Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!


Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!

Ébredj magyar, hisz átaludtad múltad!
Nem úgy történt, ahogyan azt megtanultad!
Kívülről fújod a sok-sok hazugságot,
de gyökered a léthez nem találod!

Pedig, ha tudnád őseid tudását,
pedig ha élnéd néped hagyományát,
pedig ha hinnél saját Istenedben,
élhetnél végre szabadabban, szebben!

Juthatna végre neked is a jóból,
olvasnod kéne a tiszta, magyar szóból!
Megfejteni a nyelvben megbújt titkot,
s az igazság is felbukkanna itt-ott!

Ébredj magyar, dobd végre le a láncod,
hisz szolgaként az utad nem találod!
Ne mástól függj, ne más írja meg sorsod!
A teremtést magyar nyelvedben hordod!

Ha te nem érted, amit súg a nyelved,
hát nem kellene végre felébredned?
Ne akarj hát egy más nemzetként élni,
a történelmet ki kéne cserélni!

Megismerni a tiszta valóságot,
lerázni az évezredes átkot,
Istenednek fényét befogadni,
gyermekednek jövőképet adni!

Ébredj magyar, és ismerd meg a múltad!
Lökd szemétre, amit neked hazudtak!
Legyél magyar újra, szeretettel!
Emeld fejed, légy büszke, magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2018-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél


Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Mint egy gyertya,
szereteted,
gyúljon lángra benned!
Aranyosi Ervin © 2018-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bennem él az Isten! Bennem, él!


Aranyosi Ervin:
Bennem él az Isten! Bennem, él!

Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!

Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!

Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.

Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!

Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.

Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!

Aranyosi Ervin © 2018-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold


Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold

Kerek a Hold, a tegnapunkat őrzi,
s a jó Nap fényét tükrözi reánk.
Úgy tűnik szeret az ablakban időzni,
benéz, s általa fénylő a szobánk.
Talán eddig az álmomat figyelte,
de véget ért! A holdfény nem hagyott,
s álmom a fényben csúf halálát lelte,
s tudatta vélem: – Már ébren vagyok!
Néztem a Holdat. Gúnyosan mosolygott,
mint aki féltett titkot rejteget.
Vén, ráncos arca bölcsességet hordott,
amit nem fejthetnek meg az emberek.

Nem baj, te Hold, őrizd csak titkaid,
te sem látod, mi bennem, itt lakik!

Aranyosi Ervin © 2018-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szívedre hallgass!


Aranyosi Ervin: A szívedre hallgass!

Hallgasd csak a szívem
ma is érted dobban,
világgá dalolja,
nem tartja titokban!
Minden gondolatom
körülötted kószál,
várom szép mesédet,
csak ne titkolózzál!

Engedd, hogy a szíved,
elmondja, mit érez.
Így tudsz csak eljutni
a másik szívéhez.
Közös tervet szőve
teljesülhet álmunk,
egy irányt követve
lélektárssá válunk.

Hallgasd meg a szívem,
s hallgass a tiédre,
kihat minden érzés
kettőnk életére.
A szív útját járva
szeretet vezessen,
összetartó lelkünk
boldogabb lehessen!

Hallgass a szívedre,
hallgass az enyémre,
engedd lelked látni,
s teremteni végre!
Írjuk meg közösen,
közös sorsunk könyvét,
töröljük szemünkből
fájdalmaink könnyét!

Közös dallamokra
együtt dobban szívünk,
szél szórja világba
megosztandó hírünk!
Hiszen a mi példánk,
fényszóró az úton,
könnyebb végig menni
a mástól tanulton.

Boldogabb az ember,
ki szívére hallgat,
akit nem idegen,
rossz törvény uralgat.
Ki tudja igazát,
s teszi, amit érez,
aki visszatalál
saját Istenéhez!

Aranyosi Ervin © 2017-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor szeretsz


Aranyosi Ervin: Mikor szeretsz

Mikor szeretsz, saját lelkedbe nézel,
egy lelki társsal rokonságot érzel,
s meglátod azt, mi benned nagyszerű,
lelkedben máris éled a derű.

Egy másik lélek, lelkednek tükörképe,
vonz önmagához, vágyaid bűvkörébe,
s mutatja azt: – Mi az élet talánya?
A szeretet, lelkednek égi vágya.

Ha jól figyelsz, sok titkot rejt a lelked,
jó érzéssel kell új csodákra lelned,
meglátni azt egy másik szép szívében,
hogyan is kell egymást szeretni szépen.

Nyisd ki szemed, tekints a nagyvilágra,
s figyelj lelkedre, a benne élő vágyra!

Aranyosi Ervin © 2017-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutya az ember őszinte barátja

A kutya az ember őszinte barátja
Aranyosi Ervin:
A kutya az ember őszinte barátja

Amikor az élet magányra ítélne,
amikor a szíved ürességtől félne,
nincs másra szükséged, csak egy jó barátra,
a szomorúságod így hagyhatod hátra.

Kitölti szívedben az űrt, mi ott tátong,
s rájössz, hogy létezik öröm a világon.
Nem fázik a lelked, tőle felmelegszik,
mindaz, mi elszürkült, végre, újra tetszik.

Beszélhetsz is hozzá, kiöntheted szíved,
titkodat megőrzi hőn szerető híved.
Mikor bánatos vagy, mélyen veled érez,
közelebb húzódik a gazdi szívéhez.

Ha kell bohóckodik, s visszaadja kedved.
Tudja, milyen fontos nap, mint nap nevetned!
Elkísér bárhová, ahová szeretnéd,
a hétköznapokban örömhozó vendég.

Önzetlenül szeret, kevéssel beéri,
csupán figyelmedet, s kedvességed kéri!
Mert, tudod, a kutyánk, lelkünk földi társa,
közel a szívünkhöz, csak egy karnyújtásra.

Ha teheted gyakran húzd még közelebbre!
Ráfér a szeretet a szerető ebre!
Hálás lesz a szíve, szeme büszkén csillog.
Neki elmondhatod minden földi titkod.

Figyelmesen néz rád, segít gondolkozni,
segít a megoldást lelked elé hozni.
Kapcsolatot teremt közted, s lelked között,
amikor a szíved bánatba öltözött.

Amikor a létet nehéz elviselned,
a remény szép lángját kutyád őrzi benned!
Ha életed döccen, számíthatsz reája,
a kutya az ember őszinte barátja!

Aranyosi Ervin © 2017-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Huncutkodtam

Huncutkodtam
Aranyosi Ervin: Huncutkodtam

Huncutságot követtem el,
de maradjon ez titok!
Ne tudjátok, hogy én voltam!
Befordulva szundítok.

Távirányítót lenyúltam,
eldugtam az egeret…
Ne tudjatok tévét nézni,
inkább velem legyetek!

Egér nélkül a gép sem megy,
adok majd jobb ötletet:
Játsszunk „Ki nevet a végén”-t,
vagy olvassunk könyveket!

Viccelődjünk, nevetgéljünk,
s játszunk inkább boltosat,
eladó egy görgős egér,
nem is kérek túl sokat!

Távirányítót is kaphatsz,
ölelésért megkapod!
Csak a figyelmedet kértem,
s huncutságom – lám – hatott!

Aranyosi Ervin © 2017-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva