Aranyosi Ervin versei

Az élet, a szépség megtapasztalása,
eszerint teremtsd új világodat!
Itt van a mennynek apró, földi mása,
ha megleled, nem lehetsz áldozat!

A világodban te lehetsz az “Isten”,
mert gondolatod nap, mint nap teremt.
Mit el nem érhetsz, oly dolog itt nincsen,
tapasztald meg a fénylő végtelent!

Érzéseid, s a gondolat  hatalma,
kezedbe adják a teremtő erőt.
Nélküled az értelem meghalna,
álmodj hát szebbet, jobbat, élhetőt.

A gonosz általad éli a világát,
- haragod, dühöd, fájdalmad élteti,
- s nem látod tőle, mi nélküle vár rád,
mert túl sok érzést áldozol neki.

A megbocsátás lehet jövőd nyitja,
engedd el végre a vélt sérelmeket!
Az élet neked éppen azt tanítja,
boldogan élni csak szabadon lehet.

Rúgd hát le végre lelked összes láncát,
álmodj merészet, képzelj el nagyot,
képzeld el azt a fénylő aranytálcát,
amin az álmod készen megkapod…

A tűz ős fénye,
a víz örvénye.
az út ösvénye
vezet, vezet.

Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába
vezet, vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe!
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.

Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földet megáldó
szellem vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe.
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.
S szólott az Úr hozzám: – Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.
Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű “megfagy”, a bátor “felmelegszik”!
Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!
Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.
Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,
kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.
Járj be minden utat, s a végén meglátod,
csodák szegélyezik az egész világod.

Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől “bölcs” agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.