Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ


Aranyosi Ervin: Fegyver nélküli világ

Fegyver nélkül a világ,
sokkal szebb lehetne,
kinn a réten a virág
boldoggá tehetne.

Nem tépnénk le mi onnan,
csupán megcsodálnánk,
és a szép természettel
egy oldalra állnánk.

Refrén:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!

Mire jó a pusztítás,
ugye, te sem érted?
Egymás ellen uszítás,
gazdagító érdek!

Egy dolgunk van itt nekünk,
emberré kell válnunk,
megbékélve világunkkal,
jó oldalra állnunk!

Refrén2.:
Élj együtt a természettel,
legyél tőle boldog ember!
Élj együtt a természettel,
figyelemmel, szeretettel!
Élj együtt a természettel,
hidd el, ennél jobb cél nem kell,
figyelemmel, szeretettel,
békélj meg a természettel!

Aranyosi Ervin © 2022-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről


Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Nyáron álmodtam az őszről,
de most fázik a szívem,
csak a színeire vágytam,
gyümölcsére, így hiszem.
Hiszen az őszt úgy csodálom,
legfestőibb évszakom,
mielőtt megjön az álom,
reám hatni még hagyom!
Kiülök a hegytetőre,
s onnan nézem a mesét,
színek fénylő pompájától,
ez a világ meseszép.

Őriznem kell ezt a képet,
s nem vehetik tőlem el,
ez a gyönyörű természet
gondoskodást érdemel!
Ma még látok élő erdőt,
mit színesre fest a fény,
s ha nem lopják el a fáit,
életünkre van remény!
De, ha eltűnik az erdő,
helyén csupasz föld marad,
földjéből a víz iramlik,
s helyén halott sivatag.

Betonváros dzsungelében,
kiszárad élő szívünk,
elvész minden a világból,
amiben ma még hiszünk.
És, ha meghalnak az erdők,
velük pusztulunk mi el!
Minden, ami élhető volt,
annak megmaradni kell!
Hiába van zsáknyi pénzed,
rád is vár a pusztulás,
haldoklásban lehet részed,
kell, hogy ébredj, kell hogy láss!

Sétálj ki a természetbe,
míg van hová, s van minek,
de lásd, gyorsan fogy a világ,
csak az értő érti meg!
Most kell megálljt parancsolni,
holnap késő lesz talán,
ma még élő gyümölcs érik,
s madár dalol fenn a fán!
Ám, ha hagyjuk, mind eltűnik,
s vele együtt holnapunk,
és majd puszta sivatagra
ontja fényét szép Napunk.

Aranyosi Ervin © 2022-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!


Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!

Belefáradsz abba, hogy erősnek látsszál,
s közben törékeny vagy, éppúgy, mint egy nádszál.
Hősiesen játszod, hibás szerepedet,
mert hiszed, így kaphatsz mástól szeretetet.

De ez önámítás, magad becsapása,
így közelít hozzád a pokol tornáca.
Közben elfelejtesz önmagadért tenni,
s nem mersz az, aki vagy, saját magad lenni!

Ez a szerepjáték mérgezi a lelked,
mintha mindig csak mást kéne ünnepelned.
Magadra nincs időd, nem is tudod, ki vagy,
félsz hogy az életből a teremtőd kihagy.

Te írod ki magad a saját életedből,
nem lesz több világod ettől a szereptől,
ám a lelked sérül, nem vagy képes sírni,
nem tudod sorsodat boldogabbra írni!

Nem kell, hogy erős légy, nem az a te dolgod,
a lét valós célja, hogy te legyél boldog,
mert ha boldogságod végre megtalálod,
örömmé változik meggyötrő világod!

Légy végre az, kinek egykor megszülettél,
hidd el, csoda az is, hogy érzékeny lettél!
Az erő nem fontos, csak annak lényeges,
kinek a siker az, amikor pénzt keres.

De ez távol esik az igaz valóságtól,
meríts energiát a csodaszép világból!
Azt nem el kell venned, csupán megfigyelned,
s látod, a jó érzés fokozódik benned!

Élvezd a természet eléd tárt csodáit,
mindegy hogy az éppen fűnek, fának látszik!
Varázsoljon el csak madarak éneke,
téged vidítanak, ébresztenek vele.

Bár látnád a világ mesésebb oldalát,
bár te is dúdolnád lelked tiszta dalát,
hiszem, az életed sokkal szebbé válna,
teljesülne szíved összes vágyott álma!

Tudd, ha élni akarsz, nem játszol szerepet,
megéled, mit lelked, tudatni fog veled!
Megismered magad, rájössz, miért jöttél,
szerződést Istennel, mi végből kötöttél.

Tanuld meg magadat őszintén szeretni,
az érzéseidet mind-mind kifejezni,
vállalni a létben adódó hibádat,
s elhagyni a fölös, fájdalmas önvádat!

Keresd az utadat, amely boldogíthat,
amely teáltalad egy szebb sorsot írhat!
Hiszen, meg vagy áldva szabad akarattal,
teremts hát világot, s békélj meg magaddal!

Aranyosi Ervin © 2022-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ébresztgető szavak!


Aranyosi Ervin: Ébresztgető szavak!

Ébredj emberiség,
vége lesz a dalnak,
világodból végleg törölni akarnak!
Nyisd fel szemeidet,
kezdj el végre látni,
a hazugság ural, és a terv sátáni!

Nincsen klímaválság,
a járvány kitalált,
hazug médiával öntenek rád halált!
Te meg némán tűröd
a rabszolgaságot,
s hagyod eltörölni eddigi világod!

Nyisd ki szemed végre,
nézz csak fel az égre,
Chem-trail csíkok festik,
az eget fehérre!
Gyilkos mérget szórnak,
az élő bolygóra,
te meg büszkén táncolsz,
megvezető szóra!

Ébredj fel barátom,
vége lesz a dalnak,
pénzre éhes bankok, itt mindent felfalnak!
Politikus bábok
hirdetik az igét,
hatalom pénzeli, szinte mindegyikét!

Az agyadat mossák,
méreggel lúgozzák,
legfőbb eledeled a mocskos hazugság!
Nem erre születtünk,
tiszta fényből lettünk,
hazug politika nem állhat felettünk!

Nyisd ki szemed végre,
nézz csak fel az égre,
Chem-trail csíkok festik,
az eget fehérre!
Gyilkos mérget szórnak,
az élő bolygóra,
te meg büszkén táncolsz,
megvezető szóra!

Ébredj fel kegyes nép,
ébredj álmaidból,
szabadulj meg végre hazug láncaidtól!
Vedd kezedbe sorsod,
mától kezdd el írni,
ne kelljen a világ sora miatt sírni!

Nem kell a háború,
csak a földi élet,
ne hagyd, hogy mint birkát vezessenek téged!
A szén-dioxid is
szükséges a Földnek,
ez az eledele minden élő zöldnek!

Nyisd ki szemed végre,
nézz csak fel az égre,
Chem-trail csíkok festik,
az eget fehérre!
Gyilkos mérget szórnak,
az élő bolygóra,
te meg büszkén táncolsz,
megvezető szóra!

Szén és az oxigén
az élet alapja,
a fényt az élethez Isten Napja adja.
A szilícium csak
a robotnak kedvez,
mely lélek nélküli új világot rendez.

Az ember nem tudja
mit lehetne tenni,
a fedezetlen pénzt nem lehet megenni!
Utolsó pillanat,
most még tudunk tenni,
ne kelljen világunk élőn eltemetni!

Nyisd ki szemed végre,
nézz csak fel az égre,
Chem-trail csíkok festik,
az eget fehérre!
Gyilkos mérget szórnak,
az élő bolygóra,
te meg büszkén táncolsz,
megvezető szóra!

Ébredj emberiség,
hogy ne legyen késő,
ne faragjon szobrot élőkből a véső!
Tenned kell magadért,
gondolkodva, látva,
ne csak szorongj némán, szájadat eltátva!

Nem alhatod tovább
Csipkerózsa álmod,
mert mire felébredsz nem lesz már világod!
Ha te nem cselekszel,
kihal, ami élő,
tárgy, gép, beton marad a nyomodban, félő!

Nyisd ki szemed végre,
nézz csak fel az égre,
Chem-trail csíkok festik,
az eget fehérre!
Gyilkos mérget szórnak,
az élő bolygóra,
te meg büszkén táncolsz,
megvezető szóra!

Nyisd ki a szemedet,
aztán nyisd ki szádat,
védd meg életedet,
kék-bolygó hazádat!
Hisz nélküle élned,
sosem lesz esélyed,
kihal a természet,
s a jövő is véled!

Aranyosi Ervin © 2022-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

!

By

Aranyosi Ervin: Már ott van benned…


Aranyosi Ervin: Már ott van benned…

Amire vágysz, már minden ott van,
a lelked mélyén, legbelül.
Csak hinned kell a csillagokban,
és minden vágyad teljesül!
Nézd csak, a fű magától sarjad,
a virág nyitja szirmait.
Csak ne veszítsd el a nyugalmad!
A jövőd már benned lakik.

Lelked a mag, s belőle sarjad,
sugárzóan az életed,
csal annyi kell, a jót akarjad,
és máris szebben élheted!
Lelkedben őrzöl minden választ,
a kérdés is, bizony, te vagy!
Indulj, s a lelked utat választ,
magadra, hidd el, sose hagy!

Hagyd hát, hogy vágyad kicsírázzon,
rügyet bontson, majd levelet,
lelked öröm vizében ázzon,
vágy-palántád te neveled!
Csodáld, ahogy virágát bontja,
ott nyílik élőn holnapod,
s reád a bőség álmát ontja,
csak akarnod kell, és megkapod!

Amire vágysz, már ott van benned,
ha elhiszed, tiéd lehet,
élhetsz bátran a földi mennyben,
csak tedd szabaddá lelkedet!
Vegyél példát a természetről,
légy könnyed, élő, nagyszerű,
meríts erőt a szeretetből,
s legyen éltetőd a derű!

Aranyosi Ervin © 2022-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Béke és a szeretet


Aranyosi Ervin: Béke és a szeretet

A béke és a szeretet
felemel az égig.
Ha teheted, az életed,
ily módon járd végig!
Meglásd, a szépség, s örömök
folyton majd rád találnak!
Álmaid lent, a földön is,
valóságossá válnak.

A béke és a szeretet
az egyetlen megoldás,
ne játssz idegen szerepet,
a céljaidat jól lásd!
A gonosz vív csak háborút,
s ha oldalára állunk,
szakadékba vezet az út,
s ott lelhetjük halálunk!

A béke és a szeretet,
valódi, tiszta érték,
hadd nyissam fel a szemedet,
bárcsak szívedhez érnék!
Isten sosem vívott csatát,
s gyermekét mind szerette,
békélj meg végre, s óvj hazát,
állj ki bátran mellette!

A béke és a szeretet,
az életünk alapja,
s nem óv önző érdekeket,
mely létünk veszni hagyja.
Fel kéne ébrednünk talán,
meglátni, mi az érték,
hogy még az élet hajnalán,
a jót nem pénzben mérték!

A béke és a szeretet,
legyen egy közös vágyunk,
ne gyártsunk bóvlit, szemetet,
mely pusztítja világunk!
Óvjuk meg a természetet,
onnan merítsünk példát,
nyisd hát kíváncsi szemedet,
s a valóságban éld át!

Aranyosi Ervin © 2022-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás


Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás

Itt van a tél, itt van újra,
hó hullott a világra,
A kis rigó dideregve
zendít most a dalára.
Bolond égből, bolond hó száll,
bolondozik április,
s aki látja, legyint rája:
– Bolondozzon, ha dilis!

Indulhatnánk tiszta lappal,
írhatnánk ma sorsot is,
de az ember éppoly bolond,
akárcsak az április.
A természet tisztaságát
saját kézzel írja át,
az sem baj, ha belepusztul
körülötte a világ.

Befagy hát a szép világunk,
mindent jeges kéz szorít,
hóvakságtól jól megáldva,
írjuk tovább a sztorit!
A természet figyelmeztet,
nem jó úton haladunk,
hazánk földjén, hócsizmában,
virágokon taposunk.

Bolond égből, bolond hó száll,
lassan mindent betakar,
csak az ember olyan bolond,
nyárban is telet akar.
Minden össze van kutyulva,
s én nem értem egyedül,
hogy a csizma, az asztalra,
hogy a fenébe kerül?

Talán épp a tavasz halt meg,
vagy valami jó dolog?
Vagy előjel a jövőre:
– Így nem leszünk boldogok!
Kihűl lassan, ami fontos?
Eltűnik a szeretet,
s nem eszünk már többé élőt,
csupán dömping szemetet?

Itt van a tél, itt van végre,
bár nem most van ideje,
télen nem volt ennyi havunk,
s télen nem fagytunk bele.
A gyümölcsfák virágai
haldokolnak, jaj de szép!
Vajon kik, és hol írták meg,
ezt a borzalmas mesét?

Aranyosi Ervin © 2022-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!


Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!

Bárcsak rozsda marna
minden egyes fegyvert,
amivel az ördög
minden élőt megvert!
Minden ártó dolog
eltűnne a Földről,
s talán elkezdhetnénk
létünket elölről!
Bárcsak minden ember
végre észhez térne,
a világmindenség
igazságot mérne!
Békében az ember
egymást kézen fogva,
élhető jövőért
összemosolyogna!
Bárcsak a világunk
élhető hely lenne,
természet és ember
megférhetne benne!
Élhetnénk boldogan,
élhetnénk vidáman,
egy szép, emberséges
mennyei világban!

Aranyosi Ervin © 2022.03.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva