Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álom-őrző Télapó

Álom-őrző Télapó
Aranyosi Ervin: Álom-őrző Télapó

Kis manó szunyókál csendesen szépen,
Télapó ringatja lágyan ölében.
Őrzi az álmát, hadd járjon messze,
belőle Mikulás, egyszer majd lesz-e?

Száncsengő csilingel, indulni kéne!
Várja még sok-sok ház csúszka kéménye,
ám míg a kis manó alussza álmát,
Télapó sem tudja használni szánját.

Jaj, ez most túl komoly, nem csak egy játék,
ott van a szánon a sok-sok ajándék.
Múlik az éjjel, hát kiviszi házhoz?
Télapóra ez a kis manó frászt hoz!

Kis manó, kis manó kelni kell, ébredj!
Álomutadról most visszatévedj!
Menj szépen ágyadba, s folytasd az álmod,
búcsúzik, mert siet a Mikulásod…
Aranyosi Ervin © 2016-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Nyuszik és a Mikulás
Aranyosi Ervin: Nyuszik és a Mikulás

Itt járt a Mikulás,
kelkáposztát hozott,
ami teljes gömb volt,
nem csupán hámozott.

Az asztal közepén
elhelyezte szépen,
hogy majd minden nyuszi
könnyen odaférjen.

Jöttek is a nyulak,
hálás szívvel ették.
Megrágni, lenyelni,
el nem felejtették.

Ám amikor végül
elfogyott a torzsa
be is teljesedett
a káposzta sorsa.

A nyuszik már megint
a Télapót várják,
hát ha elhozná a
kelkáposzta párját.

Úgy megörülnének
mesés alakjának,
és ha sikerülne,
tán jól is laknának!

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

aranyosi_ervin-en_leszek_a_mikulas
Aranyosi Ervin: Én leszek a Mikulás

Úgy döntöttem, ha megnövök,
én leszek a Mikulás.
Mert tudom, a legszebb dolog
a szívből adni tudás.
Az én szívem elég nagy lesz,
elfér benne mindenki.
Szánkómmal a szeretetet
fogom vinni, s hirdetni!

Szétszórom a Nagyvilágban,
minden gyerek majd örül.
Kezet fogunk, s körbeállunk,
körben majd a Föld körül.
Mosoly ragyog minden arcon,
ömlik ránk a szeretet.
A boldogság könnycseppjei
díszítik a szemeket.

A puttonyom teletömöm,
lesz majd benne nevetés,
mikor aztán majd kibontom
minden gyermek nevet és
vidám táncba hívó zenék
tanítják a lépteket,
kibékítjük a világban
veszekedő népeket.

Ha megnövök, meglátjátok,
én leszek a Mikulás.
Lesz majd öröm és boldogság
és virágba borulás.
Mindennap köztetek járok,
és csak adok, csak adok,
és ameddig jó lesz nektek,
Mikulás is maradok!

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mikor jön a Mikulás?

Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Mikor jön a Mikulás?

Sötét éjben úszik a hold,
körülötte csillagok.
Domb tetején hóember áll,
s integet, hogy: – Itt vagyok!

Két szénszeme vígan csillog,
várja már a Mikulást.
Azt a nagyszakállú bácsit,
azt a szép piros ruhást.

Az ablakból eltűntek már
a kíváncsi gyerekek,
Álom Manó lecsukta
az álmos, apró szemeket.

Csak a kis csizmák maradtak,
mit Télapó rak tele,
ettől lesz majd nagyon boldog
a sok lurkó reggele.

Aranyosi Ervin © 2015-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Télapó az erdőben


Aranyosi Ervin: Télapó az erdőben

Télapó az erdőben járt,
– ezért nincs még nálatok!
Hallotta, hogy hullott a hó,
s éheznek az állatok.

A puttonyát átkutatta,
van-e benne eleség?
Ajándéknak, ezután is,
megmaradt a fele még.

Ezért ne félj, reggelig még
bőven járhat nálatok.
Remélem, a szíved örül,
úgy, ahogy az állatok.

Aranyosi Ervin © 2014-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Télapóra várva

Aranyosi Ervin: Télapóra várva

Aranyosi Ervin: Télapóra várva

Tegnap este jól elbújtam,
nem talált meg senki sem.
Úgy döntöttem, hogy az éjjel
a Télapót meglesem.
Bebújtam a kiságy alá,
úgy lestem az ablakot.
Hátha onnan megpillantom,
a várva várt alakot.
Kis csizmámat kipucoltam,
az ablakba kitettem.
Jégvirágos lett az üveg,
ebben a nagy hidegben.
Lassan teltek hosszú percek,
s Télapó nem érkezett,
szempilláim lecsukódtak,
és álmodtam szépeket.
Aztán rám köszönt a reggel,
és az álom elrepült.
Látom ám, hogy kis csizmámba
csinos ajándék került.
Előbújtam rejtekemből,
s azt gondoltam mellesleg:
Télapócska, jövőre majd,
mindenképpen megleslek…

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers émegosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen ajándékot hozzon a Télapó?

Aranyosi Ervin: Milyen ajándékot hozzon a Télapó?

Aranyosi Ervin: Milyen ajándékot hozzon a Télapó?

 Milyen ajándékot hozzon a Télapó?
Szívet melengetőt, lélek mélyén hatót,
mosolyra fakasztót, melegséget adót?
Csuda ajándékot hozzon a Télapó!

Ne legyen túl drága, ne is legyen ára!
mégis elvihessem, köztérre, utcára.
Amit tiszta szívből tovább tudok adni,
s aki kapja, annak, könnyű elfogadni.

Tudom már! Télapó, idén én mit kérek,
olyan dolgot, amit szívesen cserélek,
amit, hogy ha adok, visszakapom menten,
s örömmel viselek, mert arcomra kentem.

Milyen ajándékot hozzon a Télapó?
Egy télapó-mosolyt, az olyan megkapó!
Legyen nagyon piros, görbüljön fölfelé,
a világ jókedvét csomagolja belé!

Aranyosi Ervin © 2014-12-04.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jön a Télapó

Aranyosi Ervin: Jön a Télapó

Meseszánon Ősz apóka,
messzi földről jön közénk.
Arcán deres, nagy szakálla,
rajta piros öltözék.

Fenn a szánon, ezer álom,
ajándékok halmaza,
ezt kell neki széthordani,
addig nem mehet haza.

Sok-sok gyermek él a földön
és ő mindet ismeri.
Varázsgömbjén, egész évben
mindig Őket kémleli.

Nem csoda, hogy tájékozott,
tudja melyik csintalan,
ki ül gyakran a sarokban,
s melyik vidám, gondtalan.

Kit szid meg az Óvó néni,
ha huncutságon jár esze?
Aki néha rosszalkodik,
vajon máskor jót tesz-e?

Ajándékot mindegyik kap,
mivel nincs is rossz gyerek,
de Télapó figyelmeztet:
– Legyél jó, mert figyelek!

Mindenkinek jut ajándék,
mert azt tudja Télapó:
Ajándékot nem csak kapni,
– igazából ADNI JÓ!

Aranyosi Ervin © 2011-12-02.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hótündér és a Hócsalád

hotunderszignos

Aranyosi Ervin: Hótündér és a Hócsalád

Varázslatos téli este
az ablakomnál álltam én,
a csodás hóesést lesve,
min áthatolt a lámpafény.
Orrom az üveghez nyomtam,
néztem, ahogy hullt a hó.
S mint apró gyermek újra vártam,
hátha eljön télapó.

A hópelyhek kavarogtak,
vidám táncuk körözött.
Több millió apró csillag,
hópihének öltözött.
Mintha egy kéz, egy kancsóból
csillagfolyót töltene,
színes, fényes kavalkádban,
s új alakot öltene.

Szemem előtt e varázslat
megtörtént pár perc alatt.
Arcomra ült a csodálat,
s féltem csodám elszalad.
Apró csillagok ködéből
fehér alak, lám kivált.
A sarki lámpa, fényköréből
hajába font glóriát.

Hótündér állt udvaromban,
fényes, csodás tünemény,
s néztem bűvös zavaromban,
ilyet sose láttam én.
Ruhaujja pálcát rejtett,
varázspálcát, – már tudom.
Néhány bűv’ varázskört ejtett,
s fényben úszott udvarom.

Csillámpor körzött a szélben,
színes szikrát szórva szét,
varázspálca bűvkörében
Hóférfi életre kélt.
Fehér testű, ember forma,
halvány, márvány, szép szobor,
– nemes arcél, keskeny orral,
tüzes szeme még komor.

Ám a Tündér még nem végzett,
a varázslat egyre folyt:
a hóból egy hölgy kilépett,
kit a férfi átkarolt.
Kézen fogta és az arcán
elomlott a szeretet,
mosolyogva nézte hölgyét,
akit táncba vezetett.

Hótündér tovább varázsolt,
még egy alak összeállt,
Hógyerek, hatéves forma,
kit már várt a hócsalád.
Két szülő magához vonta,
ölelte a gyereket,
S hócsalád hideg szívébe,
költözött a szeretet.

A Hótündér megint intett,
s jött az újabb fordulat.
Leesett állal csodálták
frissen épült házukat.
Én még ablakomnál álltam,
néztem ezt a nagy csodát,
a Hótündér rám mosolygott
és ahogy jött, ment tovább.

A hócsalád örömében
táncot járt az udvaron,
öröm ébredt a szívemben,
hogy ezt a szépet láthatom.
A táncuk után útra keltek
figyelmem nyomukban járt,
a szomszéd ablakán belestek,
hogy él egy hús-vér család.

Látták, hogy az asszony főzött
a konyhában Ő az úr,
férfi egy könyvvel időzött,
olvasott hangtalanul.
Szoba mélyén, szőnyeg szélén
játszottak a gyerekek,
kocka gurult, bábu lépett,
és aki nyert nevetett.

Vidáman telt így az este,
vacsora jött, majd mese.
Az idilli boldog órát
nem zavarta semmi se.
Elfáradó nagy családra
álom manó rátalált,
s átlépték a varázst várva,
álomország kapuját.

S kint a hóban derűs szível
a hócsalád is hazatér,
követik a látott példát,
ki nem hagynák semmiért.
Hókonyhában, hósütőben
készül már a vacsora.
A Hóférfi hókönyvének,
hóbetű minden sora.

Hó kisgyermek, lent a padlón
hó kisautót tologat,
bár egyedül játszik ott lent,
mégis nevet nagyokat.
Végül Ők is vacsoráznak,
s érkezik álom manó,
ágybabújnak, s alvó testük
fedi a hótakaró.

Kialudt a lámpa fénye,
hókuckóban béke van.
Néztem még egy kis ideig,
aztán eluntam magam.
Ablak mögül búcsút intek,
szép álmot, jó éjszakát!
Meghallgatom búcsúzóul
álom manó szép szavát.

Hosszúra nyúlt éjszakának
gyenge nap a végzete.
Fénye a szememhez kúszik:
– Reggel van már, érzed-e?
Eszembe jut, amit láttam,
folytassuk hát a csodát!
Úgy döntöttem, jól megnézem
milyen is a hócsalád.

Felöltöztem alaposan,
a téli reggel jég hideg,
s elindultam hócsaládot
közelebbről nézni meg.
Ahogy az udvarra értem,
szomorú kép fogadott.
Csak egy óriás hókupac volt,
hol a hócsalád lakott.

Felébredtek, útra keltek?
Miért hagytak itt nem tudom.
Nem látszott csak 3 pár nyom,
ahogy mentek az úton.
Ha egy reggel udvarodon,
hóból egy hegy volna ott,
tudni fogod a hócsalád
aznap éjjel ott lakott…

Aranyosi Ervin © 2009-12-23.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli álom…

Aranyosi Ervin: Téli álom…

Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.

Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.

Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.

Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.

Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.

Sok kis gyermek várja,
– télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.

Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
három-gömb hóember.

Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.

Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.

S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.

Aranyosi Ervin © 2009-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva