Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Aranyosi Ervin: Tiéd lehet…

Álmodni merj,
nagyot, merészet,
és váltsd valóra,
így az egészet!
Álmodj nagyot,
megnyílt teret,
repítsen át
a képzelet!

Csak hinned kell,
csak várnod arra,
lelked emeljen
elég magasra.
Csak hinned kell,
lelkeddel látnod,
hogy teljesül
a vágyott álmod!

Teremt a vágy,
teremt a lét,
Teremtőd bármit
letesz eléd,
csak fogadd el,
hisz jár neked,
életre kel,
ha elhiszed!

Álmodni merj,
és ne add fel,
az álmodó
csodára lel.
Mi még ma nincs,
az is lehet,
előteremti
a képzelet.

Ha benned él,
életre kel,
ki élteti,
az nyeri el!
Álmodj tehát,
tapasztald meg,
tiéd lehet,
ha elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2020-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?


Aranyosi Ervin: Mikor lehet késő?

Soha sincs késő,
csak ha az ember feladja.
Amíg van célja,
amíg a lelke hajtja,
saját világa önként változik!

De nincsen késő,
csak hinni kell a létben,
itt ülünk együtt,
a Teremtőnk ölében,
ötlet kell, s valóra váltó hit!

Soha nincs késő,
csak, ha reményt veszt a lélek!
Csak, ha feladja,
nincs célja az életének,
befordul és már nem imádkozik.

Mert késő van már,
ha álmát, hitét veszti,
ha Istenének kezét
végleg elereszti,
s hitetlenül más létbe távozik!

Aranyosi Ervin © 2020-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…


Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Lehet túl zűrös a világ,
de érdemes volt megszületnem!
Isten-szikra gyulladt bennem,
mert hagynak szívből szeretnem,
s vannak, kik szeretnek engem!
Van oka a létezésnek,
van célja a puszta létnek,
s ha a helyes utat járom,
mások lábnyomomba lépnek.
De tán nem is ez a lényeg,
hogy szert tegyek követőkre,
csak, hogy színt vigyek a fénybe,
s feloldódjak mindörökre.

Letegyem a lélek terhét,
mit a test nem bír cipelni,
szebb az élet, mint a nemlét,
meg kellett a módot lelni,
hogyan kéne ciripelni,
tücsökhangon énekelni.
S olykor őrizni a csendet,
ellazulva, elernyedve,
figyelve, hogy hogy tesz rendet,
a lelkembe szenderedve…
Minden a helyére kerül,
értelmet nyer, okot talál,
rendezetté válik belül,
s nem rémíthet a zord halál.

Nem tudok már félni tőle,
nem ijeszthet, nem nyom össze,
élőn lépek ki belőle,
hogy a szívem, hadd fürössze
tiszta napfény ragyogása,
a Teremtő mosolygása,
hiszen láthatja, megértem!
Gondolatait megértem,
s immár én is felragyogva,
értőn nézek csillagokba.
Ma már közösen teremtünk
és a mánk holnappá válik,
s a bűn a földről lemállik.
Megtanuljuk: – Nem is volt itt!
Képzelegtünk, s ez volt minden.
Utat lelünk, a valódit,
s éljük létünk égi szinten!

Rálelünk a szeretetre,
s hagyjuk lelkünk végre élni,
minden gonoszt lecserélni
fájó szíveket etetve.
Félelmeink kipukkadnak,
mint a szappan buborékok,
s nevettetnek, kacagtatnak,
megértjük az egész cécót,
hogy az egész mire ment ki,
rabokból szabaddá válunk,
s nem várjuk a rút halálunk,
hiszen tudjuk, megtanultuk,
ezért jöttünk, erre vártunk,
nem bántanak, s mi sem bántunk.
Csak így lehet, ez a módja,
s ez az ember küldetése,
s amíg nincs szívébe vésve,
addig más ruháját hordja,
más lemondó létét éli,
s bár a bűnt, azt elítéli,
nem képes kiteljesedni,
földi síkon mennybe menni.

Teremtsünk hát új világot,
váljon igazzá az ember,
keltsük életre az álmot,
tiszta szívvel szeretettel!
Mutassuk meg, lehetséges,
itt, e földön boldogulni,
hisz a világ sosem véges,
nem fog a pokolba hullni!
De szükség van tanításra,
harmadik szem felnyitásra,
hogy az ember végre lássa,
hová vezet árulása!
Amíg önző, s szeretetlen,
boldogulni lehetetlen,
élő holt lesz, s temetetlen.
Ám ha egyszer fénnyé válik,
ledobja földi ruháit,
s bele olvad a csodába,
az örökkévalóságba!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Hogyan lehet egy nemzetben tartani a lelket?
– Ha dalnokai szebb jövőről, szívből énekelnek!
Ha dalukkal felemelnek, hogy a gondot lépd át,
amikor a szeretetről mutatnak be példát!

Szavainkból lelkesítő, s nyugtató szó szóljon,
hogy a lélek megtisztuljon, s hittel válaszoljon!
A félelem elillanjon, és értelmét vessze,
s ne maradjon bennünk kétség, hogy holnapunk lesz-e?

Tisztuljon meg hát a világ, szálljon reánk béke,
szeretetlen korszakának legyen végre vége!
Az emberség, gondoskodás, együttérzés éljen,
hogy az ember ráébredjen, nincsen mitől féljen!

Nyugodjunk meg, hiszen tudjuk, minden rossz elmúlik!
Ahol a fény nem fentről jön, az árnyék megnyúlik.
Ám, ha lelkünk emelkedik, fénybe borul minden,
szebbé válik ez a világ égi, s földi szinten.

Segítsünk hát Teremtőnknek, s a teremtett világnak,
adjunk esélyt a lelkünkből ébredő csodáknak!
Félelmünket engedjük el, hitünk erőt adjon,
hogy a lelkünk feléledjen, fény felé haladjon!

Emelkedjen rezgésszintünk, szeretettel éljünk,
adjunk esélyt a világnak, őszintén reméljünk!
Hagyjuk lelkünk lenyugodni, s fényben megfürödni,
akarjunk egy fénylő korra szívvel készülődni!

Emelkedj fel hát nemzetem, fogadd be a békét,
s várd a zúgó viharban, a megtisztulás végét!
Az igazság, hit, szeretet gyújtson bennünk lángot,
tiszta szívvel emeljük fel az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Írom a versemet…
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.

Valahogy megleli
azt a gondolatot,
mit versbe szőtt szavam, csakis neki adott!
A többit otthagyja,
nem veszi magára,
a befogadásnak megvan a határa.

Ki is emelhetném,
mi lenne a lényeg,
de látom, az nem kell, úgysem értené meg!
Én még reménykedem,
tán az is fog hatni,
egyszer azt a részt is el fogja fogadni!

Megpróbálom ezért
másképp is leírni,
másképp fogalmazva, belátásra bírni,
hogy a teljes tudást
adhassam át neki,
hátha felismeri, s talán hasznát veszi.

Hiszem, mégis jó így,
ez a feladatom,
megszerzett tudásom, sokféleképp adom.
Mikor verset írok,
jó szándék vezérel,
teremtőm vezeti tollam a kezével.

Aranyosi Ervin © 2020-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Hej, ha megértenéd, nem rettegnél tőle,
csak okát keresnéd, s tanulnál belőle!
Magadtól gyógyulnál, természetes módon,
s nem csak annak hinnél, ki “keres a bolton”.
Nem pusztítanád el tested vegyszerekkel,
hanem gondolkodnál, mint értelmes ember.
Hinnél Teremtődben, javadat akarja,
ha hagyod, felemel szeretőn a karja.
Ő sosem bántaná azt, akit teremtett,
csak ismerned kéne az isteni rendet,
amit úgy alkotott, hogy javadra váljon,
s benne a lelked is megnyugvást találjon!

Mindennek alapja természeti törvény,
s nem húzhat a mélybe tudományos örvény.
Csak érzelmi sokkok okozhatnak rákot,
meg kéne értened végre a világot!
Minden elváltozás a javadra válik,
nem úgy, mint a léted fenyegető pánik!
Mert az ijedtségtől kimerül a lélek,
s vele hal a test is, úgy hat, mint a méreg!
Hiszem, ha értenéd, sokkal tovább élnél,
többet gondolkodnál, s kevesebbszer félnél,
s nem hinnél el mindent, amit reád mérnek,
ha tudnád, a tanok már nem sokat érnek.

Sokszor voltál rákos, csak nem tudtál róla,
nem törődtél vele, s kimásztál alóla,
s mert nem látott orvos, nem olvasták reád,
meggyógyított téged, ki a lelkedbe lát.
Ha Isten kezéből nem vennéd ki sorsod,
hiszen gyermeke vagy, az ő lelkét hordod,
bíznod kéne benne, éppen jobbá válni,
saját életedért lelkesen kiállni!
Keresni a választ, mi van a háttérben?
– Mily lelki trauma ért, amit átéltem?
Csak egy segítő kell, aki végig hallgat,
aki nem követel lenéző hatalmat.

Ki kell hát mondanod, ami nyomja lelked,
a kimondott szóban válaszra kell lelned!
Mert, ha eltitkolod, elrejted magadban,
mérgezed a lelked megnövő adagban.
S mi a lelked bántja, testedre is kihat,
ha lelked szomjazik, a tested sem ihat!
Ha az energia nem áramlik benned,
ez a blokk földhöz köt, szárnyalni nem enged.
Mondd ki sérelmeid, könnyíts a lelkeden,
ne lógjon mázsás súly folyton életeden!
Ha lelked megtisztul, s végre újra szabad,
meggyógyul tested is, és jól érzed magad!

Aranyosi Ervin © 2020-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten


Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít


Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít

Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.
Mindenki lelkében ott van, ott világít,
sose keressétek hát a túlvilágit!

Ha a lelketekből e fény majd kiárad,
érezni fogod, hogy Istent megtaláltad,
hisz rajtad keresztül boldog, ha szerethet,
ezért rejtette el a szikráját benned.

Ha majd ez a szikra lángra gyúl, s fellobban,
akkor élhetünk majd boldogabban, s jobban.
Hisz ez a fény gyógyít, kire fénye vetül,
az érzi magát majd igazán emberül.

Mert amíg az ember kincseket keresgél,
sötétben botorkál, s homályos a szent cél:
– Nem uralni kell e csodaszép világot,
valóra váltani az isteni álmot.

Egymást kézen fogva, naponta teremtve,
szeretet fényében léphetünk a mennybe,
és már itt, a Földön, még az életünkben,
szeretet fényével betöltött lelkünkben.

Mi is lehet ennél komolyabb, nemes cél?
Utad megtalálni, amin mennybe mennél.
Talán, ha másokat is vinnél magaddal,
gyógyítva lelküket a fénysugaraddal.

Felnyitni szemüket, szívüket kitárni,
s együtt a jó utat, végre megtalálni!
A szeretet fényét árasztani másra,
új esélyt teremtve az emberré válásra.

Gyógyítsunk hát lelket és a test meggyógyul,
ezt kaptuk örökbe egykor megváltónktól.
Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.

Aranyosi Ervin © 2019-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva