Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve...

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák,
amit a lélek lassacskán kinőtt.
Felettük kőből, a levetett cipők.
Köröttük ősztől tépett lombú fák.

Pár kőbevésett, tárgyszerű adat,
hogy ettől-eddig hordta valaki,
kőfaragó kérésre rótta ki.
Neki szokványos, könnyű feladat.

Átkelt a lélek, letette terheit,
amit tovább, élők cipelnek majd.
Kiket még itt, az elvárásuk hajt.
A lélek lenne eltemetve itt?

Lomtár, adattár? S te őt keresed?
Azt, kit szerettél egy életen át?
Ki hagyott csodás emlékeket rád?
A ridegségben a lelkét nem leled!

Hát jó hírem van, mostantól szabad!
Elvégezte életfeladatát,
s nem nélküle változik a világ,
s lehet már kapott új testet, másikat.

Mert harmadnapon mind feltámadunk,
s a mennybe lépve, új létet tervezünk,
új ruhát hordva, ismét élők leszünk,
s keressük magunkra mért feladatunk.

Ruhásszekrények hát a temetők,
mely életekről bár tanúskodik,
de akik hordták, nem nyugosznak itt,
az igaz lelkek ott nem lelhetők.

Hiszen a lélek folyton vándorol,
s csak földi lépték neki az idő.
Csak ugródeszka születés – temető.
Amíg itt élsz, lelked térben honol.

Hát ünnepelj, halottak napja van!
Szeretted végre ledobta kínjait,
lehet azóta egy új testben lakik.
Vagy szomorkodj, siratva, hasztalan!

Halottak napján a lélek ünnepel!
A többi lelket, kikkel egyek vagyunk!
Mért rettegünk? Úgyis feltámadunk!
Lehull szemünkről a homályos lepel.

Aranyosi Ervin © 2019-10-26.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretteink nem halottak…

Aranyosi Ervin:
Szeretteink nem halottak…

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Csak levetett földi testük
van a temetőben,
hátrahagyták emlékükkel,
innen elmenőben.

A temető egy csendes hely,
de szerettünk nincs ott,
csak a szívünk őrzi hűen,
mint egy örök titkot.

Ami fáj, az a hiányuk,
s ezért szívünk gyászol,
hisz lényüket nem pótolja
senki igazából.

Álmainkba visszatérnek,
szellemük velünk van,
érezzük a jelenlétük,
s gyertya lángja lobban.

Figyelnek ránk, őrzik léptünk,
csillagként az égen,
beszélni is tudunk velük,
úgy, mint a mesében.

Nincsenek is tőlünk messze,
más dimenzióban,
s aki érzi és megérti,
annak lelke jól van.

Bár nélkülük szegényebb lett
hétköznapi létünk,
nekünk dolgunk van a Földön,
jobb ha tovább lépünk.

Őseink is tüzet gyújtva
emlékeztek rájuk,
mindaddig, míg ők még hordták,
a földi ruhájuk.

Ha megérted, nincsen halál,
körforgás az élet,
akkor a gyász bús perceit
könnyebben megéled.

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

nehéz megérteni, elfogadni
Aranyosi Ervin: Nehéz megérteni, elfogadni…

Ha elment szeretted és a szíved gyászol,
lelked betegíted meg, ha nem vigyázol.
Ha el tudnád hinni: – Nem létezik halál!
A lélek a végén megnyugvásra talál.

Mint egyes népeknek, ünnepelned kéne,
mert létsíkot váltott, s belépett a fénybe.
Persze, megértelek, hogy nagyon hiányzik,
ürességet érzel, arcod könnyben ázik.

Mintha végtagodat vágták volna tőbe,
s tették volna földbe, néma temetőbe.
Ám a temetőben nincsenek jó lelkek,
mert a fénybe lépve szebb világra lelnek.

Testüket vetik le, s földnek visszaadják,
földi jelmezüket maguk mögött hagyják.
Fent már várják őket, igaz szeretettel,
s később újabb létre születik az ember.

Az élet tanulás, jobbá kéne válnunk,
haragunk, bánatunk, dühünk nyomja vállunk.
Megoldást minderre a szeretet jelent,
amely világunkból mennyországot teremt.

Amíg nem békélünk végleg meg a rosszal,
addig hadakozunk a sötét gonosszal.
Bár a jó Istenünk vár minket a fényben,
rettegjük halálunk, nehogy utolérjen.

Aranyosi Ervin © 2016-10-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Amennyiben szeretnéd meghallgatni, videón megnézni, akkor ajánlom figyelmedbe
Paraginé Tóth Edina előadásában:
Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?
KATTINTS IDE a megtekintéshez!
Készítette a ZakaHom-e Egyesület 2016-ban.

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,
körülötted a sok kereszt.
A temető, a bús hidegben,
csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd,
mióta Ő eltávozott.
A gyász díszét magadra öltöd
s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra:
– Milyen vidám volt, Istenem!
De nem fakadsz a közös dalra,
lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el?
Csupán egy gyertyát gyújtanál,
s beszélgetnél az Ő lelkével,
amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan,
csupán a helyszín változik.
Mert él, csak kicsit más alakban,
másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta,
s persze nem hozzá jössz ma el!
Mit szólna az a sok mihaszna?
Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak,
elvárják, ezért vállalod.
Másává válsz a gyertya lángnak,
s szél fújja el a bánatod.

Aranyosi Ervin © 2015-11-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A temető halott

Aranyosi Ervin: A temető halott..

Aranyosi Ervin: A temető halott..

Aranyosi Ervin: A temető halott..

A temető ma éppolyan halott,
mint azok a testek, a holt kövek alatt!
Ám a lelkek nem maradtak ott.
A lélek örök, csak mostantól szabad…
Millió szám öltök virágokat,
“halott” szeretted, örül majd neki?
Csak kidobják a hervadt csokrokat.
Örömét benne senki nem leli!
Ülj hát le otthon, egy csendes helyen,
gyújts meg egy gyertyát, – az utat mutat.
Tárd ki a szíved, lelked nyugodt legyen,
– s múltadban élő emlékeket kutat.
Ki egykor elment, – újra láthatod,
olyannak, milyen egykor lehetett.
Ha magadat e percnek átadod,
fény vesz körül, s igazi szeretet…

Aranyosi Ervin © 2013-10-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Temető

Aranyosi Ervin: Temető

Aranyosi Ervin: Temető

Hideg kövek, rég kihűlt hantok,
holt testek végső nyughelye.
Nem szeretett lelket takartok,
itt nem találkozom vele.
Akit szerettem, bennem élhet,
lelkem megőrzi szellemét.
Álmomban újra visszatérhet,
álmomban élő, újra szép!

Aranyosi Ervin © 2012-11-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Aranyosi Ervin © 2011-10-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva