Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Volt egyszer egy csata,
a Magyarok ellen.
Soká nem találtuk
a történelemben.
Nem dicsőítették,
rútul elhallgatták,
száműzték előlünk
népuraló “gazdák”!

Épp hogy hazatértünk
ősi, szép hazánkba,
s elakartak űzni,
vissza Ázsiába,
vagy épp kiirtani
tán a teljes népet,
hisz ez volt kiróva,
ez volt az ítélet.

Ám hőseink mellett
a jó Isten állott,
és a büszke népünk
hősökkel megáldott,
kik a túlerővel
bátran szembeszálltak,
s hozzá elmés tervet,
csellel fabrikáltak.

Ezért van még hazánk,
s benne büszke népünk,
s lehet történetünk
méltó büszkeségünk.
Emlékezzünk rájuk,
nagy harcosainkra,
kiknek nevét Urunk
a szívünkbe írta.

Hiszen legyőzték ők,
a nagy frank sereget,
tőlük tanulhatunk
szép honszeretetet!
Többszörös túlerő,
vízen, szárazföldön
zúdult nemzetünkre,
hogy derékba törjön.

Ám, mi mégis győztünk,
vállalva nagy árat,
az utókor előtt
méltó példa állhat.
Igaz vezetőink
életüket adták,
vitézségben hűen
az ellent meghaladták!

Emlékezzünk rájuk,
drága őseinkre,
vérük büszkeséggel
ömlött földjeinkre.
S mutatták a magyar
mi mindenre képes,
túlerő ellen is
győzni lehetséges.

Árpád három fia
életét vesztette
-Tarhos, Üllő, s Jutas-
mondj imát felette.
Megvédték honunkat,
éltették reményünk,
büszkeséggel nézzen
rájuk vissza népünk!

Mert ma is él hazánk,
benne él a nemzet,
Kárpát-medencében
gyökeret eresztett.
Ám, sose feledjük
őseinknek tettét,
kik jövőnknek magját
egykor elvetették!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Így gondolj a múltra

Aranyosi Ervin: Így gondolj a múltra

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsátsd meg régi tettedet,
Bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a “szellemed”,
– s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, – bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, – jól tudod –
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
– ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
– örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!

Aranyosi Ervin © 2011-11-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!


Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.
A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
“Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.
Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.
Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk istenünk előtt.
Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!
Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?
Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen “király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.
Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva