Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?


Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?

Hogy ki vagyok? Én sem tudom,
de sokan tudják rólam!
Annyi mindent terjesztenek.
Az lennék? Valóban?
Törekszem, hogy megismerjem
önmagamat végre,
belenézzek a tükörbe,
s lelkem közepébe.

Hogy ki vagyok? Mások tudják!
Ne félj, el is mondják!
Bennem látják, ha beszélek,
a falu bolondját.
Ha hallgatok az lesz a baj,
fenn hordom az orrom!
Hát beszélni, vagy hallgatni,
nem is az én dolgom.

Valójában, hogy ki vagyok?
Egy egyszerű ember.
Aki lassan megszólalni,
gondolkodni sem mer!
Az emberek nagy részének
van már véleménye,
s a média által diktált,
befolyásolt lénye.

Hogy ki vagyok? Útkereső,
gondolkodó ember,
akinek a sok-sok álhír
és hazugság nem kell!
Aki tudja, szebb világot,
csak jóság teremthet,
ki szeretné élni végre
az isteni rendet.

De nem olyat, amit vallás,
vagy kormány szabályoz,
érdek mentén igazodik
saját igazához.
Hanem inkább a természet
törvényeként élnék,
élvezném a világomat,
senkitől se félnék!

Megtalálnám önmagamat,
s élvezném a létet.
Megismerném a világot,
miről szól az élet?
Keresném hát önmagamat,
s megtalálnám másban.
Istenünkkel egyek vagyunk
ebben a világban!

Aranyosi Ervin © 2018-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutyám meghallgat…

Aranyosi Ervin: A kutyám meghallgat…

Tudod, ő a kutyám, beszélgetőtársam,
megért, nem kell az, hogy újra magyarázzam.
Leül elém, s figyel, átérzi, mit érzek,
próbál vigasztalni, mikor szívből vérzek…
Sosem vitatkozik, egyetért mindenben,
tán az okosabbat hiszi, s látja bennem.
Megértő szeretet a szeméből árad,
s legfeljebb elalszik, mikor lelke fárad.
Néha, ha vicceset mesélgetek neki,
szinte nevet rajta, s látom, hogy szereti.
Persze, ő is mondja néha a magáét,
én is meghallgatom, ez benne a játék.
Néha csak megértőn ülünk együtt csendben,
vagy épp csatangolunk kint a természetben.
Tudod, ő a kutyám, igazi családtag,
része otthonomnak, a szűkebb világnak.
Van, ki meghallgasson, amikor beszélek,
mert egy kutya nélkül szegényebb a lélek.

Aranyosi Ervin © 2018-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe,
ne legyen a napfény onnan számkivetve!
Hagyd a lelked élni, virágként virulni,
a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom,
lelkünk a tavasszal megújulni képes,
feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat,
mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat,
kiegyenesednek, kihúzzák magukat,
és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni,
ne add fel a reményt, merj örülni, szólni!
A gondolat teremt, teremts szebb világot,
s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud,
ha látja tartásod, elmenekül, elfut.
Gyökered a múltad, ápold az emlékét,
alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet!
Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek!
Szeretet vezessen, így nézz a világra,
légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!


Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!

Lóvá tenném a világot,
s ne hidd, hogy becsapnám!
Csak a lovak természetét,
az emberekre adnám.
Hiszem, hogy a lovak által
a világ jobbá válna,
Az ember, ha ráfigyelne,
magára találna…

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk


Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk

Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.

De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!

Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.

Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.

Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.

Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.

Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

óvd a fákat
Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

A Föld körül van egy légvár,
a fák fújták kerekre.
Az oxigén onnan árad
felnőttre és gyerekre.

Benne mennyi álmot láthatsz,
ha az eget kémleled.
Csillagok közt szabadon száll
az emberi képzelet.

Ezért jól vigyázz a fákra,
amíg élnek, addig élsz,
a levegőd tőlük kapod,
vigyázz hát, ha jót remélsz!

Ne urald a természetet,
legyél része, s légy szabad!
Ha a fákat mégis bántják,
emeld értük fel szavad!

Aranyosi Ervin © 2017-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Közel a karácsony
Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Legyen a lelkedben nyugalom és béke!
Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!
Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,
csak bántó perceket kell szebbre cserélni!

Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,
csodás látványával segít a természet.
A csillagos égről milliónyi csillag,
nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!

Öntözd a világot mosolyod vizével,
teljen meg ételed a jókedv ízével!
Szavad simogasson, szíved melegedjen,
hogy minden vendége melegségre leljen!

Zord a külső világ? Légy hát belül áldott,
szeretet fényével szebbítsd a világot!
Adj, amikor adhatsz, jó szót, emberséget,
jó példád vezesse az emberiséget!

Lelked szép nyugalma, hadd terjedjen másra,
találj segítőkre, vagy követő társra!
Közel a karácsony, akarj többet adni,
tedd próbára magad, s merj ember maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva