Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!


Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra…
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:
– Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták,
s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!

Aranyosi Ervin © 2017-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiába valóság…


Aranyosi Ervin: Hiába valóság…

– Szeretlek – mondta reggel, s este,
s egész nap csupán azt kereste,
hogyan is tudná megmutatni?
Hogyan is tudna többet adni,
ölelésből és érintésből,
szép szóból és kedvességből,
mosolyból és minden jóból,
kedveskedő tiszta szóból?

– Szeretlek – mondta reggel, s este,
és minden rezdülését leste.
Mosoly ragyogott folyton arcán,
körül rajongta, s nézte. Aztán,
etette szívvel, ámulattal,
imádta néma áhitattal,
s hagyta, hogy csak úgy legyen,
mint egy angyal a fellegen.

– Szeretlek – mondta reggel, s este,
s kifáradt érző gyenge teste.
s elfolyt belőle minden élet,
egyénisége, semmivé lett!
Akit imádott, csak szobor volt,
akit nem hajszolt holmi hóbort,
s nem volt neki egy csepp hibája…
Ez volt az összes lelki bája.

– Szeretlek – mondta reggel, s este,
itt ért a léte egyenesbe,
mert viszonzást sosem kapott,
szíve küzdelmet feladott,
csak állt, mint az a kőszobor,
mely szép volt bár, de búskomor,
s a szívét törte szerteszét,
nem értve meg üzenetét:

– Szeretlek – súgta végül este,
s a teremtőjét megkereste…

Aranyosi Ervin © 2017-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán


Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán

Fényes szavak szárnyán tanítlak repülni,
engedd a szívedet felhő szélre ülni.
Bámulj a világra, lásd benne a szépet,
kívánd, holnapodban legyen szebb az élet!

Fényes szavak szárnyán a szeretet vezérel,
érezd, hogy megérint Isten két kezével!
Bámulj a világra, mit kellene tenni?
Melyik részét kéne még jobbá szeretni?

Refrén:
Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fényes szavak szárnyán a gondolat varázsol,
ne ijedj meg sosem a mások igazától.
Bámulj a világra, hálával szívedben,
bízz a holnapodban, jót hozó hitedben!

Fényes szavak szárnyán új gondolat éled,
gazdagabb a világ általad és véled.
Bámulj a világra, tegyük szebbé együtt,
szebb jövőbe bízva a múltat elengedjük.

Refrén:

Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fénylő szép szavakkal biztatgatlak téged:
– Legyen közös álmunk, legyen szebb az élet!
Fessük szeretettel szebbé a világot,
milyet a Teremtőnk terveiben látott.

Aranyosi Ervin © 2017-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a “jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján…


Aranyosi Ervin: Álldogáltam a tengerpartján

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypénteki gondolat


Aranyosi Ervin: Nagypénteki gondolat

Napok szállnak, s igen gyakran érzed,
hogy a világ megfeszíthet téged,
keresztedet hordod láthatatlan,
Krisztust játszol emberi alakban.
Itt a Húsvét, gondolkozz el, kérlek:
– A Teremtőd mért teremtett téged?
Hogy szenvedj? Más bűnét vedd magadra?
Golgotát járj magadra hagyatva?
És a többi, ki ugyanígy érez,
kit tövis szúr, s össze-vissza vérez,
áldozatnak jött csak a világra?
Csukott szemed nyisd hát nagyra, tágra!
E világra tapasztalni jöttél,
jó Uraddal szerződést kötöttél!
Lelj örömöt, gazdagítsd a létet,
meríts erőt, tanulj emberséget!
Szereteted szórjad a világra,
rügy kerüljön minden élő ágra!
Tegyél csak jót, tegyél igazságot,
emeld fel a meggyötört világot!
Régi éned meghalt, s ha feltámad,
boldog világ szülessen utánad!

Aranyosi Ervin © 2017-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olyan lesz a világ…

Fotó: Keszi László: Bubble day (Google)

 

Aranyosi Ervin: Olyan lesz a világ…

Olyan lesz a világ, amilyennek látod!
Lehet bús, borongós, esőcsepptől ázott,
sírosan rossz kedvű, mindenkire mérges…
Változtass hát rajta, minden lehetséges!
Hiszen az eső csak vidám cseppek tánca,
a kiszáradt útnak kisimul a ránca,
a port, szürkeséget lemossa a fákról,
vízzel gondoskodik minden kis virágról.
Figyeld, ha egy gyermek fénylő pocsolyát lát,
milyen nagy örömmel csapja bele lábát,
s a loccsanó víztől, hogy képes kacagni,
örömét mutatni, szívnek hangot adni.
Képes az esőbe napfényt csalogatni,
szivárvány színeknek csengő nevet adni,
élvezni a percet, várni a csodákra,
kíváncsi szemeit nyitva nagyra, tágra,
és ha hagyják neki, csodát is tapasztal,
mert a szép világunk terülj-terülj asztal!

Olyan lesz a világ, amilyennek látod,
s minden sokkal könnyebb, ha akad barátod,
kivel megoszthatod az élet csodáit,
aki veled érez, veled együtt játszik.
Kivel vidám Napot rajzolhatsz az égre,
kivel minden álom valóság lesz végre,
kivel átélheted, amit nyújt az élet,
segít átfesteni színnel az egészet.
Aki hasonlóan látja a világot,
ki együtt álmodik veled minden álmot,
ki a közös célért tűzbe menne érted,
s ki által a világ titkait megérted.
Ki a zokszót segít fénylő tűzbe vetni,
aki megmutatja, miért jó szeretni,
akire számíthatsz, s tőled is ezt várja,
mert ő lélek társad, a lelked barátja.

Olyan lesz a világ, amilyennek látod,
s könnyebb úgy megélni: Szívedet kitárod,
s amit kapsz a léttől hálás leszel érte.
Sose mérlegeld hát, hogy vajon megérte?
Élvezd ki a percet, keresd az örömöt,
s mond, hogy: – Amit kapok,  hálásan köszönök!
Mert tudod, a hála az öröm mágnese,
háláért cserébe szebb lesz majd a mese!
Lásd hát meg a napfényt, találj szivárványra,
saját boldog fényed öntsd rá a világra,
s hagyd, amire nézel, minden tündököljön,
hagyd, hogy életedbe még több csoda jöjjön!
Lásd hát világodat mindig szebbnek, jobbnak,
légy a teremtője boldog holnapodnak.
Találd meg az útnak a napfényes részét,
irányítsd a létet, álmodd meg egészét!
Tégy mást is boldoggá, örüljön a létnek,
s legyen követője sorsod sikerének,
és ha utat mutatsz másoknak, meglátod,
a vágyaid szerint változik világod!

Aranyosi Ervin © 2017-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

teremtő gondolat
Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Tudod, a jó Isten nem lakik a mennyben,
mert ő itt van köztünk, itt a közeledben!
Amit épp cselekszel, Ő azonnal látja,
s minden gondolatod valóra is váltja.

Jót, vagy rosszat gondolsz, előbb-utóbb meglesz!
Hiszed Ő csinálja? Csudát! Te teremtesz!
Ha a jó dolgokon járna csak az eszed…
De te félsz, haragszol, és ezt rosszul teszed!

Tudnál teremteni sokkal szebb világot,
kár hogy sok mindenben az ördögöt látod.
Pedig nem létezik. Elméd szüleménye!
Ott él, hol kifogyott az ember reménye!

A jó Isten azt ad, amit el tudsz hinni,
amit csak képes vagy teremtésbe vinni.
Amiről van képed, s képes vagy meglátni,
azt tudod a létben, élőn megcsodálni!

Itt lakik az Isten, itt lakik te benned,
csak el kéne hinned és komolyan venned.
Mert a szíved tudja, mi is az igazság,
szereteten nem fog álnokság, vagy gazság!

Ha rossz Istent szolgálsz, azt is te teremted,
nem kéne ily tettre sosem vetemedned.
Megértened kéne a teremtő elmét,
s feledni a lelked sok rossz hiedelmét!

Van egy “varázspálcád”, szeretetnek hívják,
helyesen használni sajnos nem tanítják.
Amikor leszületsz máris megvan benned,
míg lelkedben mások nem csinálnak “rendet”.

Szabályok, tiltások, rút fenyegetések,
amit “jó szándékkal” az elmédbe vésnek,
s akad néhány köztük, mely életed védi,
de többségük káros, ördögi, s nem égi.

Eltanult dolgokkal lesz tele a fejed,
ez lesz hitrendszered, mert komolyan veszed.
Ezen a szűrőn át nézed a világot,
azt hiszed, így találsz egyszer boldogságot.

Pedig, ha igazán szívedre figyelnél,
az érzéseidtől boldogabb lehetnél,
ám te ragaszkodsz a mások igazához,
azért szenvedsz tőle, mert az meghatároz!

Mennyivel jobb lenne, ha szabad lehetnél,
szíved motiválna, őszintén szeretnél!
Képes lennél látni létedben a szépet,
s ebből képzelnél el sok-sok kedves képet.

Csak jót teremtenél, gyönyörű világot,
élő természetet, kinyíló virágot,
mosolygós arcokat, szerető szíveket,
s mindazt a sok csodát, amit vetít neked.

Próbáld hát világod boldoggá szeretni,
álmodd meg, és várjad, a dolgod csak ennyi!
A jó Isten pedig segít, ahol várod,
képzeleted szerint teremti világod!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Karácsonyi elmélkedés
Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Mindannyian “Jézusok” vagyunk,
a Teremtő csodás gyermekei.
Csak azt nem fogja fel cseppnyi agyunk,
mitől volt több, mi adatott neki?
A megértés, bizony sokat jelent,
s ő értette mi célból jött közénk.
Értelmet nyerne: – miért született? –
ha tanítását mind megértenénk.

Kétezer év hiába szállt tova,
nem lett vezérlő elv a szeretet.
Hisszük, hogy csak a sorsunk mostoha,
s hordjuk a terhet, mint ránk mért szerepet!
Ha féled Istent, hát nem tőle félsz,
akkor lelked uralja a gonosz,
egy vagy uraddal, benne, s véle élsz,
csak hinned kéne, s kerülne a rossz.

De te hiszed, pokol is létezik,
s a hit teremt, és teremtesz vele!
Titkon a lelked jóra éhezik,
s mégis hazugsággal töltöd tele.
Az életet könyvekből tanulod,
mert félsz mindent magadtól élni át,
csak elhiszed, de ma még nem tudod,
hogyan is zajlik az élet, a világ.

Nem hiszed el: – teremt a gondolat –
vágyad szerint, minden elérhető,
az életed sosem lesz így szabad,
mert úgy hiszed, nincsen hozzá erő!
Lekicsinyled a képességeid,
mert mások szerint a lelked képtelen,
kevés benned a kitartás, a hit,
s hiszed az élet rút, s reménytelen.

De ott van Ő, a teremtő erő,
bármit teszel, mindenben támogat,
de te, inkább kétséggel jössz elő,
s magad téped össze az álmodat!
Kérsz valamit, de abban nem hiszel,
hogy amit vágysz, valóban megkapod,
múltad szava, mely rossz útra visz el,
s a csalódás állandó állapot.

Jön a karácsony, s mondd mit ünnepelsz?
A pihenést, a fényt, evést, ivást?
Hogy néhány percnyi pihenésre lelsz,
hogy aztán folytasd a nagy rohanást?
Hát tényleg erről szólna a karácsony?
Jézus valóban ezért született?
Hogy néhány napra a robotból kiváltson,
hogy tartsál néha némi szünetet?

Sajnálom Őt, hisz nem Ő rajta múlott,
hogy követője semmit sem tanult.
Csak aranyborjú lába elé hullott,
s nem lett tanösvény a példaléptű múlt.
Tanulni kell még őszintén szeretni,
keresztet vinni kínban, másokért!
Sok elesettet a földről felemelni,
s teremteni egy méltóbb holnapért!

Aranyosi Ervin © 2016-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva