Aranyosi Ervin versei

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

http://narayana.hu/

Nem jelent meg könyvben, bármerre is kutatsz,
mai versem tárgya egy meghasadt kukac:

Nem kukacoskodom, mondta a giliszta,
s újabb lyukat ásott, a régit kihízta.
Ám egy kapavágás testét ketté szelte.
Nem törődött vele, sőt, azt merészelte:
vissza-visszanézett, hogy láthassa mását,
s büszkén hangoztatta tudathasadását.

Élet ott van, ahol Isten,
Isten nélkül élet nincsen.
Ha Őt, egyszer nem találod,
akkor eljött a halálod…
Elhagyod a földi tested,
bár lélekként ezt kerested.
Élőként pedig a módját:
más emberek, miképp hordják?
Porhüvelyünk mégsem játék,
inkább isteni ajándék.
Ha teheted, ápold, óvjad,
hogyha lehet hosszan hordjad!

Mikor megszületünk,
álmokat teremtünk.
Lelkünk öltözéke,
fizikai testünk.
Mi az előtt történt,
mindent elfelejtünk.
Mindenkit, ki figyel
ámulatba ejtünk.

Csodálkozva nézünk
a nekünk új világra.
Fogadjuk a szépet,
szemünk nyitva tágra.
Mindennek szívünkből
tudunk már örülni.
S vágyunk négykézlábra,
s vágyunk már felülni.

Felülről szemlélni,
csoda szép világunk,
minél többre megyünk,
annál többre vágyunk.
Mikor lábra állunk,
gondolunk merészet.
Mindent könnyeddé tesz
az anyatermészet.

Társaink befestik
lelkünk tiszta vásznát.
Közösségbe megyünk,
- de inkább visszamásznánk.
Mintha az emberek
szemén ülne hályog.
Túl sok tilalom van,
- az emberi szabályok.

Azt, ki elfogadja,
mókus kerék várja.
Aki ellenszegül,
kanosszáját járja.
Lelkünk szabadsága
a kitűzött célunk,
sikerekre törünk,
s néha elalélunk.

Kis játszmákat játszunk,
- milyen is az ember,
s gyakran nem törődünk
az igaz szeretettel.
Pedig ha szeretnénk,
sokkal többre mennénk,
az öröm táljából
sokkal többet mernénk.

Nem kell erőlködni,
mert könnyű elérni,
ha a szíved adod,
másét nem kell kérni.
Minden magától jön,
s előnyünkre válik.
Teremts szép életet,
s szeress mindhalálig…

Tükörbe hogyha nézel,
ki az ki visszanéz?
Ismered azt az embert?
Mit mond a józan ész?

Naponta többször látod,
de vajon ismered?
Tudod hibáját, báját,
mert együtt él veled?

Mikor szemébe nézel,
lelkében mit találsz?
Tudod ki él e testben?
Ki az kit benne látsz?

A csók csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnök, mely a szívedhez vezet.
Kis lüktetése a szerelem áramának.
Vibráló fény, szikrázó élvezet.

Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jól esett, majd ismét odatartom,
s ha szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére forró válasszal felel.

Apró jelzés,hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol.
Időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.

Bőröd színén a lelked hullámzását,
vibráló fényét megtapasztalom.
Lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.

A csók, csak bók, kényeztetés a testnek.
Aprócska hírnök, mely szívedhez vezet.
Előszobája a lefüggönyzött mennynek,
hová csak az jut, ki szívéből szeret.