Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Engedd be a tavaszt!

Engedd be a tavaszt elárvult szívedbe,
ne legyen a napfény onnan számkivetve!
Hagyd a lelked élni, virágként virulni,
a rossz kedv, a bánat gyorsan el fog múlni!

Ragyogjon a napfény mosolyként arcodon,
én is rád nevetek, mosolyomat hozom,
lelkünk a tavasszal megújulni képes,
feltámadni, hinni mindig lehetséges!

Nézd a természetet, hajladozó fákat,
mert bár tavaszi szél lombjuk között vágtat,
kiegyenesednek, kihúzzák magukat,
és a napfény felé meglelik az utat.

Ne hagyd tehát magad a földbe tiporni,
ne add fel a reményt, merj örülni, szólni!
A gondolat teremt, teremts szebb világot,
s ha hittel élteted, hamarosan látod.

Mert bár a szél erős, ha megtörni nem tud,
ha látja tartásod, elmenekül, elfut.
Gyökered a múltad, ápold az emlékét,
alapjára építsd a szép jövőd képét!

Legyen feltámadás, győzzön hát az élet!
Állj ellent haragnak, lombot tépő szélnek!
Szeretet vezessen, így nézz a világra,
légy büszke magadra, kapj erőre, lábra!

Lépteid az úton szeretet kísérje,
szíved vidám tavasz, ezer élmény érje!
Engedd be a tavaszt viruló szívedbe,
s legyen a világod őszintén szeretve!

Aranyosi Ervin © 2017-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!


Aranyosi Ervin: Lóvá tenném!

Lóvá tenném a világot,
s ne hidd, hogy becsapnám!
Csak a lovak természetét,
az emberekre adnám.
Hiszem, hogy a lovak által
a világ jobbá válna,
Az ember, ha ráfigyelne,
magára találna…

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk


Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk

Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.

De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!

Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.

Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.

Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.

Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.

Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

óvd a fákat
Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

A Föld körül van egy légvár,
a fák fújták kerekre.
Az oxigén onnan árad
felnőttre és gyerekre.

Benne mennyi álmot láthatsz,
ha az eget kémleled.
Csillagok közt szabadon száll
az emberi képzelet.

Ezért jól vigyázz a fákra,
amíg élnek, addig élsz,
a levegőd tőlük kapod,
vigyázz hát, ha jót remélsz!

Ne urald a természetet,
legyél része, s légy szabad!
Ha a fákat mégis bántják,
emeld értük fel szavad!

Aranyosi Ervin © 2017-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Közel a karácsony
Aranyosi Ervin: Közel a karácsony

Legyen a lelkedben nyugalom és béke!
Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!
Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,
csak bántó perceket kell szebbre cserélni!

Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,
csodás látványával segít a természet.
A csillagos égről milliónyi csillag,
nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!

Öntözd a világot mosolyod vizével,
teljen meg ételed a jókedv ízével!
Szavad simogasson, szíved melegedjen,
hogy minden vendége melegségre leljen!

Zord a külső világ? Légy hát belül áldott,
szeretet fényével szebbítsd a világot!
Adj, amikor adhatsz, jó szót, emberséget,
jó példád vezesse az emberiséget!

Lelked szép nyugalma, hadd terjedjen másra,
találj segítőkre, vagy követő társra!
Közel a karácsony, akarj többet adni,
tedd próbára magad, s merj ember maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet
Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem.
Borongós hangulat köde kúszik orvul,
s talán el sem múlik, csak majd ha a hó hull.
csak majd ha eljönnek vidám téli napok,
s attól jó kedvem lesz, hacsak meg nem fagyok.
Búsul a természet, hát búsulok én is,
s abban reménykedem, hogy lesz idén tél is.
Míg a hó leesik, talán még kibírom,
következő versem, tán a hóba írom…

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Őszi tánc
Aranyosi Ervin: Őszi tánc

Mennyi színes levél lehullott a fákról,
mind-mind nekem üzen, szépet súg magáról.
Amikor a nap süt, színeik vidámak,
nem fáj az elmúlás, nincsen bennük bánat.
Mind játszani akar, széllel kergetőzni,
előre szaladni, mindent megelőzni.
Aztán elterülve pihennek a földön,
maguk közé várnak, már meg sem lepődöm.
Szépen hanyatt fekszem, s felnézek az égre,
a piszkos felhőktől elszürkülő kékre,
a Napocska tüze halványabban ragyog,
ám én mégis élek és vidám maradok!
Mennyi színes levél fekszik körülöttem,
táncoljatok vélem, én örülni jöttem!
A jó szél fütyüljön talp alá valónak,
hozza üzenetét fehér télnek, hónak!
– Kapd fel, kapd fel – jó szél – a sok szép levelet,
hadd perdüljek táncra ővelük, s teveled.
Vidám szívvel fogok eztán gondolni rád,
mert a Föld az forog, s nem követ el hibát!
Még ha úgy is látod, meghal a természet,
lesz majd feltámadás, s legyen benne részed!

Aranyosi Ervin © 2016-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva