Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vicces malacok


Aranyosi Ervin: Vicces malacok

Meséltél egy malac viccet,
de mi azért szeretünk!
Nem zavar, ha nevetsz rajtunk,
mi is visszanevetünk.
Ismerjük a hibáinkat,
csak nem tudjuk levetni,
mert ha minden tökéletes,
min fogunk majd nevetni?

Aranyosi Ervin © 2017-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad szeretni
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.

Aranyosi Ervin © 2016-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad szeretni
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.

Aranyosi Ervin © 2016-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tökéletes, vagy jó?

Tökéleetes vagy jó
Aranyosi Ervin: Tökéletes, vagy jó?

Miért szeretnél te tökéletes lenni?
Mindenáron, mindig másnak megfelelni?
Mért hódolsz be, mért kell szerepet játszani?
Annál, aki te vagy, különbnek látszani?
Nincsen tökéletes lénye a világnak.
Hidd el, egy sem olyan, akit annak látnak.
Szerintem ne pályázz tökéletességre,
inkább gondolkodj el, és nézz fel az égre!

Bárányfelhők szállnak, szakadtan, fehéren.
Ők tökéletesek? Azt kéne elérnem?
Hisz a Nap szárítja, elenyészi őket,
vegyem példaképül a fogyó felhőket?
De nézd csak a Napot! Néha belesápad,
tökéletlen felhő, adhat neked árnyat,
mert urát, a Napot gyakran eltakarja,
pedig tökéletlen – nincs keze, se karja.

Vagy nézd meg a Holdat, saját fénye sincsen,
és mégis megcsillan az ablakkilincsen.
Ő is tökéletlen, hol elfogy, hol megnő,
s őt is eltakarja néhány huncut felhő.
Vagy nézd a vizeket, lehet folyó, patak,
ő tán tökéletes? Bár forrásból fakad,
teljes erejéből a világnak szalad,
nem tud megnyugodni, nyugton sosem marad!

Mi útjába kerül, le akarja győzni,
nem akar kerülni, túl sokat időzni.
Hordalék és szikla mégis útját állja,
s bár fénylő körmeit gyakran belevájja,
ki kell kerülnie, hogy útjára leljen,
hogy egy helyben állni ne sokáig kelljen.
És vajon a szikla, Ő tán tökéletes?
Kin a száguldó víz folyton fogást keres?

Előbb-utóbb a víz le fogja majd győzni,
a szikla sem képes mindig ott időzni.
Lehet tökéletes virág, fű, fa, állat?
Van-e tökéletes része a világnak?
Lehet tökéletes szárazföld, vagy tenger?
Akad a világon tökéletes ember?
Nem hiszem, hogy lenne. Mert arra nincs szükség.
Balgák egytől-egyik, kik tökélyre büszkék.

Már az is elég, ha jót akar a lélek,
Jó lelkek közöttünk igen sokan élnek.
Azok, kik tanulnak egyre jobbá válni,
kik a jó ügyekért hajlandók kiállni,
akiket a jóság, szeretet vezérel,
s megdolgozik érte dolgos, két kezével.
Nem tökéletesek, jóval többek annál,
jó lenne, ha te is inkább JÓ maradnál!

Aranyosi Ervin © 2016-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Senki sem tökéletes
Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,
s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,
se a sajátodon, pláne nem más lelken,
ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,
csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!
Persze ez a módszer még nem tudományos,
ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,
mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.
Változik az ember, jobbá akar válni,
csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,
engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,
hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,
kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,
hidd el szép valódat már valaki várja,
aki befogadna, s képes lenne adni,
kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban,
olyat, kivel részed lesz a boldogságban,
aki szívedbe lát, s képes érted tenni,
aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,
nincsen tökéletes, mindnek van hibája!
Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,
élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Aranyosi Ervin © 2016-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyallá válni

angyalka
Aranyosi Ervin: Angyallá válni

Amikor a lelked ablakán kiragyog,
a mosolyod árad szerte a világra.
Úgy érzed: – Ma végre tökéletes vagyok!
Választ kapok minden megálmodott vágyra.
Teremtőerőm van, használni is merem,
csak a jóra vágyom, tiszta szívvel élek.
Megbocsátás mossa lelkiismeretem,
s rosszat tenni többé, nem visz rá a lélek.
Annak aki bántott, én is megbocsájtok,
így teszem szabaddá, nyugodttá lelkemet.
Tiszta szívből élni, földi angyal lenni,
csak az képes, hidd el, ki őszintén szeret!

Aranyosi Ervin © 2016-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal


Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal

Már a hibáidat is tudom szeretni,
nélkülük nem lennél többé, aki vagy.
Nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, olyan maradj!

Csodáltam mindig tökéletességed.
Szépséged, s álmom kézen fogva járt.
Tudom, hogy Múzsámnak küldött el az élet,
így adva nekem a végtelen határt.

Különleges vagy, – ezt mindig is tudtam,
hozzád hasonló nincs e Földtekén.
Küzdöttem érted, kissé elvakultan,
s kívántam, bárcsak szeretnél belém.

S amikor végre enyém lett a szíved,
nem élt a földön nálam boldogabb.
Léptem vigyázza egy óvó tekintet,
rabod vagyok és végtelen szabad!

Múltak az évek, s gyűrű nőtt kezünkre,
mutatva másnak: összetartozunk!
Így lettünk egymás színt mutató tükre.
– hétköznapokba is ünnepet hozunk.

Már a hibáidat is tudom szeretni,
Nélkülük nem lennél nekem, aki vagy.
Már nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, pont olyan maradj!

Aranyosi Ervin © 2012-02-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legszebb szív

Aranyosi Ervin: A legszebb szív

Egyszer, nagyon régen, egy város főterén,
megjelent egy ifjú, nyalka, deli legény.
Arról áradozott, büszkén mondogatta,
milyen szép a szíve: ép minden darabja.
A népek csodálták szíve simaságát,
tökéletességét, s nem találták mását.
Nem volt karcolása, nem volt repedése,
seb sem csúfította, szép volt a verése.

Nem hiába büszke ifjú viselője,
a szíve tökélyét nem vitatják tőle…
Ám most egy morajlás. Megnyílik a tömeg.
Közeledni látszik egy halk szavú öreg.
Mintha csak magának beszélne a bátya,
– görbe hátat takar, elnyűtt vén kabátja.
Csendesen megszólal, igen bölcsen érvel:
Az ifjú szép szíve, övével nem ér fel.

A tömeg figyelme, immár rá irányul,
de jő’ már az ifjú, Ő sem marad hátul.
Harag támad benne, – Hogy ez mit merészel!
Hogy szállhat versenybe az Ő szép szívével?
– Hasonlítsuk össze, vedd le a kabátod!
S ím a vén embernél erős szívet látott.
Hangos dobbanása messzire hallatszott,
ám külső szépsége többeket aggasztott.

Tele volt sebekkel, több darabból vérzett,
mi is tartja össze, egybe az egészet?
Hiányzó részeit, máshonnan pótolták,
nem is válogatva, csak úgy, összehordták.
Pár lyuk is tátongott, ütött kopott darab,
csodálja az ember, hogy még egyben marad.
Ám az öreg mondá: Fogjátok fel ésszel,
el nem cserélném én az ifjú szívével.

Megismerek rajta minden egyes sebet,
minden sérülése egy-egy embert jelent,
kiknek ajándékul szeretetem adtam,
szívemből kitépett egy-egy kis darabban.
Pár darabkát én is kaptam viszonzásként,
s nem bántam a cserét, ma sem tennék másként.
Mert akik szeretnek, szívből kapnak, s adnak,
szerető szívedet ne tartsd meg magadnak.

A kis szív darabkák gyönyörű emlékek,
azok, kiktől kaptam, mind szívemben élnek.
Megosztott szeretet fűzi össze lelkünk,
mindig emlékeztet, mily jó volt szeretnünk.
Néha olyan is volt, amikor csak adtam,
szívemért cserébe viszonzást nem kaptam.
A szeretet jelent egy kis kockázatot,
– de hidd el, megéri, ezért kockáztatok.

Néhány sebből vérzik, lyuk is van már rajta,
szerettem olyat is, aki nem akarta.
Egyszer tán megérti, s visszatér majd hozzám,
befoltozva szívem, szeretetet hoz rám.
Látod, kedves fiam, ezért szép a szívem,
mert használni mertem, istenemhez híven.
S lám az ifjú ember szeme megtelt könnyel,
nem tudott elmenni, hencegő közönnyel.

Inkább az öreghez még közelebb lépett
és a szép szívéből egy darabot tépett.
Reszkető kezével az öregnek nyújtja,
szeretet példáját tőle megtanulja.
Az öreg is adott megtépett szívéből,
s az ifjú szív dobog a szeretetétől.
Nem oly tökéletes, mint annak előtte,
ám szebb, a szeretet fonala beszőtte.

Arcukat a mosoly szép keretbe fonta,
szemük tiszta fényét be is aranyozta.
Elbúcsúztak szépen, aztán útra keltek,
szerető szívükben megnyugvásra leltek.
Milyen szomorú is ha utad úgy járod,
tökéletes szíved, önmagadba zárod.
Hiányzik belőle az öröm, a szépség.
Engedd, hogy nevüket mások belevéssék!

Aranyosi Ervin © 2011-08-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva