Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában


Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Míg szól a dal,
a lelkünk él,
szívünk dobog,
bennünk zenél,
míg álmodunk,
mind jól vagyunk,
magunk mögött
nyomot hagyunk!

Míg dalunk száll,
lelkünk szabad,
nagy kőfalak
leomlanak.
és nincs határ
nem állunk meg,
velünk zúgnak
a tengerek.

Szabadíts meg,
jöjj tiszta fény,
légy villámjel
Földünk egén,
ébredjenek,
az emberek
dobbanjanak
érző szívek!

Mond ki a szót,
álmodj nagyot,
érezd a fényt,
érted ragyog!
A sötétség
most tűnik el,
előttünk jár
az égi jel.

Nézz végre rám,
halld meg szavam,
a holnapnak
értelme van.
Máshogyan már
nem is lehet,
csak emeld fel
tekinteted!

Légy büszke már,
legyél szabad,
szabad madár,
hallasd szavad!
Míg szól a dal,
szívünk dobog,
addig vagyunk
mind boldogok!

Míg szól a dal,
míg szól a dal,
elcsendesül
minden vihar.
Míg szól a dal,
míg álmodunk,
míg ébredünk,
egyek vagyunk,
míg szól a dal…

Aranyosi Ervin © 2020-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Lehet-e a mában tiszta szívvel élni?
Mindent kimondani, őszintén beszélni?
Lehet-e igaza a bennünk élő jónak,
és van-e hatása a kimondott szónak?
Eljut-e azokhoz, akinek én szánom,
elmúlik-e végre a csipkerózsa-álom?
Érdek nélkül szólni, tenni, vajon lehet?
Célba jut-e végül a fontos üzenet?

“Ha kinyitod szádat, betörik a fejed!”
Talán ezt a mondást te is jól ismered.
Ám, ha csendben vagyunk, s nézzük a világot,
elfogadjuk a sok ránk mért hazugságot.
Akinek elmondom, pont akiért teszem,
az fog szembeszállni legelőször velem,
mert már régen hiszi, mit neki hazudtak,
s régen elfeledte, mit ősei tudtak.

Józan paraszti ész – csak használni kéne!
Tán az ember tovább, s boldogabban élne!
Nem kell el fogadni a sok hazugságot,
szebbé kéne tenni újra a világot!
Mikor a sötétben semmi sem világít,
elveszted az irányt, pont az e-világit.
Rohansz tovább vakon, nincs mi visszatartson,
s nem töröd a fejed a hazug parancson.

Jó lenne megállni, önmagunkba nézni,
régiek szép szavát újra felidézni!
Megvezetettek közt nem állni a sorba,
hogy becsületünkön ne eshessen csorba!
Nem kéne becsülni a bemagolt tudást,
s önként elfogadni a hazug árulást!
Lenne számos dolog, mit meg kéne beszélni,
hogy lehessen újra tiszta szívvel élni!

Aranyosi Ervin © 2020-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gémeskút

Aranyosi Ervin: Gémeskút

Kis kút, kerekeskút,
van a szomszédunkban.
Leszállt reá egy gém,
igaz még gyanútlan.

Ettől a kút azon nyomban
gémeskúttá vált ott,
mert a gém rá – álldogálni –
állóhelyet váltott!

Kicsi a kút, van kereke
és most már van gémje,
idejár már tiszta vízért
a nagy falu krémje.

Vizet merni, amíg itt van,
nem mernek a gémtől,
híressé vált ez a kút
a rövid versikémtől!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!


Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!

Tiszteld önmagadat,
s inkább ne higgy másnak!
Kerüld el azokat,
akik megaláznak!
Hiszen, akik téged
folyton becsmérelnek,
benned többet látva
megnyugvást nem lelnek.

Ők már elvesztették
magukban a hitet,
S irigykedve lesik,
hogy szebb lét a tied!
Ne hagyd magad ezért,
soha megalázni,
áldozatként bőgve,
könnyek között ázni!

Tedd csendben a dolgod,
élvezd a világod,
válts valóra minden
dédelgetett álmot!
Lesz majd aki téged
értékelni képes,
akinek eljuthatsz
értő, szép szívéhez.

Ne hagyd, hogy elszívják
jó energiádat!
Ne hagyd hogy uraljon
bosszúság, vagy bánat!
Légy büszke magadra,
s légy csak különleges,
aki csak megoldást,
s nem kifogást keres!

Hidd el, szüksége lesz
reád a világnak!
Jönnek majd olyanok,
akik tisztán látnak,
akik felismerik
lelkednek csodáját,
szellemed gyümölcsét
megérlelő fáját!

Tiszteld önmagadat,
s másban is a szépet!
Ettől lesz teljesebb,
élhetőbb az élet!
Mikor hálás leszel
azért, amit kaptál,
lelked fényesebben
ragyog majd a Napnál.

Érdeklődő lelkek
jönnek majd a fényre,
kíváncsiak lesznek
egy ily tiszta lényre,
aki nem másoknak
akar megfelelni,
csak saját magára,
önmagára lelni.

Aki keres talál,
te is meglelheted,
hiszen kérdésedre
ott már a felelet.
Hiszen a válasz már
régen meg van írva.
A lelkedbe írták,
nem egy rossz papírra.

Ne légy hát áldozat,
élvezd ki életed,
csak így tud a csoda
megtörténni veled!
Ha lelked megnyitod,
s harmóniád árad,
könnyen megtalálják,
hol van a bejárat.

Könnyen kapcsolódnak
hozzád a jó lelkek,
mert benned egy méltó,
biztos pontra lelnek.
Amikor jót teszel,
jó érzés vesz körül,
s nincs is nagyobb öröm,
mintha a szív örül.

Aranyosi Ervin © 2019-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis tigris


Aranyosi Ervin: Kis tigris

Tigris vagyok! Ugye látod?
Lehetnék a jó barátod?
Nem foglalok túl sok helyet,
ezért ne is fájjon fejed!
Tiszta szívből dorombolok,
s neked csak ha gyomrom korog,
akkor muszáj megetetni!
Nagyon tudok ám szeretni!
Hízelgek, hogy szeress engem,
érző szívet találsz bennem!

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!


Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Szólok hozzátok tiszta szóval,
s beszédem rögtön értitek.
Leírom, s lelkek fagynak jéggé,
a leírt szó, mondd, mért hideg.
Kedveskedő, mikor leírom,
finom, szép szóból font kalács,
s lám ugyanaz papírra vetve,
gyakran csak bosszantó tanács!

Beszéd közben, ott él a lélek,
hangsúly, hangszín és mozdulat,
– hisz olvasod a testbeszédet –
s a szó sem gúnyos, nem mulat.
Éppen azt érted meg belőle,
amire én is gondolok.
Ám, ha leírom szóról szóra,
úgy érzed, lelket rombolok.

Mást olvasol ki a betűkből,
ítéleted adod reám.
Úgy érzed bántani akarlak,
s nem jó rád szóból szőtt ruhám.
Mást gondolsz róla, másként érzed,
egész másképpen olvasod.
Pedig a leírt gondolatban
teljes lelkemmel ott vagyok.

Mért bánt a szó, ha le van írva,
mért gondolod, hogy fájni fog.
Jó szándékom vetem papírra,
nincs benne bántó, rossz dolog.
Ha nem tetszik, ahogy beszélek,
befogom szám, csendben vagyok!
De üres lapot hiába küldök,
ha rajta nyomot nem hagyok.

Kimondva szép, leírva mégis
egészen mássá alakul.
A kérdés az, hogy melyik énem
veszed értően alapul.
Leírva nehéz értelmezni,
hogy pontosan mit is takar.
Jó lenne azt feltételezni,
hogy írója csak jót akar!

Aranyosi Ervin © 2018-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valaki szeret


Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Egy nyelven beszéltek,
a szeretet nyelvén,
s mindent megértetek
egymásra figyelvén.

Ettől a csodától
meggyógyul a lélek.
Szeretetburokban,
tiszta szívvel éltek.

Menekül a magány,
értelmet nyer a lét,
ha szíved kedvence
érkezik meg eléd.

Visszaadja hited,
ami tán elveszett,
hiszen újra érzed,
hogy valaki szeret!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva