és célom lesz, már tudom, hol vagyok!
A nevetés könnyen felszabadít,
és boldogabban élni megtanít,
és megérteti veled az okot,
amiért én – neked – bohóckodom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?


Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Az ember mindent megtesz
azért, hogy szeressék!
Álruhába bújik,
hogy másoknak tetsszék.
Így éli életét,
szokásokat felvesz,
a külső ruhája
megfelelés jelmez.

Színjátékot játszik,
más életét éli,
boldogabbnak látszik
– néha úgy is véli!
Ám sosem teheti,
mire szíve vágyna,
hiszi akkor lesz jobb,
ha más kedvében járna!

A társadalomban
beáll csak a sorba,
hogy a “becsületén”
ne eshessen csorba.
Ám a szerepjáték,
hatalmas nagy teher,
és a túl vállalás
a lábunkról lever.

Hány álom vész kárba,
mert: – Csodára várok,
s azon gondolkodom,
mit szólnak majd mások?
Ez a rossz gondolat,
hány akadályt emel,
ami célok helyett,
mellék útra terel?

Siker, pénz, csillogás,
ezek ma a mércék,
s hiába tehetség,
vagy kiváló érzék,
nincsen elismerés,
ha nem azt csinálod,
amit elvár tőled,
környező világod.

Mit gondolnak rólam,
mit fognak majd szólni?
Tetteimre mások
fognak válaszolni?
Meg tudok felelni
kényes elvárásnak,
és ha nem sikerül,
örökre elásnak?

Inkább tedd a dolgod,
mire lelked késztet,
mitől szíved boldog,
éld meg saját léted!
Lesznek majd olyanok,
akik melléd állnak,
s tőled csak egyénit,
saját kincset várnak!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Mi végett lettél?

Aranyosi Ervin: Mi végett lettél?

Megtaláltad-e már, hogy miért születtél?
Mért jöttél a Földre, hogy mi végett lettél?
Kell, hogy legyen oka, semmi sincs ok nélkül!
Hisz ahonnan jöttünk, visszatérünk végül.

De a lét értelmét meg kéne találnod,
nem csak siránkozva várni a halálod!
Meg kéne keresned a saját csodádat,
különben elszürkülsz és megöl a bánat.

Mi tehet boldoggá, jókedvűbbé téged,
milyen rejtvényeket tár eléd az élet?
Észreveszed vajon azt a feladatot,
amit a Teremtőd a válladra rakott?

Vajon csak cipelned kellene e terhet?
Nem kéne a csodád végre felismerned?
Kérdéseid vannak, keresd hát a választ,
figyelj a lelkedre, utat hogyan választ!

Cél nélkül bolyongva, örömtelen minden.
Cél nélküli élet itt a Földön nincsen!
Csak észre kell venned, hogy mi, mire tanít,
s követni vezérlő, fénylő csillagaid.

Keresheted éjjel, derült ég kék vásznán,
vagy a gyertyafényben, önmagadba mászván,
befelé fordulva, lelkednek fényében.
De megtalálhatod egy beszélgetésben…

Találd meg az okot, hogy miért születtél!
Lelkedbe van írva, hogy mi célból lettél,
mi a feladatod, mi boldoggá tehet,
s kezd el az alapján élni életedet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-30
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam


Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet – gondoltam – mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk – fillérekért – másnak,
– a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt – itt bent – többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?


Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?

Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.

Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?

Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!

Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tedd le a terhedet!

tedd le a terhedet
Aranyosi Ervin: Tedd le a terhedet!

Minden, mi régen bánt, csak múltbéli teher,
cipeled a súlyát, s a lábadról lever,
és tudod az ember, ha a földön hever,
nem emeli lelkét, csak újabb bajt kever.

Ám, ha a terhedet letennéd, mint követ,
látnád, minden rosszat egy-egy öröm követ!
Virágos jókedvből ültetnél egy tövet,
s te lennél mostantól a mosoly nagykövet.

Ezután mindennap ültetnél egy párat,
s látnád, hogy a lélek örülni nem fárad,
építhetnél kunyhót, mosolyokból várat,
s látnád: – a boldogság, többé sose várat.

Nevess, mosolyogj rá az egész világra,
békés vadgalambok üljenek az ágra,
mézédes méhecskék szálljanak virágra,
szívünket is nyissuk szeretettel tágra!

Kell, hogy szép szívünkbe minden beleférjen,
minden földi lakó boldogságban éljen!
Szeretettől szívünk boldogan zenéljen,
s minden rászorulót dallama elérjen!

Aranyosi Ervin © 2016-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva