Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
24

By

Aranyosi Ervin: Hiszek egy…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 7 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hiszek egy…

Hiszek egy Istenben,
nem hiszek vallásban,
hiszek az emberben,
az ősi tudásban!

Hiszek a világban,
minden földi jóban,
hiszek szeretetben,
simogató szóban!

Hiszek természetben
és részeként élek,
szeretetem küldöm,
szebb jövőt remélek!

Tudom, egyek vagyunk,
s emiatt belátom,
amikor mást bántok,
önmagamat bántom!

Haragom és dühöm
számomra mind méreg,
megbocsájtok inkább,
tiszta szívvel élek!

Pont azt, amit adok,
azt is kapom vissza,
s tudom a békének,
szeretet a nyitja!

Ha bennem béke van,
világom megbékül,
élet-nyomot hagyok
végső örökségül!

Amit ha követnek,
világunk megszépül,
szeretet-alapra,
igaz jövő épül!

Hiszek egy Istenben,
támogatom tervét,
leveszem válláról
az ember keservét.

Hiszek teremtőmnek
összes gyermekében,
kinek a szeretet
ott él a lelkében!

Hiszek önmagamban,
s ha elhiszed, benned,
hiszem szeretettel
jövőnket teremted!

Mutatom az utat
embertársaimnak,
hiszen a szeretet
jövő-bölcsőt ringat!

Aranyosi Ervin © 2023-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
30

By

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?
Hogyan kéne élővé tenni az álmot,
célokkal ellátni minden fiatalt?

Hogy lehetne adni a szeretet nevében,
egymást felemelve élni életünk?
Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
hogy a létezésünk több legyen velünk?

Hogy lehetne erre jó receptet írni,
mindenki megértse, van út, s járható?
Ne legyen több oka, senkinek se sírni,
hogy szeretet vágyunk valóra váltható!

Hogyan kéne szívből szeretetet adni,
emelni a rezgést, a frekvenciát?
Hogy tudna az ember, jó ember maradni,
és az utódoknak csak jót adni át!

Természettel együtt, hogyan kéne élni,
megbecsülni azt, mit Isten alkotott,
mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,
jó útra találva, tudni az okot!

Tudni, miért jöttünk erre a világra,
hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!
Nem csak álldogálni, a csodára várva,
de tenni a dolgunk, amit tenni kell!

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,
felébresztve alvót, ki nem lát utat,
lebontani szóból épült rossz karámot,
amit a szabadság vágyunk megmutat?

Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,
lássák a valóság, csak illúzió,
hogyan lehetne egy jobb világra lelni,
amelyikben élni és dolgozni jó?

Ha az ember végre újra gondolkodna,
de szívén át látna, jó szándékúan,
ha a Földdel együtt békésen forogna,
s tudná, hogy jövője a kezében van!

Meg kéne tanulni látni, és szeretni,
kézen fogva egymást, mindent közösen,
a holnapunk magját el kellene vetni,
öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!

Tudnál-e hinni nekem?
Mi teremtünk életet,
ha akarjuk szép lehet,
ha akarjuk rólunk szól!
Mert az élet rólunk szól!

Csodát mutatnék neked!
Védve az életet,
mesés természetet,
ha a dolgunk tennénk jól.
Csak a dolgunk tennénk jól!

Refrén:
Alkossunk szebb világot,
együtt mind,
valóra váltva álmaink!
Emeljük lelkünket,
az égbe fel,
s a világ velünk ünnepel.
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
hisz az élet rólunk szól!

Jönnél-e tenni velem,
védenénk az életet,
a csodás természetet,
csak a dolgunk tennénk jól,
hisz az élet erről szól!

Refrén2:
Teremtsünk szebb világot,
állandót,
óvjunk meg minden földlakót!
védjük az életet,
ébredni kell,
a világ nem pusztulhat el!
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
Hisz az élet rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2023-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 15 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
23

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
8

By

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
29

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék varázsolni

Úgy szeretnék varázsolni,
lélekkel teremteni!
Legyen végre a világunk
élhető és emberi!

Úgy szeretnék ébren élni,
rémálmoktól mentesen,
jelenünket rendbe téve,
a létbe szerelmesen!

Visszanyerni szabadságom,
amit teremtőm adott,
levéve a lelkeinket
megbénító lakatot!

Úgy szeretnék szabad lenni,
s élvezni az életet,
öröm forrásából inni,
s adni abból még neked!

Mi nem haldokolni jöttünk,
mert édenkert vett körül,
egy virágzó, élő bolygót
kaptunk egykor örökül!

Úgy szeretnék visszatérni,
hol nem érdek volt az úr,
hol az élő szeretetre
jóság jött el válaszul.

Úgy szeretném megmutatni,
hogy élni jobban lehet,
ha az ember megbecsüli
az élő természetet!

Szeretném megfordítani,
a lét szörnyű kerekét,
s visszatérni értelemhez,
ahol a lét meseszép!

Tanítani jól szeretni
embert és világomat,
amikor a lélek érzi,
minden tette támogat!

Szeretném, ha béke lenne,
s a világban nyugalom,
világomat jól szeretve,
segítem, nem uralom!

Úgy szeretnék varázsolni,
hogy Földünkön rend legyen,
s úgy élhessük életünket,
hogy az boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
17

By

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
14

By

Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!

Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!

Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!

Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.

Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!

Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!

Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?

Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
6

By

Aranyosi Ervin: Ha…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Ha kikapcsolnád a harsány médiát,
ha meghallanád a természet szavát,
vagy legalább a többi emberét,
ki felébredve, egy világot félt!

Ha szívedben élne a szeretet,
ha nem szednél be méreg-szereket,
ha átlátnál a hazugság falán,
a világ is megszépülne, talán!

Ha nem lenne célod csak a siker,
csak ember lennél, aki élni mer,
és felemelnéd azt, ki elesett,
ha szívedben még élne szeretet!

Ha mernél lelkeddel teremteni,
a csended mélyén elmerengeni,
ha feladnád a mókuskereket,
ha jónak látnád az embereket!

Ha élnéd léted, a sajátodat,
ha teremtő lenne a gondolat,
s nem nagyravágyón a pénzt hajtanád,
hiszem, hogy az jóval hatna rád!

Ha nem bántanál, hiszen nincs miért!
Amit kiküldesz, hozzád visszatér!
Ha rájönnél, hogy a jót adni jobb,
ha vigasztalna mondanivalód!

Ha megtalálnád végre utadat,
ami nem csak halál felé halad,
hanem az öröklétbe elvezet,
amint világod éled, élvezed!

Aranyosi Ervin © 2023-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts