Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben


Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Szerelemben, nyárban,
szemed sugarában,
szíved pitvarában,
magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben,
hosszasan időztem,
szemedben, tükörben,
fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben,
szíved közepében,
megtaláltam fészkem,
a szív melegében.

Szerelem tavaszban,
hitem visszakaptam,
minden pillanatban
kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben,
körbejártam, éltem,
szép szívedhez értem,
hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Meleg liheg egyre a nyakamba.
Bár csak egy hűs szellőcske akadna,
s marasztalnám, és talán itt maradna…
Eddig sem vehettem önmagamra,
de a hőség ragaszkodik,
kicselezném, de ravaszkodik,
amint a nap kel, rögtön árad,
s levetteti összes ruhámat,
még sincs menekvésem előle,
hiába van, hogy bőröm pőre.
Nincsen szükségem már cipőre,
bár olyan forró már az aszfalt,
milyet talpam még nem tapasztalt.
Elegem van és melegem is egyben,
Ó jó uram, csak részesíts a kegyben,
s szelídítsd meg a bősz, forró nyarat,
ne szórjon rám tikkasztón aranyat!
Egy csepp kis árnyat, némi enyhet adj!
Ó, jó uram, kérlek, kegyes maradj!
Persze, tudom hogy télen kértelek,
küldj meleget, s most mégsem értelek!
Hisz csak a tél volt túlon-túl fagyos,
de májusban sem volt egünk napos,
akkor szívünk még túl gyakran didergett,
s összébb bújtunk, megannyi fázós gyermek.
Most meg, csak főlünk a saját levünkben.
Cseppet sem vagyunk elemünkben!
Csak erőtlenül el-eltikkadunk,
hisz védtelen, hevült lelkek vagyunk.
Ne küldj vihart, elég egy röpke zápor,
hogy felüdüljünk végre, igazából!

Aranyosi Ervin © 2019-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat teremt


Aranyosi Ervin: A gondolat teremt

Szívünkben tél van, ordító hideg,
nincs benne hit, nem lobban benne láng!
A világot, ugyan, ki menti meg?
Kinek lesz gondja mostantól reánk?

Úgy érzed, néha elhagy Istened?
Tengernyi gondod föléd magasul.
Amit elvártál, többé nem is lehet,
nem hiszel benne most már makacsul?

Benned a kulcs, csak keresd önmagadban,
zárd be a régit, ha megviselt a múlt!
Tudnod kell azt, hogy teremtő szavad van,
vizsgáld meg hát, a lelked mit tanult!

Meríts erőt a tegnapból, s a mából,
a gondolat jövőt teremt és ápol!

Aranyosi Ervin © 2019-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai


Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Eljön a tél, s a világra
az a sok hó rászakad.
Az emberek feldíszítik
kívülről a házakat.

Égők gyúlnak utak mentén,
csillogón és fényesen,
csillagokkal telik a Föld
s fontos is, hogy szép legyen!

Kirakat lesz a világunk,
a gazdagság látható,
fényfüzérek pislogása,
fényjátéka várható.

És az emberek szívében?
Ott is kigyullad a fény?
Nem láthatják, hogy ott bujkál,
s néha éhezik egy lény.

Ő a szeretet farkasa,
és a jóra éhezik,
az emberek nem is tudják,
azt, hogy ott bent létezik.

Persze, néha-néha érzik,
amikor fáj a szívük,
mikor elvész a reményük,
s köddé válik a hitük.

Ezt a farkast szeretettel,
megetetni kellene,
ne a gyomra korgásától
kapjon szárnyra a zene.

Szeretetet kéne adni,
a világba szórni szét!
Megetetni szép szívünket,
ápolni a másikét!

Könnyű lenne jóllakatni
szívünk éhes farkasát.
Szeretetet kéne adni,
nem csak fénylő maskarát.

Sokkal szebb, ha a szem csillog,
és a szívünk felragyog,
ha az emberek szívében
jól laknak a farkasok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni verse

Aranyosi Ervin: Süni verse

Szeretem az őszt,
ilyenkor megtelik az éléstáram.
Alma érik, potyog a makk,
finomságot cipel vállam.

Kell is az, mert nem sokára,
majd az ősz is elköszön.
Bezárkózom a lakásba,
s nem jövök ki, esküszöm!

Fontos hát, hogy összeszedjem,
amit télen ehetek.
Amikor már hó takarja,
én azon már nevetek.

Addig viszont szorgoskodom,
gyűjtögetek jó sokat.
Nem érek rá meghallgatni
én az időjósokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr
Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet
Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem.
Borongós hangulat köde kúszik orvul,
s talán el sem múlik, csak majd ha a hó hull.
csak majd ha eljönnek vidám téli napok,
s attól jó kedvem lesz, hacsak meg nem fagyok.
Búsul a természet, hát búsulok én is,
s abban reménykedem, hogy lesz idén tél is.
Míg a hó leesik, talán még kibírom,
következő versem, tán a hóba írom…

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva